„Izgalmas szakma az agrárium, mert nem tudjuk befolyásolni sem az időjárást, sem az inputanyagok, sem a termés árát. Amire viszont ráhatásunk van, az a szaktudás és az agrotechnika” – e szavakkal köszöntötte a gazdákat Takács Zoltán, az Agrospic Kft. ügyvezetője. Hozzátette, hogy alighanem az idei nyár volt hátralévő életünk „leghűvösebb nyara”, és fel kell készülnünk rá, hogy tíz esztendőből két-három még ennél is melegebb lesz. Ezzel a vízmegőrző talajművelés felértékelődött.
A Kverneland Kft. részéről Mészáros Rajmund és Pintácsi László termékmenedzserek tartottak élő párbeszédes gépbemutatót. Napjaink alapkérdése, szántsunk-e vagy sem? El kell-e felejtenünk az ekét? A válasz: okszerű használat.
Sokan a naptár szerint gazdálkodnak, és nem veszik figyelembe, hogy bizonyos esetekben érdemes inkább várni, például a csapadékra. A száraz körülmények között végzett talajmunkába beleszakad a gép, nő az üzemanyag-fogyasztás, rögössé lesz utána a terület.
Bár a Kverneland ekékkel kezdte a gépgyártást, ma már forgatásos és forgatás nélküli talajművelésre is van megoldása.
Sokan még mindig megszokásból gazdálkodnak. „Tudják”, hogy amikor lement egy termény, akkor utána le kell szántani. Csakhogy sokszor figyelmen kívül hagyják, hogy adott esetben még várniuk kellene vele egye keveset, esetleg a csapadékra.
Tavaly még mindig sokan kínozták a területüket szántással a kukorica betakarítása után. Bizony, 45 centiméteres szántásokat produkáltak, „fölrögölték” a területet; szakadt az eke, a munkagép, és az erőgép is meg lett kínozva. Később kedvezőbbre fordult az idő, kaptunk jó esőket is. Aki novemberben kezdte el a szántási műveleteket, az előkészülést a következő évre, az feleannyi üzemanyaggal meg tudta oldani mindezt, nem beszélve arról, hogy a szántásuk minősége is egy nagyságrenddel jobb lett.
Szántásmélysége akár 40 centiméter is lehet – az más kérdés, szükség van-e rá. A szakemberek szerint teljesen fölösleges. Az új fejlesztésű kormánylemez nemcsak a mélyszántásról híres, hanem arról is, hogy akár 15 centiméter sekély tarlószántást, vagy akár vetőszántást is végezni lehet vele. Kérdés, hogy miért hosszú a kormánylemez? Azért, mert a kormánylemez és az ekenád által bezárt szög nagyon fontos. Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy éles késsel könnyű szeletelni a kenyeret, sokkal kisebb erővel meg lehet csinálni. Minél kisebb a szög, annál könnyebb az eke húzása. Akkor megfelelő az aláforgatás, hogyha a talajszelvényt minél hosszabb úton vezetjük végig. Ezáltal roppantja meg a talajt, illetve forgatja alá a szármaradványokat.
Gyakran előfordul, hogy olyan mélységben leforgatjuk a szármaradványt, hogy levegőmentes részt hozunk létre, és emiatt nem tud lebomlani. Amikor egy ilyen területet a következő években visszaszántunk, még mindig ott lesznek a csutkák, a szármaradványok.
A gyökérzónából kényelmesen fel tudják venni a növények a lebomló tápanyagokat, vagyis a maradványok jelentik az egyik legértékesebb tápanyagforrást, nem kell érte plusz pénzt kiadni.
Előhántót használunk, ami lehet egy tárcsa vagy egy kultivátor, esetleg az aprítóhenger is megfelelő, aminek köszönhetően előkeverést fog végezni. Nyilván, amikor kukorica-előhántót használunk, az a nagy szármaradványt mélyebbre tudja lejuttatni.
Az ekénél elhangzott, hogy az a „legvízpazarlóbb” talajművelési megoldás. Viszont a Kverneland ekéjének egyik előnye, hogy kiegészíthető a Packomat integrált szántáselmunkálóval. A Packomat a művelettel egy menetben elmunkálja és lezárja a szántást, ezzel csökkentve a víz- és szénveszteséget. Könnyű és középkötött talajon akár magágy is készíthető vele, míg kötött talajon meg lehet takarítani egy vetőgép előtti menetet.
Az ekét a talajba húzó erőhatásokat átterheljük a Packomat hengerre, és az eke tömegének egy részét is felhasználjuk a henger nyomásának megnövelésére. Elérhető vele, hogy júliusban – amikor idén 40 fokos melegek voltak – egy menetben vissza legyen zárva a talaj, sőt, adott esetben a magágyat is egy menetben elő tudták készíteni vele.
Idén sokat hallottuk, hogy lazítani kell. Ha felülről nem érkezik a nedvesség, sokan reménykednek abban, hogy alulról talán még kap annyi vizet a növény, hogy eredményt hozzon. Miért kell lazítani? Egyre nagyobbak a gépeink, egyre nehezebb eszközök mozognak a földeken, és megjelenik a talajtömörödés. Ám nemcsak a gépeknek köszönhetően, hanem a szélsőséges időjárás következtében is egyre nagyobb, egyre hevesebb esőzések érkeznek, és a lezúduló csapadékmennyiség is tud talajtömörödést okozni. A természetben a rög nem képződik, azt mi emberek hozzuk létre. Ezeknek az aprítása a mi feladatunk, amit fizikálisan a lazítókkal tudunk megszüntetni.
