A hazai meggy zöme ipari feldolgozásra kerül, a gyümölcsöt géppel rázzák le a fákról, de még azok a termesztők is vázakoronát alakítanak ki, akik tudják, hogy soha nem tervezik a gépi meggyrázást. Sőt, a házikertekben ez a koronaforma az uralkodó. Így szoktuk meg, a meggyfának ilyennek kell lenni – vélik. Az okok valószínűleg az 1970-80-as évekre vezethetők vissza. Az akkori szaktekintélyek úgy foglaltak állást, hogy ez a koronaforma az ideális a nagyüzemekben használt bolgár, vagy később a belga törzs- és ágrázógépek számára.
A három vázágas vázakorona hátrányai fajtától függően később mutatkoztak meg, különösen az ág lehasadására hajlamos Érdi bőtermőnél: ennél egy ág lehasadása a termőfelület harmadának az elvesztését jelentette. Az erős növekedésű fajtáknál (Újfehértói fürtös, Debreceni bőtermő, Érdi Jubileum) pedig a korona alsó fele teljesen felkopaszodott, gyümölcsöt csak a korona felső és külső peremén hoztak a fák, amit rendszeres ifjítással kellett ellensúlyozni. A korona közepében a vezérhajtás eltávolítását későbbre hagyták, hogy nyitottabb legyen a tölcsér, ez viszont elég nagy sebfelületet okozott a fán, ami a gombás fertőzés, korhadás veszélyét növelte.
Már 20 éve javasoltuk
Csak találgatni lehet az okát, hogy miért nem használták itthon az amerikai meggytermesztők kedvelt kombinált koronáját (modified central leader). Michiganben, ahol sokkal régebben már géppel rázták a meggyet, a kombinált koronának a meggyre kidolgozott válfaját alkalmazták.
A fa növekedési potenciálja sokkal több vázágban oszlik meg, azok jóval vékonyabbak, s ha kellő szögben ágaztatjuk el, nem hajlamosak lehasadásra. A koronaformáról a meggy kiválóan rázható akár törzs- vagy ágrázó gépekkel, a gyümölcs nem sérül jobban, s a korona szellősebb marad, könnyebben fenntartható a belső megvilágítása, benapozottsága. Máig nem tudjuk a mellőzés okát, valószínűleg a rendszerváltás előtti nagyüzemek egységesítő törekvéseire vezethető vissza.
Az 1990-es években a szétparcellázott nagyüzemi ültetvények újabb kihívást jelentettek: a magántulajdonosoknál egyre kevesebb rázógép volt, a viszonylag olcsó munkaerő kézzel is leszedte a gépi rázásra kialakított koronájú fákról a meggyet. Erre a helyzetre reagálva javasoltunk a budapesti, illetve a debreceni kutatási eredményekre alapozva kézi szedésre alkalmasabb, különböző elnevezésű, de egyformán sudaras, orsó koronaformákat: javított Brunner-orsó (Kertészet és Szőlészet 1998/29. szám, 8-9. old.), karcsú orsó (Kertészet és Szőlészet 2003/25. szám, 4-6. old.), szabad orsó (Gonda István, Kertgazdaság, 2005/1. szám, 45-52. old.).
Több gazdálkodónál létesültek ilyen ültetvények az ország keleti széleitől a Dunántúlig, és ahol jól kezelték, metszették az állományt, ott kiválóan működött. Sőt, néhány termelőnél a gépi meggyrázás is sikerrel alkalmazható volt, amikor már megjelentek az új, korszerű, de még mindig kihúzott ponyvás rázógépek. Szakmai együttműködésünknek köszönhetően ma már számos korszerű, intenzív, gépesített ültetvény van az ország különböző régióiban.
Folyamatos gépi rázás
Az nem volt kérdés soha, hogy az ipari feldolgozásra szánt meggyet csak géppel rázva lehet gazdaságosan megtermelni. Az új orsókoronák új ötletekkel párosítva új gépeket vonzottak a meggyrázás piacára. Kezdetben a már bevált szőlőkombájnok adaptálásával próbálkoztak az orsókoronájú ültetvényekben, erre leginkább Németországban és Franciaországban láthattunk példákat.
