Nagy szerencsénk volt, egy családtag segítette tanulásunkat, és mint a népmesében, gimnázium és munkahely mellett folytatott egyévnyi inaskodás után kaptunk néhány családot, amelyekkel önálló méhészetet tudtunk alapítani. Ma mindketten szakvégzett méhészek vagyunk, apa a helyi klub elnöke és méhegészségügyi felelős, a precíz szaporítás és a méztermelés szerelmese, míg én a propolisz termelésének és feldolgozásának szentelek nagyobb figyelmet.
Emiatt előszeretettel ajánlanak minket azoknak, akik szeretnének megtanulni méhészkedni, hiszen rögtön két kaptártípus használatát és működését tudjuk megtanítani, azok minden előnyével, hátrányával, a kikelettől a vándorlásokon át (3. kép) a téli betakarásig. Ezen a vidéken nagyon nehéz méhészként érvényesülni, hiszen repce elvétve van, a napraforgó közepesen mézel, az akác pedig többnyire ültetett, sík terepen lévő szálerdő, és szinte az egész megyében egyformán, egy időben virágzik – vagy nem virágzik. Alacsony az átlagkereset, kicsi a mézre a fogyasztói igény, és rengeteg ember adja fejét másodállású méhészkedésre. A legtöbb szabolcsi faluban több a méhcsalád, mint a lakos.
Miért termeljünk propoliszt?
A 2022. év történetét már minden gyakorló méhész ismeri. Sokaknál még bent áll az akácméz a raktárban – nálunk is. Azok vannak bajban, akik főállású méhészek, és egész évben egyetlen embertől egyetlen összegben jutnak bevételhez.
Ezért fontos a több lábon állás. Azt nem mondom, hogy a propolisztermelés fogja fellendíteni a gazdaságot, de több ezer forint értékű propoliszt lehet egyszerűen és jól termelni minden családdal, amelyre akkor is lesz vevő, ha az akác elfagyott vagy nem veszik meg a mézet. A mai világban meg kell ragadni minden lehetőséget, a propolisz pedig akkor is megterem, ha nem gyűjtjük, a gyűjtése nem okoz semmilyen visszaesést vagy hátrányt a család fejlődésében, szemben a virágporral, méhméreggel. Ezt a cikket az igény szülte, számos méhész keresett meg a legkisebb hobbiméhésztől a 2000 családos professzionális főállású méhészig, hogy tanítsam meg a propolisztermelés fortélyait.
Mi is az a propolisz?
Sajnos a méhésztanfolyamokon – néhány üdítő kivételtől eltekintve – szinte semmilyen érdemleges szó nem esik a propoliszról, a frissen végzett méhésztársak nem tudják, mi az, hogyan kell termelni, hogyan kell feldolgozni és egyáltalán, mire jó. Ez köszönhető annak, hogy nincs rá igény, idő, vagy a lelkesebb oktatásszervezők nem találják meg azt, aki oktatni tudná a propolisz termelésének és feldolgozásának témáját.
Tapasztalatom azt mutatja, hogy az idősebb méhészek is gyakran olyan dogmákhoz ragaszkodnak, amelyek évtizedek óta megdőltek. Ez egy folyamatosan kutatott téma, évről évre többet tudunk a propoliszról.
A propoliszt a kijáró méhek gyűjtik, az a korosztály, amely a virágport is gyűjti. Ahogy a nektárgyűjtésnek, ennek is vannak feltételei. Többnyire 20 °C hőmérséklet felett gyűjtik a propolisz alapanyagait a méhek, a déli órákban. Rengeteg növény ad a kaptárban lévő propoliszhoz alapanyagot, többnyire azok, amelyek levélnyéltövi mirigyei, rügynedvei kedvező élettani hatással bírnak. Ilyen például a nyár legtöbb faja, fűzfélék, tölgy, éger, nyír, vadgesztenye és a fenyőfélék. Többségük fás szárú. Azokon a napokon, amikor erős nektárhordás van, a méhcsalád arra összpontosít, és alig gyűjt propoliszt, de ugye, aránylag kevés olyan nap van a vegetációs időszakban, amikor 3 kilogramm felett lenne a gyarapodás, tehát a szezon jelentős részében az időjárás és a méhek állapota alkalmas propoliszgyűjtésre.
Mivel 20 °C alatt a gyantás nedvek sűrűek, így a méh nem foglalkozik ezzel a hidegebb órákban.
A kaptárba érve, a kijáró méh átadja a propoliszt a kaptárbéli munkásoknak, amelyek emésztőenzimjeikkel dúsítják, és valamennyi viasszal keverve elraktározzák a kész propoliszt (4. kép). Felhasználják építőanyagként (minden lépben van propolisz), a sejtek petézés előtti fertőtlenítésére, a kijáró és egyéb légrések igény szerinti tömítésére, propolisszal ragasztják meg a sérült lépeket, a feltépett keretek fülét, és szintén ezzel mumifikálják a kaptárba tévedt állatokat. Figyelmesebb méhészek találtak már propolisszal bebalzsamozott egérmúmiát, amely egyáltalán nem indult bomlásnak. A méhek a propoliszos lábukkal tisztogatják egymást, minden méh propoliszos kijárón halad át, a kaptár minden fuvallatnyi levegője érintkezik vele. Ennek köszönhető, hogy az állandóan meleg, párás közegben, amely tökéletes élettere lenne a vírusoknak, baktériumoknak és gombáknak, ezek a rendszertanilag fejletlen állatok önálló, fejlett immunrendszer nélkül évmilliók óta fennmaradnak.
A propoliszt a méhész megfelelő eszközök segítségével oda termelteti, ahonnan ki is tudja venni, begyűjtés után pedig vagy feldolgozza, vagy eladja. A nyugati országokban erősödő kereslet van rá, amelyet a kínálat nem tud lekövetni, nem tudunk annyi propoliszt termelni idehaza, amennyit el ne lehetne adni. A nyers propoliszból krémek, tinktúrák, balzsamok, speciális samponok, szájspray-k, fertőtlenítő szerek és gyógyhatású készítmények készülnek. Néhányat mi magunk is elkészíthetünk, amire a következő részben ki is térek, de előre mondom: ez egy külön specializáció, ugyanúgy, mint az anyanevelés. Megfelelő tudás hiányában ne álljunk neki, ne rontsuk a hazai méhészeti termékek nívóját, ne töltsük meg a piacot kérdéses minőségű és hatású készítményekkel, és legfőképp ne adjunk vásárlóinknak hiú reményt a gyógyulásra egy gyenge tinktúrával.
A folytatásban a propolisz gyűjtéséről és feldolgozásáról ejtek szót, de addig is íme, néhány szakirodalom a tudásra éhezőknek, illetve az e-mail-címem, ha kérdés merül fel vagy segítségre lenne szükség:
- W. Pedrotti (2008): A szépítő, gyógyító méz, propolisz és társaik. Kossuth Kiadó Zrt.
- Sz. A. Popravko (2015): Méz és arany. Lilli Kiadó, Nagykovácsi.
- Derevici, Szabados A., V. Boeriu (1982): Propolisz. Apimondia, Bukarest.
(Folytatjuk)
Kovács Dávid, Nyírbogdány, kovacs.david4511@gmail.com