A mikrozöldek népszerűsége felfelé ível, és egyre többen termesztik őket. Mivel viszonylag új technológiáról van szó, így eddig nem vizsgálták az előállításukkal kapcsolatos élelmiszer-biztonsági kapcsolatokat. Ennek orvoslására Kristen Gibson, az Arkansasi Mezőgazdasági Kísérleti Állomás (az Arkansasi Egyetem Mezőgazdasági karának kutatási részlege) élelmiszerbiztonsági és mikrobiológiai professzora és az Élelmiszerbiztonsági Központ igazgatója egy kutatócsoportottal karöltve igyekezett feltérképezni a lehetséges kockázatokat – számol be a Phys.org.
Termesztés
A mikrozöldek nem mások, mint fiatal, néhánynapos növények, melyeken már megjelent legalább az első valódi levélpár. Szárukat és levelüket fogyasztjuk, ellentétben a csírákkal, melyeket egészben, gyökerestül lehet enni, és csak szikleveleik vannak. Hasonló tulajdonságaik miatt azonban néha összetévesztik a mikrozöldeket a csírákkal.
Ehelyett a termesztők termesztőszőnyeget, vermikulittal (ez egy magas vízmegtartóképességgel rendelkező ásvány) kevert tőzeget, kenderszőnyeget vagy más újrahasznosított növényi anyagokból készült közegeket használnak, mondta Gibson.
Gibson szerint a mikrozöldek még nem okoztak járványt az Egyesült Államokban. De „az elmúlt három évben nagyjából hat-nyolc mikrozöld visszahívás történt a szalmonella vagy a Listeria fertőzés lehetősége miatt”.
„Ezek a visszahívások azt mutatják, hogy a termék megfertőződhet, vagy a termesztőközeg szennyeződhet” – mondta Gibson.
A leveles zöldségek esetében a legutóbbi, élelmiszer eredetű tömeges megbetegedés április 4-én ért véget az USA-ban Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) szerint. Listeria monocytogenes-t mutattak ki a saláta betakarító berendezésen. Tizennyolc megbetegedést jelentettek, közülük 16 kórházi ellátást igényelt, három pedig halálos volt.
Gibson egy korábbi tanítványa, Gina Misra, a projekt kutatója állt elő a vizsgálat ötletével, aki saját mikrozöld termesztő üzemmel rendelkezik. Így tapasztalatból tudja, mennyire hiányosak a technológiával kapcsolatos ismeretek.
A vírusok ellenállóképességének vizsgálata
A kutatók borsó- és napraforgó mikrozöldeket használtak – a Gibson csoportja által végzett országos felmérés alapján a leggyakrabban termesztett fajtákat.
A vírus tartós fennmaradását és az étkezésre szánt részekre való átvitelének tesztelésére a nulladik napon Tulane-vírust adtak a termesztésre használt közegekhez. A betakarításhoz közeli fertőzés teszteléséhez pedig a hetedik napon oltották be a közegeket Tulane-vírussal. A kutatók a vírus tartós fennmaradását (perzisztenciáját) levélfelületen is tesztelték közvetlen beoltással három nappal a betakarítás előtt.
A vírus mindkét talajalternatívában megmaradt, de a vírusszám 10 millióról 100 000-re csökkent a 10 napos növekedési ciklus alatt.
Ígéretes, hogy a kórokozó nem marad meg a kezdeti kísérleti szinten az idő múlásával, mondta Gibson.
Gibson szerint amikor a termelési rendszer szennyeződéséről beszélnek, nem gondolnak nagy számokra. Ilyen esetben talán 100 vagy 1000 vírus található a rendszerben. Azonban már pár vírus is képes megbetegedést okozni, még akkor is, ha kisebb számnál alacsonyabb a kockázata, hogy a végtermékbe kerül a kórokozó.
Azonban borsóhajtásokban növényenként körülbelül 50 000-rel több vírus volt, mint a napraforgó mikrozöldekben. Utóbbiban csak hat vírus volt növényenként.
Tisztítási megoldások
Bár az olyan termesztési paraméterek, mint a hőmérséklet, a páratartalom és a világítás szabályozhatók, „a beltéri környezet olyan kórokozók forrása lehet, amelyek élelmiszerbiztonsági problémákat okozhatnak” – mondta Gibson.
Gibson szerint a beltéri növénytermesztés azt a képzetet adja, hogy könnyebb ellenőrzés alatt tartani a dolgokat – ez azonban téves lehet.
„Könnyen előfordulhatnak kórokozók, ha nem alkalmazzuk a tisztítási és higiéniai gyakorlatokat vagy a helyes mezőgazdasági gyakorlatokat, amelyek az ilyen környezetekre vonatkoznak” – mondta Gibson.
A személyi higiénia azért is fontos, mert a mikrozöldeket betakarításkor közvetlenül érintik a dolgozók.
Gibson szerint
Mivel a legtöbb mikrozöld termesztő kisebb méretű, így Gibson szerint elképzelhető, hogy nem követik a nagy gazdaságok számára előírt gyakorlatokat. A szennyeződések rendszeres szűrése pedig egyesek számára nem biztos, hogy megvalósítható.
Gibson véleménye szerint a kisebb mikrozöld-termesztők számára a működésükre specifikusabb élelmiszerbiztonsági protokollokat kellene kidolgozni.