0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 19.

Mi okozhatta a 2021-2022-es téli méhpusztulást? (1.)

Eddig főleg a rossz atka elleni védekezésnek tudtuk be a nagyobb mértékű téli méhveszteségeket. De idén olyan méhészeknél is előfordult jelentős téli veszteség, akiknél az atkairtás eddig nem jelentett problémát.

Szakújságíróként egy felmérést indítottam abban bízva, hogy találni fogunk valamilyen közös nevezőt a méhpusztulások között. Az első részben a méhpusztulás mértékét vesszük szemügyre.

1. A téli méhpusztulás mértéke (ez a cikk)

2. A vizsgált témák elemzése

3. Mit gondolnak a méhészek?

4. Mit tehetünk a a jövőben a méhpusztulás elkerüléséért?

 

1. A méhpusztulás mértéke:

Már a legelején le kell  szögeznünk, hogy ez a felmérés nem reprezentatív és nem lehet a méhpusztulásokat egyértelműen egyetlen okra visszavezetni, legalábbis azon vizsgált témák alapján, melyeket a felmérés górcső alá vett (téli élelem, atkaírtás, napraforgón mérgezés stb.).   Úgy gondolom azonban, hogy mindenképp lehet levonni  következtetéseket, legalábbis néhány tanulságot a méhészkedésünk további alakítására vonatkozólag, de a tekintetben is, hogy a jövőben a hasonló komplexebb felmérések, hogyan nézzenek ki.

Nem elhanyagolandó az sem, hogy a felmérést kitöltő méhészek miként vélekednek az idei telelésről, a méhpusztulások okairól. Ezek közül többet is bele fogok tenni az elemzés egyik következő részébe.

Azt is fontos az elején megjegyeznem, hogy a kitöltők zöme március közepéig töltötte ki a formanyomtatványt, és mivel idén még hideg volt ebben az időszakban, a legtöbb régióban a telelés még nem volt lezártnak tekinthető.

A jelzetthez képest tehát lehettek (és voltak is!) további méhpusztulások, amit egy pótfelmérésben néhányan jeleztek.

A következtetések természetesen nem lehetnek végső eredmények. Ahhoz, hogy leszűkítsük az okokat vagy az okcsoportokat, egy sokkal nagyobb és összetettebb kutatást kellene elvégezni, de még így sem valószínű, hogy átfogó laborvizsgálatok nélkül megtudhatjuk az igazi okokat.

Az elemzést 4 részben adjuk közre, melyek közül most az első részben a méhpusztulás mértékét vesszük szemügyre.

Nézzük a legelején a fontosabb adatokat. A felmérést 148 méhész töltötte ki. Nincs minden adathoz grafikai megjelenítés, de a szövegben benne lesznek az adatok.

Tehát: ahogy látszik hozzávetőlegesen a kitöltők 50%-a (pontosan 49,4%-a) normális mértékű állománypusztulást jelez, mely az esetükben 0-5% között mozog.

 

De a méhészeknek pusztán 18,9 százaléka jelzi egy másik kérdés válaszaiban azt, hogy a családok a telelés után átlagos állapotúak lennének, vagyis a méhcsaládok zöme a felmérésben résztvevő méhészeknél gyengébb lehet az átlagosnál.

Sajnos nem volt számszerűsítő kérdés (mennyivel gyengébbek a családok a szokásosnál?) a felmérésben erre vonatkozóan, de a hidegre való tekintettel nem is biztos, hogy ezt már mindenki meg tudta volna pontosan mondani. Ezt jövőbeli hasonló felmérésekben valamilyen jól értelmezhető formában fel kell majd tenni!

A kitöltők másik mintegy 50%-a  magasabb téli veszteséget jelez:  a kitöltők 13%-a 5 és 10% közöttit, 8%-uk 10 és 20% közöttit. 7,4%-nak 20-30%, 6,8%-nak pedig 40 és 50% közötti a vesztesége. Szintén 6,8 százalékuknak 50 és 60%-nyi méhcsaládja nem telelt ki. Mintegy 3,5 százaléknak tetemes: 60 és 90% között pusztultak el a méhei, a fennmaradó másik 3,5 százaléknak pedig alig telelt át méhcsaládja, vagyis 90 és 100% között pusztultak el a méhei.

Ebből az látszik, hogy a felmérésben résztvevő méhészek mintegy harmadát jelentős, kb. negyedét pedig súlyos veszteségek érték!

Sajnos ezek között akad tapasztalt, többszáz méhcsaládos méhész is!

A folytatást itt olvashatja: 2. rész

Ajánljuk még:

Ne használjunk bizonytalan és illegális szereket a méhészetben!

Varroa fertőzöttség előrejelzés méhészeknek

Forrás: magyarmezogazdasag.hu