Balin, és egyéb indonéz szigeteken is alap, hogy minden étel nagyon, vagy nagyon-nagyon csípős. És a biztonság kedvéért emellé még hoznak külön csípős szószokat, chili pasztákat. Ha a helyi fogások mellett döntünk, akkor ezt nem kerülhetjük el. Mivel Balin sok az európai és amerikai turista, számukra is van választék az étlapokon: bolognai spagetti, pizza, hamburger, sült krumpli, omlett, palacsinta. Ki-ki, ahogy gondolja.
Kis csapatunk vállalkozó szellemű. megállunk a helyi étkezdékben, kipróbáljuk a helyiek által nagyon kedvelt babi gulingot, ami indonéz fűszerekkel pácolt, egészben sült malac, természetesen fűszeres rizzsel és csípős szószokkal. Mindezt egy nagyobb banánlevére halmozzák.
Megkedveltük a satayt, a nyársra húzott, főszerezett, grillezett húsokat. A Soto Ayam, az indonéz csirkeleves még azoknak is ízlik, akik tartanak az idegen ízektől. A tom yam leves viszont fűszeres, citromfűvel, kaffir lime-mal, galangal, garnélával készülő csípős-savanyú, karakteres ízű leves.
Mindenütt kiválóak a grillezett húsok, halak, tenger gyümölcsi, frissek és ízesek. Ezért ellátogatunk a fővárosban, Denpasarban működő halpiacra, a helyiek szerint kihagyhatatlan. A koncepciót hallva mi is lelkesedtünk:
Igazából már akkor gyanút kellett volna fogni, amikor a piac közelében az utcai árusok nem kendőket, karkötőket, nyakláncokat, egyéb csecsebecséket kínáltak, hanem nedvestörlőket… Vásároltunk a halstandokon, majd átnyújtottuk a séfnek, aki a grilltűzhely mögött állt, elszánt arccal és egyetlen baltával. Ez volt konyhaművészetének egyetlen eszköze. A tűzhely mellett asztalok, székek álltak, európai szemmel, nagyon mocskosak voltak. A grillezett halak, rákok, tintahalak, homár, minden nagyon füstös és nagyon finom volt, beleértve a különböző szószokat is. Evőeszköz? A kezünk, ahogy a balinézeknek természetes. Éjszaka viszont megérkezett a bali belly, a hányással, hasmenéssel járó gyomorbántalom. Aki szerencsés, egy nap alatt legyűri, de ha nem szerencsés, akkor belázasodik, és három napot is a szobában tölthet. De nem kell ezért föltétlenül a halpiacon vacsorázni, a csapvíz is képes ezt produkálni, Még fogat sem tanácsos folyóvízzel mosni, erre nagyon kell figyelni.
Ázsia más részein megszokott, utcai sütödék, azaz street food nem jellemző Balin. De rengeteg étterem, kifőzde van, ahol helyi fogásokat kaphatunk, kedvező áron.
A legfantasztikusabbak a gyümölcsök, hihetetlen a választék és frissek, de némi tanulmányozást igényel a beazonosításuk.
Általában ananászból, papájából, dinnyékből áll. És mindenből készítenek dzsúszt, a kedvencem a gyönyörű színű, nem túl édes, frissítő ízű sárkénygyümölcs lett.
Kirándulás, túrázás közben, a templomokhoz vezető utaknál, minden kilométerkőnél van gyümölcsárus. Sok helyen meg lehet kóstolni a „rettegett” duriánt, ami a mi ízlésünk szerint borzalmasan büdös. Megállapítjuk, hogy a szaga és az íze valóban penetráns, de nagyon krémes és édes. Élvezhetőbb az óriási, finoman édes jackfruit. A licsihez hasonlatos rambután is jó csemege. Látunk egy kígyóbőrbe öltözött gyümölcsfélét is a kínálatban,” véletlenül” kígyógyümölcsnek (Salak) hívják. Kicsit citrusos, kicsit a banánra hajazó ízű, nagyon kedvelhető.
A pudingos almával (Cherimoya) nem tudtunk mit kezdeni, de később egy desszertben találkoztunk vele, és nagyon ízlett. Banánból is van választék, megkedveltük az egészen pici, de mézédes változatot.
A kávé a macskában fermentálódik, egyfajta erjedésen megy keresztül, és állítólag ennek köszönheti különleges ízvilágát. A kávébabot a macska ürülékéből szedik ki, majd a szokott módon pörkölik. Egy nagyon finom kávé, még nagyobb marketinggel. A „napi” balinéz kávé viszont rendkívül egyszerű, az elkészítéséből nem csinálnak nagy faxnit, a darált kávét egyszerűen felöntik forró vízzel.
