Ám a háború mindent megváltoztatott és felülírt, a vetés idejét éppúgy, mint a termesztendő kultúrák körét.
– Nálunk, akárcsak sorstársaim jelentős részénél, egy ideje folyamatos az újratervezés – fogalmaz Szanyi Sándor fiatal dobronyi gazda. – Jól emlékszem, múlt év február végén, a háború kitörésekor nem azt mérlegeltük a tágabb családdal – szüleimmel, apósomékkal –, hogy az első fordulóba betervezett hónapos retek és zöldhagyma helyett milyen más zöldségfélét termesszünk. A nagy kérdés úgy hangzott, hogy miként éljük túl ezt a nehéz időszakot. Mi legyen: a katonaköteles korú férfiak – gyakorlatilag a család fele – a határon túl húzza meg magát, vagy vállalva mindenféle kockázatot, maradjunk együtt. Mi az utóbbi mellett döntöttünk. Ami pedig a tavaszi forduló növényeit illeti, ha akartuk volna sem tehettünk volna másként, mint ahogy korábban elterveztük.
A háborúra adott első reakcióként lemondtunk a három fóliaház fűtéséről, a vészfűtés lehetőségét meghagyva átálltunk hideghajtatásra. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az általunk favorizált uborka és paradicsom első termését a szokásosnál csak mintegy másfél hónappal később vihettük piacra. Utólag kiderült, ebből jelentősebb bevételkiesés nem származott – összegez a fiatal gazda.
Szanyiék és gyakorlatilag az egész dobronyi termelői kistérség hasonló stratégiát kíván alkalmazni ebben az esztendőben, annál is inkább, mivel a gyakori és hosszan tartó áramkimaradás jelentős mértékben veszélyezteti a palántanevelés sikerét.
– Bátran állíthatjuk, hogy az egész tavaszi idény sikere azon múlik, mennyire tudjuk minimalizálni a palántanevelés kockázatait – fogalmazott Gál István, a feketepataki termesztői kistérség szaktanácsadója. – A tizenvalahány órás áramszünetek közepette a gazdának állandóan résen kell lennie, hiszen a palántanevelő fűtési rendszerének akár két-három órás leállása is végzetes következményekkel járhat.
Büszkeséggel tölt el, hogy a termelők a mostani nehéz körülmények közepette milyen leleményesen próbálnak helytállni. Ki gondolta volna, hogy a gyártó által eredetileg benzin- vagy gázolajüzemeltetésre tervezett áramfejlesztőket át lehet alakítani gázüzeműre?!
Így nemcsak jóval olcsóbb a fűtési rendszer lelkének számító keringetőszivattyú működtetése, hanem biztonságosabb is. Jól emlékszünk rá, hogy május végén – június elején már átéltünk egy bő egy hónapos üzemanyagkrízist, viszont a gázzal mind ez idáig nem volt ilyen probléma. Gyorsan hozzáteszem, ne is legyen, mert az valóban humanitárius katasztrófához vezetne. Egyébként az a meglátásom, hogy a mögöttünk hagyott háborús esztendő legfőbb tanulsága a következő: a helyben termelt minőségi zöldségfélék közül valamennyi jó áron talál gazdára. Sok termelő már a háború első napjaiban elhagyta vidékünket, és az ő kiesésük miatt jelentősen csökkent a piacra kerülő áru mennyisége. A másik oldalról pedig számot kell vetni azzal, hogy
Nyilvánvaló, hogy a kárpátaljai gazdatársadalom tagjainak alapos mérlegelés után kell eldönteniük, hogy idén melyik kultúrát favorizálják, ám ha minőségi termékkel tudnak megjelenni a piacon, akkor végül is szinte mindegy, melyik növény termesztése mellett döntöttek.
A disznóvágás szolid évadaManapság szinte minden a sertéstartás és a disznóvágás ellen szól Kárpátalján. Már múlt év elején megdrágult a takarmány, soha nem látott magasságba szökkent a malac ára, amellett a szétszakított, két-három fősre zsugorodott családoknak egyszerűen nem éri meg a másfél mázsás hízó levágása, hiszen a mélyhűtőben tartott hús a hónapok során jelentősen veszít élvezeti értékéből. Meg ki tudja, milyen nehéz idők jönnek még! Könnyen kiderülhet, hogy a 14–20 órás sorozatos áramkimaradást még a fagyasztóládák sem bírják hosszú távon. De, lássatok csodát, falvainkban ez idő tájt hajnalonként azért mégiscsak felvisít néhány odaérett hízó, és a szorgos kezek nyomban hozzálátnak a perzseléshez, a levágott állat megtisztításához és szakszerű szétszedéséhez.
