A szarka hazánkban mindig is gyakori madár volt. Élelmes és értelmes, de fészekpusztítása miatt dúvadnak számít, emiatt a vadászok, vadőrök a mai napig gyérítik állományát. Korábban mérget is bevetettek ellenük, nem is akármilyet!
A hollót nem, ő védett volt már akkor is, persze csak papíron, hiszen a mérgezett tojást ő is jó étvággyal felfalta. Csaknem ki is pusztult emiatt Mátyás király címermadara. Ezek után felmerülhet a kérdés, az eddig elmondottak vajon miként érintik a kisállattartókat? Nos, amikor megtiltották a méreg alkalmazását, a szarkák, szajkók és varjak fellélegeztek és elszaporodtak. Olyannyira, hogy ma már a kiskertek gyakori lakói, jelenlétükkel számolnunk kell!
Veszély a tojásokra
A szárazföldi teknősök kifutóit csak ritkán fedik le. A kifejlett állatoknak nem igazán árthat semmi (persze ez csak általánosítás!), a tojásaikat pedig a talajba rakják, s úgy eldöngölik a fészek földjét, hogy ragadozó legyen a talpán, aki néhány óra elteltével megleli a fészekaljat. Éppen ezért szoktak a legnaposabb helyen egy kis dombot emelni, ahová a teknősök többnyire koncentráltan rakják le a tojásaikat. Így könnyebb meglelni azokat a tenyésztőknek.
Van, aki attól tart, hogy elöregedett az állománya, mások az időjárással, a globális felmelegedéssel magyarázzák, megint mások csak a fejüket csóválják. Magam is így voltam ezzel, amíg rá nem jöttem a „titok” nyitjára. Egy napon észrevettem, hogy a teknőskifutó tetejére kiülő szarka csőrében egy teknőstojás volt. Ez már a többedik lehetett, lévén felröppent vele egy közeli fára, komótosan elfogyasztotta, majd figyelt tovább, mikor pottyan ki a teknős kloákájából a következő. Mire ismét a kifutóhoz értem, ő már egy újabb tojással a csőrében távozott. Hogy eme felismerésig az elmúlt évek alatt hány tojást vittek el ezek a fekete-fehér tollú madarak, arra már gondolni sem mertem.
Teknős kalitkában
A szarkák, a dolmányos varjak és a szajkók – bár rájuk vonatkozóan nincs saját tapasztalatom – jobbára a szárazföldi teknősöknél, tehát például a görög, mór és szegélyes teknősöknél okozhatnak galibát. Persze rövid időre el lehet riasztani őket, de ez nem jelent hosszú távú megoldást.
A szarka a látszólag nem is létező réseken szuszakolja át magát, ám ki már nem talál, sőt bele is gabalyodhat a hálóba. Magam is „fogtam így” szarkákat, melyeket később természetesen szabadon engedtem. Marad a dróthálós lefedés, amely viszont a beültetett növények miatt nem egyszerű. Ha valaki otthonról dolgozik, annak azt tanácsolom, hogy szerezzen be egy vagy több jókora régi, használt kalitkát, és vegye ki a tálcáját. Naponta több alkalommal nézze meg a teknősöket, s ha úgy látja, hogy egy példány már javában ás, tegye rá a kalitkát és súlyozza le. Tojásrakás után a kalitka eltávolításával már csak a tojásokat kell kiásnunk. Ez a módszer azt is megakadályozza, hogy a többi teknős zavarja, a fészekről leverje a tojásrakó egyedet. A szarkáknak pedig esélyük sincs a tojáslakomára. Ez a módszer nálam többnyire beválik.
Hogyan tartsuk őket?
Az európai szárazföldi teknősöket gyakran tartják terráriumban, ám én ezt hosszú távon nem javaslom.
 A szarka vadászható faj, vadászati idénye július 1-től kezdődik és február utolsó napjáig tart. Állománya az 1970-es évektől kezdve fokozatosan csökkent, mely vélhetően a cikkben már említett méregnek, a 3-kloro-4-metilanilin-hidroklorid hatóanyaggal preparált tojásnak tudható be. A legfrissebb szakirodalom szerint (Magyarország madáratlasza, 2021) Magyarországon ma már folyamatosan nő a szarkák száma, 47 000 – 49 000 pár költhet nálunk. Urbanizációja az 1980-as években kezdődött. Napjainkban a legnagyobb sűrűségben a nagyvárosokban és azok vonzáskörzetében költ. A legkisebb számban a középhegységek területén és az erdősült alföldi területeken találkozni velük. |
Ellenben a nagyobbacskáknak és a felnőtteknek már sokkal inkább egy kifutóra van szükségük, ha lehet kertben, ha nem, akkor erkélyen. A kifutó mérete akkora legyen, hogy minden teknősre minimum egy négyzetméter jusson! Legyenek árnyékos és napos részei, és nem nélkülözhető egy házikó sem, ahová a teknősök esténként vagy rossz időben bemasíroznak! A legnaposabb részen érdemes a már említett költődombot emelni. A tojásrakásra májustól kerülhet sor, több részletben. Egy nőstény évente 2-3 alkalommal is rakhat tojást, a görög teknősnél általában egyszerre 2-5 darabot. A tojásrakásra a leggyakrabban eső után, vagy lehűléskor kerül sor, jobbára reggel-délelőtt vagy este. Ha egy teknős ásni kezd, az még nem azt jelenti, hogy tojást is fog rakni. Gyakran végez „próbafúrást”, mielőtt hozzákezd a végleges üreg kikotrásához. A hátsó lábaival lassan, megfontoltan ás, gyakran órákig alakítgatja a fészkét, mielőtt elhelyezné benne a jövő nemzedék várományosait.
A kifutóban is kikelhetnek
A fiatalok a mai időjárási viszonyok mellett a kifutóban is kikelhetnek. Ilyenkor általában éjszaka jönnek a felszínre, és megpróbálnak mielőbb szétszéledni. Mivel nagyon aprók, nehéz őket megtalálni. Ám a ragadozók – főleg a macskák és a szarkák – élesebb szeműek nálunk, s hamar megtalálják a puha páncélú csemegét.
A tojásokat célszerű kiásni, és mesterségesen kikeltetni. Ennek mikéntjéről most nem írok, lévén több szakkönyvben és internetes bejegyzésben is lehet róla olvasni. Érdemes viszont pár szót ejteni a kifutó növényesítéséről. Ha elég nagy, akkor ajánlott bele kisebb fákat és bokrokat ültetni, ugyanis ezek remek mikroklímát teremthetnek. Sajnos láttam már lebetonozott aljú teknőskifutót is (egy kutyakennelt alakítottak át erre a célra), ahol láthatóan nagyon rosszul érezték magukat a páncélosok.
A kifutóból nem hiányozhatnak a lapos itatótálak, lehetőleg minél több, mert a teknősök előszeretettel bemocskolják a vizüket. Egyébként ezek az itatótálak azért is hasznosak, mert inni és fürdeni is odavonzzák a környék madarait. Kánikulában ez igazi áldás a kis énekeseknek.
