Új formáját választja az AMC az ágazat jelentőségét népszerűsítő információátadásnak. Ez pedig a méhészek edukációja. Szerepet szeretnénk vállalni abban, hogy a szakmájukhoz kiválóan értő méhészek megfelelő, hasznos információt kapjanak a lakosság szakszerű, könnyen érthető és figyelemfelkeltő tájékoztatása érdekében a méhek, a méz és az ágazat jelentőségéről.
A Méhek napja története
1994-ben az Országos Magyar Méhészeti Egyesület első alkalommal tartotta meg április 30-án a Méhek napja rendezvényt, amelynek célja: tavasszal, amikor zsongnak a méhek a gyümölcsfákon, a virágokon, az emberek elkezdik munkájukat a kertekben – hívjuk fel a figyelmet a szorgos kis rovarokra, a méhekre! Nap mint nap találkoznak velük az emberek, de a természetben betöltött szerepükre, védelmükre alig gondol valaki.
Életterük hanyatlott, a táplálékukként szolgáló virágzó növények sokszínűsége csökkent. Nemcsak hazánkban, hanem Európa- és világszerte tapasztalható tendencia a vadon élő hártyásszárnyúak számának csökkenése. Egy nemrég publikált tanulmány szerint a Földön élő rovarfajok 40 százalékának csökken az egyedszáma, harmaduk mára veszélyeztetetté vált. A rovarfajok kihalásának üteme nyolcszor gyorsabb, mint az emlősöké, madaraké vagy hüllőké. A rovarok össztömege évente 2,5 százalékkal csökkent az elmúlt 25-30 évben, és ha ez ilyen ütemben folytatódik tovább, egy évszázadon belül teljesen eltűnhetnek a Föld színéről. Pedig jelenlétük a természetben nélkülözhetetlen! Többek között erre hívja fel a figyelmet a Méhek napja rendezvény, amelyet már a kezdetektől támogatott az AMC.
Beporzás
A legtöbb növénynél ezek az életet adó magok a gyümölcsben találhatók. A gyümölcsök pedig azokból a virágokból keletkeznek, amelyeket beporoztak. Léteznek önbeporzó növények, amelyeknek porzószála és bibéje összeér. Azonban életképesebb mag keletkezik olyankor, amikor a virágpor másik növényről származik, ennek két módja lehet: a szél hordozza a virágporszemcséket egyik növényről a másikra, vagy valamilyen állat szállítja. Sokféle beporzó állatfaj létezik, azonban kijelenthetjük, hogy a méhek a beporzás igazi bajnokai. Természetesen ezt a nehéz munkát nem ingyen végzik, a növények édes nektárjukkal csalogatják őket virágaikhoz, vagy éppen magas tápértékű virágporukból gyűjthetnek.
Az ember által fogyasztott termények körülbelül egyharmada profitál valamilyen mértékben a méhek vagy más rovarok beporzó tevékenységéből. A világ élelmének 90 százalékát képező 100 terményből 70-nél játszik szerepet a méhek és más rovarok beporzása. A beporzó rovarok világszerte biztosítják, hogy jó minőségű termények, például eper, málna, alma vagy éppen mandula teremjenek.
Gyümölcsök és zöldségek, amelyeket a méheknek köszönhetünk
A méhek beporzó munkájának számos zöldséget és gyümölcsöt köszönhetünk. Nélkülük nem teremne sokunk kedvelt gyümölcse, például a málna, az eper, a dinnye, az alma, de nem sorakoznának nagymamánk kamrájának polcain a cseresznye-, meggy-, barackbefőttek sem. Nem tudnánk otthon a tévé előtt elropogtatni egy marék tökmagot vagy napraforgót, de a felnőttek „üzemanyaga”, a kávé sem létezne beporzók nélkül.
A sárgarépa, póréhagyma, káposzta, brokkoli és karfiol is mind-mind rovarok megporzásával jöhet létre. Számos takarmánynövényt sem tudnának termeszteni a gazdák állataik számára, hiszen nem lenne a vetéshez elegendő magjuk. Ilyen a lucerna vagy a lóhere. A méhek nélkül pamutból készült ruháink sem lennének, hiszen a gyapot beporzásához is méhek kellenek.