A jelenlegi helyzethez alkalmazkodva több észszerű megoldás született, számol be Rázsó Lajos beregardói böllér, aki harminc esztendeje űzi a mesterséget, folyamatosan nyomon követve a változásokat. Ami nyomban szembetűnik, hogy mostanság igen sok barát, rokon, szomszéd összefog, hogy ketten vásároljanak egy hízót. Fél sertés, fél költség, fél gond. Ebből a kezelhetőbb mennyiségből mégis mindenféle finomság készülhet: kolbász, hurka, sajt, kocsonya stb. Ha pedig két család ily módon összefogott, akkor rendszerint nem marad el az esti disznótor sem, a nálunk hagyományos orjalevessel, a toros káposztával, a felsütött friss finomságokkal egyetemben. – A hosszú áramkimaradásokat miként próbálják kivédeni? – Bár ennek a szomorú helyzetnek még nem látjuk a végét, gazdatársaim és a gazdasszonyok felkészültek a legrosszabbra is. A mi nemzedékünk még emlékszik azokra az időkre, amikor nem állt rendelkezésünkre sem hűtőszekrény, sem fagyasztóláda. Már akkor is sokféle módon tartósítani tudtuk a levágott és frissen feldolgozott sertés különböző részeit. A füstölt sonkáról, szalonnáról, házi kolbászról, disznósajtról és egyéb füstölt húsféleségekről valamennyiünknek van tudomása. Ám arra már kevesebben emlékeznek, hogy 40–50 évvel ezelőtt a leleményes háziasszonyok a zsír olvasztásakor a zsírosbödön fenekén 2–3 szál kolbászt helyeztek el, ami a nyár vége felé igazi csemegeként szolgált. Vidékünkön, a más népekkel való sok évszázados együttélésnek köszönhetően, a kárpátáljai magyarok megtanulták a húskonzerv elkészítésének a módját – magyarázza a böllér. – Ilyenkor a gyufásskatulyányi darabokra felvágott húst literes-félliteres befőttes üvegekbe rakják, sóval, borssal, babérlevéllel, fokhagymával ízesítik, és lazán ráteszik a zárófedőt. Elhelyezik egy széles nagy lábasban, amelyet annyira töltenek meg vízzel, hogy az üvegeket háromnegyed részben ellepje, majd lassú tűzön 2,5–3 órán át dunsztolják. Csak ezt követően zárják le az üvegeket.
Tapasztalataim szerint most egyre többen választják ezt a viszonylag régi, kipróbált módszert, hisz egy gyors vacsorának vagy akár egy ebédnek is alapvető kelléke lehet. Ami pedig némi optimizmusra ad okot, vidékünkön a malactartással még mindig kifizetődő foglalkozni. Aki még bírja erővel, az bátran vállalja be legalább egy koca tartását, mert akár még vásárolt takarmányon is megtérül a befektetett munka és pénz. |
– Hogy a termékstruktúrában milyen változásokat hozott a mögöttünk hagyott 2022-es esztendő? – fontolgatja a választ Máté Gyula derceni termelő. – Elsősorban a zöldségkínálat bővülését emelném ki. A kárpátaljai gazdák közül a legutóbbi időkig kevesen foglalkoztak vöröshagyma, fokhagyma, karfiol vagy brokkoli termesztésével, ám a háborús helyzet kikényszerítette a változást. Nem csupán arról van szó, hogy a hagyományos, például a herszoni beszállítóknál kevesebb hagyma, paradicsom, dinnye termett az ott dúló harcok következtében, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy
– A palántaneveléssel kapcsolatos gondokat az imént már említettük – mondja Tihor-Sárközi Mónika, a tiszaháti termelői kistérség falugazdásza. – Jómagam ezzel kapcsolatban arra próbálom rábírni a körzetemhez tartozó gazdákat, hogy maximálisan törekedjenek a fokozatosság elvének a követésére. Tehát, például ha ragaszkodnak ahhoz, hogy mindhárom rendelkezésükre álló fóliasátorban továbbra is uborkát termesszenek, akkor úgy időzítsék a vetést, hogy a palánták kiültetése között legyen legalább tíz nap, legfőképp azért, hogy a rendelkezésre álló munkaerővel – ami gyakorlatilag a család felnőtt tagjait jelenti – minden aktuális teendőt el tudjanak végezni. Például ne fülledjen be az állomány, mert a megmentése komoly anyagi ráfordítást és emberi erőfeszítést igényel, amellett a végeredménye is kétséges. Mostanra túljutottunk a tervezési fázison. Megelégedéssel tapasztalom, hogy egyre több termelő érvényesíti a több lábon állás elvét. Számos környékbeli fóliagazdaságban leveszöldséget, futóbabot, csemegekukoricát, jégcsap- és vajretket vagy karfiolt fognak termeszteni, ahol mind ez idáig ragaszkodtak a hónapos retek, az uborka és a paradicsom hármasa által alkotott váltógazdálkodáshoz.
|
|
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a
