Déli pillangósok lehetnek a válasz a klímaváltozásra
Az elmúlt években egyre nehezebb sikeresen termeszteni a hagyományos pillangós növényeket – erről beszélt Papp Orsolya az ÖMKi zsámboki bemutatónapján. Az OrsiHerba kertészet vezetője szerint a forró, száraz időjárás különösen a virágzás és terméskötés idején okoz gondot.
A babfélék sok esetben ugyan nagy zöldtömeget és virágot nevelnek, de végül nem kötnek megfelelő mennyiségű termést. A probléma hátterében elsősorban a légköri szárazság áll, ugyanis hiányzik az a párás környezet, amelyre a növényeknek szükségük lenne a sikeres terméskötéshez.
Miközben a klasszikus hüvelyesek egyre nehezebben viselik a nyári időjárást, a fogyasztói igény továbbra is erős a friss, ropogós tavaszi zöldségek iránt. Ez adta az ötletet ahhoz a kutatáshoz, amelyet három éve indított el az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) on-farm hálózatában.
Tizenegy kertészetben zajlanak a kísérletek
A kutatásban jelenleg tizenegy gazdaság vesz részt az ország különböző pontjairól. A termelők alternatív pillangós fajokat és termesztéstechnológiákat tesztelnek, elsősorban ökológiai körülmények között.
A vizsgált növényeket két nagy csoportba sorolták. Az egyikbe azok a fajok tartoznak, amelyeket friss zöld hüvelyesként vagy zöld szemesként lehet értékesíteni. Ide került például a cukorborsó, a méteres bab, a homoki bab, az edamame szója és a zölden szedett csicseriborsó.
A másik csoportot a száraz hüvelyesek alkotják, köztük a szárazborsó, a lencse, a mungóbab és a földimogyoró. Ezek inkább önellátó vagy félintenzív rendszerekben lehetnek érdekesek, mert hosszabb ideig foglalják a területet.
Borsó: a korai és áttelelő vetések a kísérletben
A kutatások azt mutatják, hogy nyári hőséget sok esetben csak úgy lehet elkerülni, ha a növények még a forró időszak előtt lezárják fejlődésük legérzékenyebb szakaszait.
Ezért a termelők többféle stratégiával próbálkoztak. Egyes növényeket már februárban vagy március elején elvetettek, más esetekben pedig az áttelelő termesztéssel kísérleteztek.
Különösen sikeresnek bizonyult a cukorborsó fóliás termesztése. A februári vetésekből már áprilisban szedhető termés lett, így a növények május végére lekerültek a területről, átadva helyüket a melegigényes kultúráknak.
A fóliasátor szélén, madzagos támrendszerrel vezetett egy soros termesztés jól működött: könnyű volt a szedés és a növényápolás is.