Méhes érdekességek
• Mátyás király idejében az egy főre eső méz- és viaszfogyasztás jóval nagyobb volt, mint manapság, illetve élénk kereskedelemmel jelentős mennyiség jutott a környező országokba is mézből, mézsörből, viaszból és mézeskalácsból. Történelmi tény, hogy a méheket a háborúban fegyverként is használták. BONFINI, Mátyás király történetírója így ír az 1445-ös nándorfehérvári csatáról:
• Az ókori görögök is sokat foglalkoztak a méhekkel és a méhészeti termékekkel. A méz görög neve melissza volt. HOMÉROSZ Íliász és Odüsszeia című eposzaiban a mézet az istenek ajándékának mondja.
• Magyarországon a római korban (Pannonia provincia) a mai Óbuda területén állt Aquincumban végzett ásatások során olyan piros és szürke cserépből készült negatív formákat találtak, amelyek segítségével mézeskalácsot készítettek. Ennek a tevékenységnek az alapja a hatásos méhészkedés volt.
• A középkorban a római katolikus egyház törvénybe foglalta, hogy a templomokban csak méhviaszból készült gyertyát használhatnak. Akkoriban minden apátságnak volt saját méhészete, így a szükséges mennyiségű viaszt biztosítani tudták.
• Mária Terézia ismerte fel a méhészet támogatásának szükségességét. 1776-ban kiadott rendeletében adómentességet biztosított a kezdő méhészeknek és a tíz kasnál többel méhészkedőknek. 1770-ben Bécsben méhészeti főiskolát alapított, és a legkülönbözőbb módokon támogatta a méhészet fejlesztését.
Hogyan készül a méz?
A virágok szinte versenyeznek a méhek kegyeiért, színes sziromleveleikkel már messziről tetszelegnek, felhívják magukra a méhek figyelmét. A növények nektármirigyei illatos, édes folyadékot, nektárt termelnek, amelynek illata a szelek szárnyán messzire terjed. Az ember szaglása sokkal rosszabb, mint a méheké, de az akác vagy például a hársak virágzását már mi is messziről megérezzük, mert szinte méz- és virágillatban fürödnek a fák.
A virágokon kívül más növényi részeken is kiválasztódhat édes folyadék, amit szintén összegyűjtenek a méhek, de ezek nem képeznek olyan jelentős mennyiséget, mint a virágokból összegyűjtött nektár.
Hazánktól északra és nyugatra található, nagy kiterjedésű, főleg fenyőerdős országokban a méhek nem a virágok nektárját gyűjtik, hanem a leveleken található édesharmatot, más néven mézharmatot. Leggyakrabban a levéltetvek és a kabócák felelősek az édesharmat-termelésért.
Ez a cukros folyadék – a méhek szerencséjére – nagyon kevés fehérjét tartalmaz. Ennek nagy része – amely szénhidrátban gazdag – átalakítás nélkül kerül a külvilágra.
A növények virágaiból összegyűjtött nektár még nagyobb részben vizet tartalmaz, abban a formában nem sokáig tudnák a méhek elraktározni, mert hamar megerjedne. A méz készítésének egyik legfontosabb részét az képezi, hogy a kaptárban található belső munkásméhek az idősebb társaik által összegyűjtött nektárból elpárologtatják a felesleges vizet. A híg nektárt felszívják a mézgyomrukba, és elszállítják egy másik sejthez, amelyben szétterítik. A levegővel nagy felületen érintkező nektár víztartalma a meleg kaptárban folyamatosan csökken.
A nektár és az érlelődő méz felszívása és mozgatása során a méhek garatmirigyéből olyan enzimek kerülnek bele, amelyek az összetett cukrokat egyszerű cukrokká bontják le. A nektár a besűrítéssel egy időben kémiai átalakuláson is keresztülmegy.
A nektárba került szilárd alakos elemeket, a virágporokat, az esetleges baktérium- és gombaspórákat is képes eltávolítani. Ezeken túl a méhek számára káros anyagok a nektárból a méhek kiválasztószervébe kerülnek. Természetesen maga az érlelés energiaigényes folyamat, a hozzá szükséges energiát a méhek a nektár elfogyasztásából nyerik.
Ebben a formában a méz hosszú időn keresztül minőségromlás nélkül tartható el, tartalék táplálékot jelent a méhcsalád számára az ínséges időkre. 
A méhek gyűjtő tevékenységének az a célja, hogy a méhcsalád tartalék élelmet raktározzon el azokra az időkre, amikor a méhek nem tudnak élelmet begyűjteni. A méhek sohasem tudják, mennyi élelmet kell elraktározniuk ahhoz, hogy kitartson a legközelebbi hordásig, ezért ha tehetik, szakadatlan dolgoznak, kedvező körülmények között jóval többet is képesek begyűjteni. (x)
