Az angoloknál divat a teát tejjel inni, ez számunkra elég furának tűnik, a „cukroscitromos” tea országában… Az angol tejes teának a története még furcsább. Az angolok vékony porcelán csészéből isszák a teát, ami a forró teától könnyen megrepedt.
Ezt elkerülendő kis hideg tejet tettek a csészébe és erre jött rá a forró tea így a hő sokk nem terhelte meg annyira a bögrét. Azt, hogy miért épp tejjel hűtötték, örök rejtély marad…
Az üzbégek két percig forrázzák a teát, majd egy széles szájú fületlen csészébe teszik, selyemcukrot vesznek a szájukba, és kortyonként fogyasztják. Gyakorlatilag a szájukban történik az ízesítése az italnak…
Az oroszok tradicionális teázása is hasonlít ehhez: kockacukrot vesznek a foguk közé és és azon keresztül kortyolják. Itt még a szamovár is érdekesség hiszen a tea egy teakivonatból készül, amit forró vízzel hígítanak föl, amit a szamovárból engednek erre.
A törökök is sűrítményből készítik nagyon erősre a teájukat, amit kis üvegpohárból fogyasztanak cukorral ízesítve.
Kínában a Tang-dinasztia idején a víz forralására agyag edényeket használtak, és a teát megfőzték a forró vízben. Ízesítésképpen pirított rizs, só, gyömbér, egyéb fűszerek, narancshéj es akár vöröshagyma is kerülhetett a „tea-levesbe”. Gyakran tejjel főzték össze. A mongolok máig őrzik ezt a hagyományt.
Japánban inkább a zöld teák a kedveltek, a csanoju egy meditatív szertartás, melynek célja egy csésze portea (matcha) pontosan előírt mozdulatokkal való elkészítése, meghatározott kellékek segítségével. A matcha-nál érdekesség, hogy nem egy forrázott kivonat készül, hanem a teapor benne marad ebben az italban, és úgy fogyasztják. E teaport használják még fagylaltokba, krémekbe, sőt ezzel zöld színű piskóta is készíthető
A tibeti „éhségűző”, a pocsa tartalmas sós, tejes, jakvajas tea, amelyet a campa, vagyis a tibeti árpa őrleménye egészíti ki. A tápláló ital szinte már ételnek számít.
Marokkó mentateája is híres. Marokkóban a vendéglátás szerves része a teázás. A házigazda a vendégek előtt készíti el szertartásosan, majd magasról, vékony sugárban kitölti, ezáltal szellőztetett és „felhabosított” teát kínálhat.
A mászálá csáj nemzeti italnak számít a fekete teák előállításában jeleskedő Indiában. A fűszerekkel ízesített, tejjel es cukorral gazdagított teát a helybeliek napközben bármikor szívesen fogyasztják. Így készíthetünk fűszeres teát indiai módra: mozsárban zúzzunk össze durvára 3 szegfűszeget, 1 csillagánizst, 2 kardamom hüvelyből származó magokat es egy 4 centiméteres fahéj rudat. Tegyük a fűszereket egy lábasba, es adjunk hozza egy 2,5 centiméteres gyömbért felszeletelve, valamint 2 teáskanál asszami fekete teát. Kevergetve melegítsük közepes lángon 3-4 percig. Öntsünk rá 325 ml vizet és takarék lángon folyamatos keverés mellett forraljuk fel. Adjunk hozzá 200 ml zsíros tejet és 2 evőkanál cukrot, folytatva a keverést. Főzzük további 2 percig lassú tűznél, majd szűrjük át egy teáskannába. Legálabb 30 cm magasról töltsük ki, hogy hab képződjön a tetején.
