Az előző rész itt olvashatja: Katt ide!
Nyár: augusztus eleje és közepe a jó áttelelés szempontjából a legkritikusabb időszak, hiszen ebben a periódusban táplálják a dajkaméhek azokat a lárvákat, melyekből a télbe induló méhek kelnek ki.
A téli generációnak így alakulhat ki a megfelelő zsírteste és képes lesz túlélni a telet. Amennyiben virágporhiány van (például szárazság miatt!) augusztus elején, közepén a méhésznek a dajkaméheket megfelelő minőségű (a fontos aminosavakat tartalmazó) virágporpótlóval kell segítenie.
Ősz: mivel az utóbbi 3-5 évben (kérdés, hogy ez valóban trend lesz-e ezután, vagy csak néhány éves kivétel volt) az október és a november is meleg volt, huzamos ideig (20-23 C fok!) a fiasítás nem áll le, ami fokozott mézfogyasztással jár.
Tapasztalatom szerint (mivel az én gyakorlatomban épp ilyenkor végzem a tejsavas varroa-zárókezelést, a családok 15-20%-ánál van fiasítás (nem ritka a 3-4 keretnyi!). Tehát ezeknél az élelem a későbbiekben problémát jelenthet. Ezért a zárókezelés során tapasztalt csökkenő méz mennyiséget átfüggesztéssel pótlom. Vagyis olyat teszek, ami korábbi méhészgenerációk számára elképzelhetetlen volt: még novemberben (a tejsavas zárókezelés során) „rendezem” a fészket ezeknél a családoknál. A problémát nem is annyira a téli fűtés jelentheti majd, ha csökken ősszel a méz mennyisége, hiszen a méhek irigylésre és utánzásra méltó hőgazdálkodást sajátítottak el a tél átvészelésére, mivel nem a kaptárt fűtik, hanem csak a fürtöt. Sokkal inkább a tél végén beinduló fiasítás melegen tartása a céljuk, és ezért kora tavasszal is fontos lehet a szirupozás, lepényezés, amennyiben nincs bejövő nektár.
Ajánljuk még: