Egy Nógrád megyei nonprofit szervezet célja, hogy Kleopátra kedvenc virága a konyhakultúra része legyen. Története a 2010-es évekre nyúlik vissza, amikor Maczó László, Bér polgármestere több mint tizenhatezer tő rózsát ültetett a község területén.
A rózsa az egyik legősibb növényünk, szinte egyidős az emberiséggel, civilizációk fejlődésének és bukásának volt tanúja. 32 millió éves geológiai maradványok őrzik nyomait, és említést tesznek róla a legkorábbi írásos feljegyzések is.
Egyaránt becsben tartották az ókori Közel-Kelet birodalmaiban élők, az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak.
Az ókori görögök úgy tartották, hogy a piros rózsák Aphrodité szerelmének, Adonisznak a véréből sarjadtak, Zeuszt pedig rózsakoszorúval köszöntötték, miután legyőzte a titánokat.
Rómában a szerelem istennőjének, Vénusznak a virágaként tisztelték a rózsát és vele köszöntötték a tavaszt, Ámor szárnyait rózsalevelekkel, nyilát pedig rózsatüskékkel ábrázolták. A muszlimok szerint a rózsák Allah verejtékéből születtek.
A kereszténység első századaiban pogány kultusza miatt a rózsa tiltott növénnyé vált, később azonban új jelentést társítottak hozzá. A római katolikus vallásban Szűz Mária szeplőtlen tisztaságának a fehér, önfeláldozó szeretetének pedig a vörös rózsa lett a szimbóluma.
Az Árpád-házi Szent Erzsébethez kötődő történetek egyik legismertebbike a rózsák legendája.
A rózsa egyszerre táplálék és gyógyír, segít leküzdeni a fertőzéséket, csökkenti a gyulladást, izomgörcsöket, nyugtatja az idegeket, enyhít a depresszión, ajánlott fejfájás, torokfájás, idegesség ellen. Ráadásul az egyik legdrágább kozmetikai alapanyag, amiért már Kleopátra is rajongott, mivel fiatalító és gyógyító hatással is bír.
A Nógrád megyei Alsópetényen működik egy nonprofit szervezet, amelynek küldetése, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen sokrétűen lehet felhasználni a rózsát. A Rózsavilág alapítója,
Káli Betty szerint ahogy idővel a levendula is bebizonyította létjogosultságát a gasztronómiában, úgy a rózsa is a konyhakultúránk fontos részévé válhat. Törökországban, Bulgáriában vagy a Távol-Keleten a mai napig nagy hagyománya van a rózsatermesztésnek, és a növényt nemcsak esztétikai értéke miatt szeretik, hanem a gasztronómiának is fontos alapanyaga.
Ezzel szemben itthon a rózsára inkább csak virágként tekintünk, intenzív illata és íze miatt nehezen tudjuk a tányérunkon elképzelni.
Káli Betty ezen a szemléleten szeretne változtatni.
A Rózsavilág manufaktúra termékeinek alapanyaga a „rózsák falujából”, Bérből származik. A község polgármestere, a 2010-es években határozta el, hogy a nemes virág ültetésével teszi különlegessé települését. A Rózsavilág olyan kistermelőket fog össze, akik a Béren termesztett rózsaszirmokból készítenek egyebek mellett ételeket és italokat vegyi anyagok, illetve részben édesítőszer nélkül, GMO-mentesen, vegán és paleo összetételben. A technológiát, amely segítségével a szavatossági idő tartósítószer nélkül is megnövelhető, a Szent István Egyetem Konzervtechnológiai Tanszékével együtt dolgozták ki.
A Rózsavilág azonban sokkal több mint egy műhely. A környéken élő nőknek nyújt segítséget, olyan munkát kínálva, amit otthon, a család mellett is el tudnak végezni.
Kistermelőként, meghatározott feltételek mellett készítenek rózsasziromból lekvárt, hibiszkuszos és chilis szörpöt, belga csokis zselét, valamint vadrózsa-koncentrátumot. És hogy miként érdemes ezeket fogyasztani? Káli Betty szerint a roston sült húsok és sajtok nagyon jól társíthatók egy leheletnyi rózsacseppel, dzsemmel vagy csatnival. A rózsa íze a libamájhoz, a halételekhez és a tenger gyümölcseihez is remekül illik. Ünnepi innivalóként pezsgő alapú koktélokhoz, illetve rosé borral és málnával ízesített bólékhoz is kiváló. Mint mondja: „Különleges ünnepi menüt lehet összeállítani a rózsával, és még a jól bevált recepteket sem kell elfelejteni.”
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
