A hazai halastavak felét érinti súlyosan a szárazság, elsősorban a Dunántúlon. Mintegy száz hektáron már üresen állnak a tavaink, de a többi esetében sem sokkal jobb a helyzet.
A tavasszal 60-70 százalékra feltöltött tavakból több mint 50 centiméter hiányzik a vízpárolgási veszteség miatt. Jó részüket kényszerhalászni kellett, a maradék halállományban pedig a feldúsult madárállomány okoz óriási károkat.
Ha a vízhiány, a termőterületek zsugorodása és a madárkár nem jelentene elég bajt az ágazat számára, a takarmányozás költségei is megduplázódtak, amely a kevés víz miatt egyébként is rosszul hasznosul. A szakember szerint jó, ha ősszel el tudják látni a horgászegyesületeket, karácsonykor pedig „a kötelező halforgalmat”, hiszen rengeteget dolgoztak a halfogyasztás népszerűsítésért, de a tavaszt illetően vannak kétségei. A belföldi piac kielégítése az elsődleges céljuk. Szeretnének helyt állni a hazai termelés harmadát kihelyező, mintegy 800 ezer horgászt összefogó egyesületek felé, de kivitelre nagy valószínűséggel nem fog maradni.
Pedig egész Európában hasonló a helyzet. Román és horvát kereskedők már jelentkeztek több száz tonnás lekötések érdekében:
A szeptember az utolsó hónap, amikor még növekedésben vannak a halak, de nincs sok esélye, hogy számottevően javulni fog a vízellátási helyzet, a takarmányról már nem is beszélve. Lévai Ferenc szerint a népszerű sláger szövege illik most az ágazatra: „Nincs a helyzetünkben semmi, amit ne lehetne kissé, vagy inkább nagyságrendekkel jobbá tenni.”
Saját Fejér megyei halastavainak felénél 50 százalék alatti a vízszint, a megelőző héten tíz tonnás halpusztulást kellett elkönyvelnie, de egy-egy időjárásváltozás nyomán, a sekély vízben felhalmozódó gázok miatt szinte egyszerre sóhajtanak fel a dunántúli halgazdaságok: „Nálad mennyi döglött meg?” A szárazság természeti csapás, amiben az ágazat egy része el fog vérezni. A legnagyobb bajban azok a kisebb családi gazdaságok vannak, amelyek csak a haltenyésztésre alapozták a megélhetésüket.
Romániában már számos halastavat beszántottak, mivel a növénytermesztéssel ellentétben ezekre nincs területalapú támogatás, biztosítás, illetve kompenzáció. A hazai halászati szakmaközi szervezet igyekszik mindent megtenni, hogy itthon ne ez legyen a halastavak sorsa: „Minden létező fórumon megszólalunk, de konkrét ígérvényünk egyelőre semmire nincs.”
Az Aranyponty rétimajori telephelyéhez közeli Százhalombattán egyelőre semmilyen problémát nem okozott az aszály miatti párolgás és az alacsony vízállás.
Szerencsésnek érzi magát a Bács-Kiskun megyei Wakin Tavi Díszhaltenyészet tulajdonosa, Ilyés Balázs is, mivel soltszentimrei halastavait a Dunavölgyi-főcsatorna táplálja vízzel. Töltésüket nem a gravitáció, hanem szivattyúk végzik.
Más kérdés, hogy ezeknek az üzemeltetése már eddig is évi több millió forintba került, és a tógazda egyelőre nem tudja, mennyire fog megugrani az áramszámlája szeptembertől. Vállalkozóként kétéves szerződéseket kap az MVM-től. Az aktuális kontraktus 2023. december 31-ig garantálja számára a jelenlegi tarifát. Legalábbis elvileg, mert nem lehet tudni, mire hivatkozva dönthet úgy a szolgáltató, hogy mégis emel. „Hallottam olyat, hogy a mikró vállalkozások díja nem fog változni, de olyat is, hogy a három-, illetve hatszorosára fog nőni.
Érvényesíteni kell az árakban a költségek drasztikus emelkedését, ha fenn akarjuk tartani a gazdaságunkat – mondta el az Akasztói Szikiponty halászati konzorcium egyik tulajdonosa, Szabó József.
Míg tavaly ilyenkor 850 forint volt az élő ponty nettó tóparti – vagyis nagykereskedelmi – ára, most 1300 forintért adják, a kiskereskedelmi ára pedig 1300-ról 1850-1900 forintra emelkedett. Ennek a fő oka a takarmány volt, amit szinte az előző évi ár duplájáért tudtak beszerezni, de amit maguk termeltek, annak a költsége is 60-70 százalékkal nőtt.
Ha azt is beleszámoljuk, hogy az aszály miatt mennyivel gyengébb lett a termés, megduplázódtak a takarmánytermelési költségek.
Most pedig azzal kell szembenézniük, hogy a villamos energiáért is jelentősen többet kell majd fizetniük. Mivel a csapadék hiányzott idén, többet kellett szivattyúzniuk, de a Kiskunsági-főcsatorna biztosította a 300 hektáros tófelület vízellátását, amit a kútból táplált intenzív szürkeharcsa-telepük elfolyóvizével is kiegészítenek.
A konzorciumot családon belül négy gazda alkotja. Termékük, az Akasztói szikiponty 2000-ben európai uniós eredetvédettséget kapott, 2016-ban pedig a Magyar Gasztronómiai Szövetség Aranyszalag minősítésében részesült.