Több műveletet hoztak össze, ezáltal lehet időt és energiát spórolni. Az első szekció maga a lazító egység, amely akár 40 centiméter mélységig képes lazítani. Hogyha a szántásból indulunk ki, és valamilyen oknál fogva kialakult a talpbetegség, akkor a legtöbb esetben a 40 centiméter elegendő, hogy a tömörödött talpréteget megtörjük. Ám ha ez mélyebb, akkor egy mélylazítóra van szükségünk. Érdemes ásóval megszondázni a táblákat, és meggyőződni arról, milyen mélységben találhatóak a tömörödött rétegek. Ha jóval ez alá megyünk, akkor sokkal több energiába kerül, a gép is jobban kopik, illetve időben is sokkal tovább tart a terület megművelése.
A piacon nagyon sokan kínálnak lazítót. Célunk, hogy meglazítsuk, megrepesszük a talaj tömörödött rétegeit. Feleslegesen ne bolygassuk, tehát minden maradjon a helyén, csak a tömörített rétegekben keletkezzen repedés, aprózódjanak a rögök, hogy a nedvesség, a levegő bekerüljön, tehát újra éljen a talaj.
Mivel a kések osztása 60 centiméteres, ezért oldalirányban is kell, hogy repesszen, amit a szárnyak végeznek el. A kések környékén a talaj körülbelül 20–25 centivel megemelkedik, majd visszaül a talaj felszíne. Az az ideális, amikor egy lazítózás után látjuk a kések nyomát, viszont nem látunk hatalmas rögöket, amik a mélységből szoktak felkerülni. Miután megtörtént a terület a lazítása, a tárcsasor feladata, hogy a felszínén lévő szármaradványokat bekeverje és a felszínt elegyengesse.
Mindenki tudja, hogy a lazítóval nem száguldozunk, óránként 6–7 kilométeres sebesség az optimális – miközben a rövidtárcsával 10–12-vel kellene menni. Tehát itt kompromisszumot kell kötni: ideálisan óránként 10 kilométeres sebességgel lehet – kell – húzni a gépet. Ugyanakkor ebben az esetben valamivel jobban kopik, mint ha 6–7 kilométerrel megyünk.
Miután meglazítottuk a talajt, a felszínt el is igazítottuk, szükséges egy hengerrel lezárnunk ahhoz, hogy megőrizzük a nedvességet. A hátsó henger mélységi – lefelé és oldalirányú – tömörítést végez, s kialakítja az időjárásálló felszínt. Ebben az esetben nagyobb esőzésnél a víz nem fog elfolyni, eróziót okozni, hanem képes beszivárogni a talajba.
Az Enduro 3M kultivátor lelke igazából a kapaszár, amely kialakítása nem szokványos. Amellett, hogy előre és hátra, még oldal irányban is vibrál, így jó a rögaprító hatása. Sokoldalú eszköz, mely tarlóhántásra, tarlóművelésre használható, akár a szántás kiváltására is alkalmas. Az orrbetét, illetve a kapaszárny csavarokkal rögzített, így akár a munkahelyszínen is cserélhető.
A gép kialakítása, a hasmagassága lehetővé teszi, hogy nagyobb mennyiségű szármaradvány esetén is tömődésmentesen dolgozzon. Kisebb súlyának köszönhetően kisebb a vonóerőigény. A H szériás forgóborona kapcsán az előadók kiemelték, főleg az őszi időszak, a magágy-előkészítés elég sok problémát okozott.
A forgóborona kardánmeghajtással, a hajtóművön keresztül aktív művelő elemekkel rendelkezik. Méterenként négy darab rotor és nyolc kés található rajta, melyek percenként 400 fordulatot tesznek meg. A kés kialakítása speciális, ezáltal a kést nemcsak a gép súlya nyomja a talajba, hanem belehúzza magát.
A szakemberek megfogalmazása szerint ez a forgóborona sokszor alkalmas egyes talajművelési hibák korrigálására. Nem hozza fel a nedvességet, a vetés mélységében aprómorzsás szerkezetű talajt hagy maga mögött, a talaj felszínén pedig mulcsot és nagyobb aggregátumokat hagy. Érdemes a nagyobb aggregátumokat megőrizni, hogy egy hevesebb eső ne tudja elmosni és porosítani a talajt. Még sokoldalúbbá teszi, hogy különböző vetőgépekkel kombinálható, vagyis egy menetben több munkaművelet elvégezhető.
A tárcsalapok egyenkénti felfüggesztéssel rendelkeznek, kúpos kiképzésűek, így a palástfelület kopása ellenére sem változik a vágási szög.
Ha végigszámoljuk, hogy egy centiméter munkamélység változtatással hektáronként mintegy 150 tonna földet mozgatunk meg, nem mindegy mekkora erőt kell a traktorunknak kifejteni, s ennek következtében mekkora a fogyasztása. Ennek tükrében fontos tartani azt az ideális munkamélységet, amit el szeretnénk érni.
