Nemrég a magyarmezogazdasag.hu-n is hírt adtunk arról, hogy Ausztráliában 300-nál is több kaptár megsemmisítését rendelték el a hatóságok, hogy elejét vegyék a varroa atka elterjedésének. Emellett pedig megtiltották a kaptárak mozgatását is, ami komoly problémát jelent nem csak a méhészeknek, de annak a 35 mezőgazdasági ágazatnak is, melynek szüksége van a méhek beporzó munkájára.
A theconversation.com-on azonban érdekes cikk jelent meg az Adelaide Egyetem adjunktusának tollából. Patrick O’Connor meglepő kérdést boncolgat: vajon tényleg ellenségként kell-e tekinteni Ausztráliában a varroa atkára?
A háziméheket (Apis mellifera) nagyjából 200 éve vitték a kontinensre. Ezek a kis rovarok olyan hatékony beporzók, hogy az őshonos fajoknak komoly konkurenciát jelentenek.
A kivadult állományok miatt visszaszorulóban lévő ausztrál beporzó-fajok (nem csak méhek!) eltűnése pedig súlyosan érinti az ottani speciális ökoszisztémát is.
Most azonban a varroa érkezésével egy lehetséges biológiai fegyver kerülhet bevetésre az őshonos élőlények megmentése érdekében.
Lehetséges forgatókönyvek
A varroa atka a méhkolóniákat fertőzi meg, a méhek parazitájaként pedig több vírust és más kórokozót is képes terjeszteni. Főként a háziméhek álcáin és bábjain élősködik, és fejlődési rendellenességeket okoz. Ha nem tesznek ellene, akkor a súlyos atkafertőzés következményeként a kolónia összeomlik.
Az atka az összes helyen előfordul, ahol ismert európai háziméh populációk élnek. Ausztráliából eddig a szigorú karanténszabályoknak köszönhetően sikerült távol tartani, azonban várható volt, hogy bármilyen import áruval bekerülhet ez a parányi rovar, majd egy méhbe kapaszkodva eljut az első kaptárig.
Kártevő
Ha kártevőként kívánják kezelni, akkor az összes fertőzött családot fel kell kutatni és el kell pusztítani. Emellett szigorítani kell a karantén intézkedéseket, és támogatásokkal kell segíteni a méhészeket, hogy át tudják vészelni ezt az időszakot, majd újra tudják kezdeni a tevékenységüket.
A méhészek megfelelő kémiai kontroll segítségével meg tudják állítani az atkát, ennek azonban ára van. A méhcsaládok termelékenységének csökkenése kihatással lehet a beporzási ágazatra, mivel a méhészeket azért fizetik, hogy méheiket bizonyos területre vigyék, és ezzel biztosítják az ottani mezőgazdasági növények beporzását.
Ausztráliában 35 mezőgazdasági ágazat függ részben vagy teljes mértékben a méhek biztosította beporzástól, ilyenek például a mandula, alma vagy cseresznye termesztők. A háziméhek összesen 14,2 milliárd dollár értékben járulnak hozzá Ausztrália gazdaságához.
Az méhész ágazatra és a mezőgazdaságra gyakorolt lehetséges következmények és a megnövekedett termelési költségek nemkívánatos hatással lehetnek az élelmiszerárakra.
Az atka mint a biológiai védekezés eszköze
Abban az esetben, ha az atkát valóban biológiai fegyverként kezelnék az őshonos fajok védelme érdekében, a felszámolására és megfigyelésére szánt összeget azok az iparágak kaphatnák, melyeknek együtt kell vele élni. Például növelni lehetne a beporzásban részt vevő őshonos rovarok számát.
Emellett az elvadult háziméh családok közt szabadon lehetne engedni a varroa atkát azokon a területeken, ahol nagy szükség lenne az őshonos beporzók regenerációjára. A parazita kevésbé fertőzi az ausztrál méheket, mivel kifejezetten az Apis nembe tartozó fajokra specializálódott. Azonban be kell tartani az ilyenkor szokásos biológiai védekezéssel kapcsolatos szabályokat.
Az elvadult európai mézelő méhpopulációkat Ausztrália őshonos biológiai sokféleségét fenyegető kulcsfontosságú problémának tekintik, amelynek hatása az egész országban érezhető.
De nem csak az állatokra, az őshonos növényvilágra is rossz hatással vannak: néhány ausztrál fajt teljesen elkerülnek, míg az inváziós gyomokat (például sünzanót, seprűzanót, sétányrózsa) beporozzák, és ezzel segítik a terjedésüket.
Amikor a varroa atka betört Új-Zélandra, a kivadult háziméhek száma néhány év alatt mintegy 90%-kal csökkent. Ennek ökológiai előnyeiről azonban csak korlátozott információk állnak rendelkezésre, mivel erről nem történt adatgyűjtés, mivel a mezőgazdaságra gyakorolt hatások vizsgálatára koncentráltak.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy az elvadult méhek kiirtása a méhészetnek is jót tehet, mivel az elvadult méhek a kereskedelmi méhek számára kompetíciót jelentenek.
A legjobb döntés meghozatala
Nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy milyen viszonyban lesznek a környezeti előnyök a mezőgazdasági költségekhez képest. Ennek oka részben az, hogy a széles körben elterjedt veszélyek csökkentéséből származó környezeti előnyök általában közvetett jellegűek, például az ökoszisztéma egészségi állapotának javulásából származó hatások.
A másik ok az, hogy a mezőgazdasági termékek és szolgáltatások piacai jól kiépültek. Az ökoszisztéma-szolgáltatások (például az árvízvédelem, a vízellátás és -minőség, valamint a kulturális értékek) esetében ilyenről nem beszélhetünk: általában hiányoznak vagy csak most alakulnak ki.
Ahhoz, hogy kiszámíthassuk az elvadult méhek visszaszorításának gazdasági hasznát, először is értéket kell adnunk a természetes ökoszisztémák által nyújtott szolgáltatásoknak.
Bár történtek bizonyos lépések a végrehajtás terén, de csak nagyon lassan. Eddig túlnyomórészt a különálló természeti értékekből származó ökoszisztéma-szolgáltatásokat értékelték, mint például a Nagy-korallzátony, amely 2015-2016-ban becslések szerint 6,4 milliárd dollárral járult hozzá Ausztrália gazdaságához.
A varroa atka esetében már több mint egy évtizede tudják, hogy egy valószínű invázió milyen lehetőségeket és költségeket rejt magában. A hangsúly azonban a mezőgazdaság védelme érdekében az invázió megakadályozására helyeződött, mivel leginkább az ágazat közvetlen haszna és hatásai miatt aggódnak.
A mezőgazdaság és a méhészek megkönnyebbülésére sikeresen fel lehet számolni a varroa atka közelmúltbeli betörését. Az atka Ausztráliában való megtelepedése szinte elkerülhetetlen, ezért fontos lenne megvizsgálni, hogy vajon tényleg gazdaságos-e ezt a potenciális biológiai „fegyvert” az országon kívül tartani.
