„Azt hittem, végre fátyolos ég alatt dolgozhatunk, de nem. Nagyon száraz és hőségnapokkal telik ez az év. Túl az aratáson, s ahol nincs takaró, ott bizony kiszáradtak a talajok”- magyarázta Birkás Márta professzor a Vaderstad Kft. dunaegyházi bemutatóján. A hazai talajok elismert szakembere hozzátette, régen azt tanították, hogy a tarló akadályozza a talajművelést, el kell égetni, le kell forgatni. Évek teltek el mire megértette a szakma, hogy takaró, védőréteg nélkül nem lehet menni semmire.
Pedig a hetvenes évek eleje, közepe nem volt olyan szélsőséges, mint a mostani. De akkor is kellett takaró a talajra, legfeljebb azért, hogy több víz maradjon benne.
Most víztakarékos talajművelésről beszélünk, miközben legfeljebb a veszteséget lehet csökkenteni.
A szakember felhívta a figyelmet, egy biztos, szántani semmiképpen nem szabad, úgy tűnik, hogy november végéig egyáltalán nem. A talajlazítás is kérdéses, de attól függ, hogy milyen a lazító. Fölhozza-e a rögöt vagy nem, ám ha nem hozza föl, attól a nagy hant ott marad, és ha a gyökér el is jut odáig, nem tud lejjebb menni. „Éppen ezért nem kell meglepődni, hogy nahát, nem hozza föl a lazító rögöt. Ha csak annyit, amennyit a bemutatott kultivátorok produkálnak, az még elfogadható”- magyarázta a professzor, a legnagyobb dilemma ma az, mi legyen a tarlóval. Június 19-én aratták az egyetemi kísérleti árpát,
„Emellett a nagy traktor, a területhez méretezett nagy traktor legalább ilyen fontos. Mi a második legfontosabb eszköz: a szecskázó adapter”- hívta fel a figyelmet a szakember. Dunaegyházán elég magas a tarló, ami nem a legszerencsésebb, de nyilván az öntözés és az egyenetlen a talaj az oka, hogy a kombájn nem tudta a talajt megfelelően kopírozni.
Sokkal nehezebb a dolgunk kukoricatarlók esetében, amit úgy kell szecskázni, hogy ízközép ne maradjon épen, tépje meg az adapter. Mert akkor valóban elkezdődik a föltáródás, ráadásul a kukoricamoly lárvája sem éli túl a telet.
A másik probléma, ha tele van repedéssel, mert az agyagtalajok duzzadnak, repedeznek. Azért jó, hogy a gépészek is gondoltak az ilyen esetekre, így megszülettek az ultrasekélyen dolgozó gépek, melyekkel csak a felszínt kell megbolygatni, és belesodorni ezekbe a repedésekbe a szalmát. Utána várni, hogy majd a talaj beázik, és lehet-e mélyebbre hatolni. Ehhez milyen eszközt kell használni? Semmiképpen sem ekét, ám lehet lazító, kultivátor, mert valami megoldást kell találni.
– fogalmazta meg véleményét Birkás Márta. Minden jobb, mint az égetőbe eladott szalma, amit a talajtól rabolnak el. Kell a talajnak a folyamatos szerves anyag ellátás, a humuszkolloid három és félszer több vizet tart, mint az agyagkolloid. Óvatosan bolygassuk a talajt, a giliszták számára a tarlómaradvány táplálékot jelent, s abból lesz a humusz. Ám sokszor eladjuk előle, mert kell a pénz, mert a felvásárló azonnal fizet. Elég baj az, hogy sok gazda így gondolkodik. Aki most elherdálja az értékét, az komoly problémák elé nézhet.
„Hatvan mellett van a tartalmi kísérletünk, és 2002 óta ott hagyjuk a tarlómaradványt. Bizonyos körökben leírták, az emberiségnek a földet az eke jegyezte el”- magyarázta,
Amerikában azt mondják, a legnagyobb kárt az ekék okozták az emberiségnek. Egy friss szántás után nő a szén-dioxid kibocsátás, ami a légkörbe jut.
Mindkettő szélsőséges vélemény, de azt szeretnénk elérni, hogy a szerves anyag a talajban szépen feltáródjon, azt gazdagítsa, és megtartsa a vizet. Azt tanították, hogy az őszi szántásokat nem kell elmunkálni. Ma már ez nem állja meg a helyét, a jó csernozjomok is porosodnak, ha nagy a felületük. Amerikában a ’30-as években farmokat temetett el a szántott talajokról szél által elhordott por. Ma még nem tartunk itt, de eljuthatunk ide.
Évek óta beszélnek a klímaváltozásról, enyhe a tél, de nem csapadékos. Ősszel úgy kell hagyni a területet, hogy az télen ne legyen vízvesztő. Egy hepehupás szántásról nagyon sok nedvesség párolog el.
