0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. szeptember 13.

A vízimadarak száma és fajösszetétele jól jelzi a vízi ökoszisztémák környezeti jellemzőit

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének kutatói vizsgálják a sós és a szikes tavak, valamint az ott élő vízimadarak kölcsönhatását. Az eddigi vizsgálatok szerint egyes vízimadárfajok szoros összefüggést mutatnak a vízi ökoszisztéma jellemzőivel, leginkább a sótartalom és a vízborítás jelzi, milyen madárcsoport él az adott vízi környezeti feltételek mellett.

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4

A magyar kutatócsoport tanulmánya megjelent a Science of The Total Environment tudományos folyóiratban, ahol kitűnik, a magyarországi szikes tavak speciális képviselői a kontinens belsejében található sós tavaknak. A Kárpát-medencei vízi környezet az északon költő és délen telelő vándorló madarak kiemelten fontos pihenő- és táplálkozóhelyei. Hazánk vizeire ezért fokozottan figyelni kell, különösen a tekintetben, hogy a vizes élőhelyek és a vízimadár-populációk globálisan rohamosan pusztulnak, főként az elmúlt évtizedekben történt tájátalakító (lecsapolások, vízelvezetések) tevékenységek következményeképpen.

Pedig a vízimadarak fontos szerepet töltenek be a táplálékhálózatban, az anyagszállításban és a gazda-parazita-hálózatokban, emellett kulturális és rekreációs szerepük is jelentős.

A Duna-Tisza köze szikes tavaink a vizsgálat során a kutatócsoport megállapította, hogy a vízimadarak ürülékükkel óriási mennyiségű foszfort visznek be a szikes tavak vizébe, vagyis a madarak a külső foszforforrások biotikus közvetítői. Az ez irányú kutatásból az is kiderült, hogy a szikes tó vizének extrém magas foszfortartalmáért 64 százalékban a vízimadarak, köztük a nagy testű növényevők – liba- és kacsafajok – és a közepes testű mindenevők, például a sirályok felelősek. Ugyanakkor érdekes eredmény az is, hogy a magas foszforkoncentráció ellenére a tavakban az algák felszaporodása csak mérsékelt volt, ami főképp ezeknek a vizeknek a nagy fokú lúgosságában keresendő.    

A sós, szikes tavak és a vízimadarak kölcsönhatásának további vizsgálatában a kutatók arra keresték a választ, milyen módszerrel lehetne megmutatni, hogy a vízimadarak különböző csoportjai alapján megjósolható-e a víztestek ökológiai/trofikus állapota.

Ennek érdekében a közelmúltban Kazahsztán sztyepp- és félsivatagi régiójában óriási területet vontak vizsgálat alá, több mint ezer kilométeres kelet–nyugati irányú tengely mentén. Az itt kiválasztott 63 mintaterületen előforduló közel 100 vízimadárfajt a tápanyagforgalomban betöltött szerepük szerint három csoportba sorolták. E tekintetben „importőröknek” a ludak és a darvak mondhatók, „importőr-exportőrök közé a mindenevő kacsák és sirályok tartoznak, a „nettó exportőrök” közé pedig elsősorban a mindenevő és halevő fajok.

A kutatók e madárcsoportok gyakoriságát, össztömegét és diverzitását vetették össze a tavak több térbeli skálán mért ökológiai jellemzőivel, köztük a vízmélységgel és a klorofilltartalommal, nagyobb térbeli skálán pedig a tavak 1 és 10 kilométeres környezetében talált felszínborítással (például füves terület vagy mezőgazdasági terület kiterjedése).

Eredmények szerint a kategorizált vízimadárcsoportok előfordulása szoros összefüggésben áll a sós tavak különböző léptékű ökológiai jellemzőivel – írja Qubit.hu. Ezek közül a vízborítás és a sótartalom jelzi leginkább, hogy milyen madárcsoport fordul elő az adott környezetben. Az importőr-exportőr és a nettó exportőr madárcsoportok a tavak táplálékellátottságával és a vízmélységgel mutatnak pozitív összefüggést, míg az importőrök a tavak környezetét, például a füves területet jelzik előre.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu