0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 14.

A rigófütty örökre a fülében szól

„Nem kérdés, hogy a madarak iránt érzett szeretet velem született adottság. És bár ha nem is számoltam össze, hogy mennyi madárfajt figyeltem meg életemben, de hogy a hazai fajok mindegyikét, az egészen biztos!”

„Nem kérdés, hogy a madarak iránt érzett szeretet velem született adottság. És bár ha nem is számoltam össze, hogy mennyi madárfajt figyeltem meg életemben, de hogy a hazai fajok mindegyikét, az egészen biztos!” – mondja vendéglátónk budapesti otthonában.

A Zala megyei becsehelyi kötődésű Schmidt Egont már gyermekkorától érdekelte a madárvilág. Első mentorának a nagybátyát tekinti, aki természetkedvelő ember lévén többé-kevésbé ismerte a madárvilágot. Már fiatalon elhatározta, hogy a Madártani Intézetben szeretne dolgozni, ami több vargabetű leírása után végül beteljesült. Budapestre költözve írói vénája is kezdett kibontakozni, különféle történeteket írt le „állati élményeiről”.

Ezek a leiratok a történelem folyamán eltűntek, amikor a családot származásuk miatt kitelepítették otthonából.

A kisemmizett Schmidték Bükkszenterzsébetre kerültek, majd Pécelre, ahonnét Schmidt Egon Budapestre járt dolgozni a MÁV Magasépítő Vállalat munkavállalójaként. Itt megismerte a kétkezi munka legjavát, a talicskázástól kezdve az árokásásig mindent. Innét brigádvezetői pozícióból elfogadta a Fővárosi Állat- és Növénykert állásajánlatát, ahol az akváriumi halak ellátása volt a feladata. Ekkor ismerkedett meg Csóka Eszterrel, az állatkert kertész technikusával, akivel megrendíthetetlen szerelmük beteljesüléseként 48 évig tartó házasságban élt. A bimbódzó kapcsolatot bemocskolták az ’56-os események, és ahogy a szakember visszaemlékezik: „Volt, hogy át kellett lépnem az utcán fekvő halottakon, és ha valahonnan lőni kezdtek, bemenekültem egy kapualjba. Félni soha nem féltem, hiszen hívő ember vagyok, nekem a halál nem félelmetes, csak a körülményei…”

A szabadságharc után fiatalkori álma vált valóra, a Madártani Intézetnél kapott állást.

Az intézetben egyebek mellett a betelefonálók informálása volt a feladata, akik főként a madarak vonulásáról, a madárgyűrűzésről, illetve a téli madáretetésről érdeklődtek. Ezek a gyakori kérdések megmozdították Schmidt Egon fantáziáját, és elhatározta, hogy az említett témákban ismeretterjesztő könyvet ad ki, amely 1970-ben jelent meg Madarakról mindenkinek címmel. A könyvnek hatalmas sikere lett, az első nyomás után a második 20 000 példány is elkelt, a kiadói megkeresések pedig folyamatosan jöttek.

„Ezt a sikert még a nagyszüleim is megélték, nekik is dedikáltam egy-egy példányt, a szüleim pedig csak támogatták írói ambícióimat.”

Később vezette a Madárgyűrűző Központot is, majd a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alelnöke volt. Végül az Állatvilág című magazintól ment nyugdíjba 1991-ben.

A Schmidt Egonnal készített interjút kibővítve a Kistermelők Lapja decemberi számában lesz olvasható! Fizessen elő ide kattintva a nyomtatott vagy a digitális lapra!

Forrás: magyarmezogazdasag.hu