Kezdjük is a valóban legegyszerűbb csapdával, a kék tállal. Ez egy kék tál vagy kisebb műanyag lavór, amit vízzel töltünk meg. Színe vonzza a virágokat rágó bundásbogarakat és virágbogarakat, amelyek beleesnek a vízbe és megfulladnak. Ha néhány csöpp mosogatószert is teszünk a vízbe, csökken a felületi feszültsége és hamarabb elsüllyednek benne a szőrös bogarak.
A nyugati virágtripsz a hajtatott dísznövényeket (rózsa, szegfű, krizantém, gerbera, afrikai ibolya) károsítja, és a paprika meghatározó kártevője, ezeken kívül azonban rengeteg más növényen is táplálkozik. Növényházban folyamatosan szaporodik, ezért is nagyon nehéz védekezni ellene. A még apróbb dohánytripsz is több mint száz növényfajt károsít szabadföldön és hajtatásban egyaránt. Mindkét rovar vírushordozó is egyben. A növényállomány fölé kihelyezett kék ragadós lapokkal lehet megfogni a kifejlett, repülni képes tripszeket. Ezek a ragacslapok természetesen nem válogatnak, minden rájuk röpülő rovart megfognak néhány héten keresztül.
A leggyakrabban a sárga színcsapdával találkozhatunk a kertekben és a kertészeti üzemekben.
A gyümölcslegyek ellen a fa koronájába, minél magasabbra kell kirakni a csapdákat, mert ott röpködnek nagyobb számban. A sárga szín számos rovart vonz, levéltetvek, molytetvek, földibolhák, barkók megjelenésére figyelmeztet. Ezektől a kártevőktől aztán általában célzott rovarölő szeres permetezéssel tudunk megszabadulni.
A fehér ragacslap a gyümölcsdarazsakat vonzza, például a poloskaszagú szilvadarazsak (sárga, illetve fekete szilvadarázs) vagy a poloskaszagú körtedarázs megjelenését lehet észlelni a segítségükkel. Mindkét kártevő nagyon korán, a kötődés idején kezdi a károsítását, amit a lehullott apró, kiüregesített gyümölcskezdemények jeleznek. Olyankor már késő beavatkozni, ezért még virágzás előtt érdemes kirakni a fehér ragacslapokat a fák napsütötte oldalára, jó magasra. Ha megtaláljuk rajtuk a körülbelül fél centiméteres, kerekded szárnyú, világosbarna vagy fekete testű darazsakat, védekezhetünk ellenük.
A kártevő rajzása után azonban vegyük le a fáról a csapdát, mert sok hasznos vagy számunkra semleges rovar is beleragad.
Ezeket a színcsapdákat kereskedelmi forgalomban lehet kapni.
A gyümölcslegyeket, viráglegyeket, muslicákat illatcsapdával lehet megfogni, amit magunk is elkészíthetünk. Különböző összeállításokat ajánlanak, amikben valamilyen gyümölcslé, vörösbor és ecet keveréke szerepel, de bomló fehérje illata is vonzza a legyeket és muslicákat. Ezen alapult az a sikerrel bevetett házi készítésű csapda, amiről Mikulás József számolt be testvérlapunk, a Kertészet és Szőlészet hasábjain. Svájci tapasztalatok szerint a foltosszárnyú muslica kártételét megelőzhetjük, ha egész évben csapdázzuk.
A nyílás átmérője nem haladta meg a 4 millimétert, hogy a nagyobb rovarok ne tudjanak bejutni. A csapdát szélvédett, árnyékos fekvésbe helyezte ki és az beváltotta a hozzá fűzött reményeket, — nagyon sok muslicát gyűjtött össze. Amerikai gyümölcstermesztők ugyancsak piros, gömbölyű és ragacsos csapdával próbálják megtizedelni a foltosszárnyú muslica népességét.
Ugyancsak illattal, de sokkal kifinomultabb módszerrel működnek a szexferomoncsapdák, amelyeket a molyok ellen vethetünk be. Ezek nagyon speciális csapdák, egy vagy néhány rokon molyfajt, és azoknak is a hímjeit csalogatják. Azt a vegyületet, feromont tartalmazzák ugyanis, amivel a nőstények vonzzák magukhoz a hímeket, hogy a megtermékenyítés után lerakják a petéiket. Ezt a folyamatot részben megszakítja a feromoncsapda, de nem lehet vele elég sok hímet befogni, tehát a kártevők előrejelzésére használjuk elsősorban. A magyar fejlesztésű Csalomon csapdákkal több mint száz kártevő molyt és lepkét lehet megfogni az almamolytól a farontólepkékig.
Ezek a csapdák csalétket is tartalmaznak, illetve különböző színűeket is kifejlesztettek a még jobb hatékonyság érdekében. A kártevők rajzása előtt kell kirakni a fákra, onnantól más dolgunk nincs is. Olyan nagy tartályuk van, hogy általában nem telnek meg a rajzás végéig.
