A Frontiers in Conservation Sciences új száma bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a mára kritikusan veszélyeztetett nagymacska sokkal régebben – és jóval több helyen – van jelen a városokban, mint korábban gondolták. Úgy tűnik, hogy a leopárdok kis populációi a hegyi falvaktól a megavárosokig képesek fennmaradni az ember uralta tájakon, amennyiben nem üldözik őket, van elég rendelkezésre álló táplálék és nappali búvóhely.
A UCL (Londoni Egyetem), a ZSL (Londoni Zoológiai Társaság), a Szöuli Nemzeti Egyetem Állatorvosi Főiskolája és a Norvég Természettudományi Intézet szakértői a szöuli leopárdokról szóló történelmi leírásokat tanulmányozták a 19. század végi és a 20. század eleji nyugati utazók és szöuli lakosok beszámolóiban.
Az amuri leopárdok egészen az 1970-es évekig éltek Dél-Korea távoli hegyvidéki területein, de a szerzők elmélete szerint a 19. század végi, példátlanul nagy felfordulást hozó koreai társadalmi, gazdasági és politikai tényezők felgyorsíthatták pusztulásukat Szöul környékén. Az üldözésük bizonyítékát példázza, hogy a 19. század végén több korabeli nyugati látogatót is felbéreltek az országban a nagymacskák levadászására.
A kutatás vezető szerzője, Joshua Powell doktorandusz (UCL Földrajzi tanszéke és a ZSL Állattani Intézete) elmondta: „A történeti ökológia értékes eszköz, amely segít a természetvédelemmel foglalkozó tudósoknak kitölteni a veszélyeztetett fajok történelmi gazdagságáról és elterjedéséről szóló ismereteink hiányosságait. Ez azért fontos, mert így sokkal világosabb képet kaphatunk arról, hogy mit veszítettünk el, ahelyett, hogy külön-külön vizsgálnánk az elmúlt 10, 20 vagy akár 50 évet. Az amuri leopárdok dél-koreai előfordulása – és későbbi kipusztulása – tökéletes példa erre.”
A leopárd (Panthera pardus) az egyik legnagyobb testű ismert ragadozó, amely képes alkalmazkodni a barátságtalan városi léthez, a fajnak ma is vannak híres városi állományai Mumbaiban (India), Nairobiban (Kenya) és Johannesburgban (Dél-Afrika).
Hang Lee, a Szöuli Nemzeti Egyetem Állatorvosi Főiskolájának munkatársa és a Koreai Tigris- és Leopárdvédelmi Alapítvány (KTLCF) alapítója elmondta: „A tanulmány azt mutatja, hogy fontos megvizsgálni az emberek és a nagymacskák együttélésének példáit urbanizált környezetben, mind térbeli, mind időbeli összefüggésben. Ezen a tanulmányon felül, amely a 19. század végére összpontosít, több mint 500 évre visszamenőleg, a 14-19. századból és az egész koreai Csoszon-dinasztia idejéből vannak feljegyzések szórványos együttélésekről Szöulban, ami azt mutatja, hogy a nagymacskák és a városi polgárok nagyon is közel élhetnek egymáshoz, ha bizonyos feltételek teljesülnek.”
Világszerte a városok egyre terjeszkednek, és egyre inkább visszaszorítják a természetes környezetet és élőhelyeket. Az előrejelzések szerint a legnagyobb mértékű terjeszkedés Ázsiában és Afrikában várható, amelyek a még fennmaradt aprócska leopárd populáció elterjedési területének túlnyomó többségét adják. Az egykor Szöulban is előforduló amuri leopárdok a kritikusan veszélyeztetett fajok közé tartoznak, és ma már csak egy kis területen, az orosz-kínai határ mentén élnek.