A gépnek ma már önjáró és vontatott változata is kapható, sőt az ipari alma és szilva betakarítására is használható. A lengyel kollégákkal együttműködve pályáztunk uniós támogatásra, mi dolgoztunk volna a koronaforma alakításán és az alanyhasználaton, míg ők a gépet fejlesztették. Támogatást nem nyertünk, de mind a koronaforma, mind pedig a gép sokat fejlődött azóta. Pár éve már itthon is működik egy ilyen meggyrázó kombájn (Weremczuk Felix meggyrázó) a móri kollégák teljes megelégedésére.
Úgy tűnik, hogy ez a folyamatos működésű, a korona fölött haladó meggyrázó kombájn lesz a közeljövő olcsó gépi betakarításának az eszköze. A teljesítménye kiemelkedően jó (3-4 hektár egy 8 órás műszakban), s a lerázott meggy minősége is kifogástalan, jobb, mint az ág- vagy a törzsrázók esetében. Kevesebb kiszolgáló személyzet kell hozzá, a traktoros mellett két-három fő elegendő a ládák, rekeszek mozgatására.
A gép hidastraktor jellegéből adódóan nem lehet a fák sudarát 3,5 méter magasság fölé engedni, és lehetőleg sorirányban, egy síkban kiterítve célszerű nevelni a termőgallyakat, 0,8-1,0 méter kiterjedéssel a törzs mindkét oldalán. A szőlőkombájnokkal szemben ez a gép képes tehát a magasabb (max. 3,5 m) fákat is lerázni. Az ideális sortávolság minimum 4 méter, a tőtávolság 1,5-2 méter.
Élesedik a verseny
A meggytermesztés súlypontja Európában egyre inkább keletre helyeződik, versenytársaink a lengyel, a szerb, a moldován és a török termelők lesznek. Ha a magyar meggytermesztők meg akarják őrizni versenyképességüket az európai piacon, akkor a legkorszerűbb technikával művelhető és a legkorszerűbb gépekkel betakarítható ültetvényeket kell már most is telepíteni.
A gépnek megfelelő ültetvények pedig a sorirányban kiterjedő, 1,6-2 méter szélességű és legfeljebb 3,5 m magasságig terjedő termőgally-felületet adó koronaformák lehetnek. Ennek leginkább az egyetlen központi tengelyre épülő karcsú orsók felelnek meg, 4-5 × 1,6-2 méter sor- és tőtávolsággal. Az ilyen ültetvényben szükség esetén a különleges prémium minőségű meggy (bébiétel, frisspiaci értékesítés) akár kézzel is szedhető, de a hatékony gépi betakarítás a legfontosabb előnye.
Meg kell tanulnunk az új koronaalakítási elveket és be kell vezetni a növekedést mérséklő alanyokat a termesztésbe. Ennek a növekedésmérséklési igénynek a nemes fajtától függően az 50-80%-os faméretet adó alanyok felelnek meg, amelyek között a GiSelA 5-től kezdve a Pi-Ku-1-en át a hazai sajmeggy klónalanyok (Magyar, Egervár), vagy a 80% körüli növekedést adó Korponay magonc szerepelhetnek.
A jól kialakított Y-korona egy oltványból két párhuzamos tengelyt eredményez, feleannyi tőszámmal, de csak a hasadásra nem hajlamos fajtáknál jöhet szóba.
Az új technológia a megnövekedett beruházási igények mellett a termesztők gondolkodásában is jelentős változást igényel. Azt szeretjük hangsúlyozni, s ez valóban így is van, hogy a magyar meggyfajták minősége a világ legjobbjaival vetekszik, vagy túlszárnyalja azokat. Ezt az előnyt azonban csak akkor tudjuk a javunkra fordítani, ha az ültetvényeink hatékonysága, termelékenysége tekintetében is versenyképesek leszünk. Ehhez pedig mielőbb meg kell hozni a szükséges döntéseket.
Dr. Hrotkó Károly
