youtube://v/5fWGY7U-R9s
Az élőhelyváltozás, a mezőgazdasági szerkezet átalakulása, a szélsőséges és változó klímaviszonyok ellenére továbbra is számos vadászható vadfajjal és jó minőségű vadállománnyal büszkélkedhetünk.
Magyarország vadászható vadfajainak, vadászati idényüknek, jellemzőiknek, regionális elhelyezkedésüket és állományuk helyzetének bemutatására Heltai Miklós professzort, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének intézetigazgatóját, egyetemi tanárt kértük meg, hisz 35 éve foglalkozik tudományos keretek között a vadfajainkkal. 
– Két rendszertani osztályba sorolhatjuk a hazai vadászható fajokat, madarakra és emlősökre. A jogszabály ezeket a fajokat három kategóriába különíti el: nagyvadfajokra, apróvadfajokra és egyéb vadfajokra. Utóbbiba tartoznak a ragadozó és részben rabló életmódot folytató tollas és szőrmés fajok: a dolmányos varjú, szarka, szajkó valamint a róka, aranysakál, borz, nyest, házi görény, továbbá a pézsmapocok, a nyestkutya és a mosómedve, amelyek faunaidegen fajok.
Mindazonáltal a vadászok többsége apró- és nagyvadra vadászik, de inkább a csülkös vadra, ami abból adódik, hogy a XXI. századra megváltozott élőhely-feltételekhez a nagyvad jobban tudott alkalmazkodni, így növekvő állományával elterjedése is jelentősebbé vált az apróvaddal szemben.
– Elsőként mindenképpen az erdők királyával, Magyarország leghíresebb és legértékesebb nagyvadfajával, a gímszarvassal kell kezdenünk a sort. Az erdősült területeken mindenütt előfordul, állománya folyamatosan növekszik. Szaporodási ciklusa, a bőgés szeptember elején-közepén kezdődik – ez a dátum tulajdonképpen a nagyvadfajok őszi vadászidényét jelzi. Bőgéskor jobbára a tehenektől elkülönült bikák felkeresik a tehéncsapatokat, és sok esetben egymással megküzdenek a szaporodás érdekében (borítás). A tehenek 240 nap vemhesség után ellik meg általában egy borjukat. A gímbikák külön ékessége az agancsuk, a Magyarországon terítékre hozott trófeák világviszonylatban is híresek, ezek közül is az egyik leghíresebb az 1986 őszén elejtett karapancsai Bleier-féle bika.
Másik trófeás vadunk a dámszarvas, ami eredetileg Belső-Ázsiából származik. A történelmi időkben telepítették hazánkba, és itt olyannyira megtalálták a számukra megfelelő életfeltételeket, hogy a XX. század közepétől rendelkezésre álló dámtrófea-ranglisták szerint mindig is a Magyarországon elejtett dámbikák vezették a világranglistát. Szaporodási időszaka október, amit a vadásznyelv barcogásnak nevez. Esetükben fordított a helyzet: a bikák a barcogóplaccokon barcogóteknőket alakítanak ki, itt várják a szaporodásra kész (folyató) teheneket. Hazánk jellegzetes dámos területei Tolnában Gyulaj, az ország közepén Pusztavacs környéke, a keleti régióban pedig Gúth, illetve a Gyula környéki területek.
Az őz a legkisebb testű nagyvadfajunk. Szinte az ország egész területén megtalálható, ezért vadászberkekben mindenki nagyvadjának is nevezik. Párzási időszaka, az üzekedés július végére, augusztusra tehető, ekkorra a bakok már elfoglalják territóriumaikat. Azonban a suták ellési időszaka májusban van, ezért a vemhességi idő 280 nap. Ennek az időszaknak a felében a méhen belül nincs jelentős embrionális fejlődés, ezt embrionális diapauzának nevezzük – a magzat tényleges fejlődése 140 nap. Kétféle élőhelytípushoz köthető őzfélét különböztetünk meg, az erdei és mezei ökotípust. Eredeti élőhelye az erdő volt, de körülbelül száz éve onnan a mezőgazdasági területekre terjeszkedett át (amit telepítésekkel is segítettek), ahol kiválóan megtalálta életfeltételeit. Ez a típus testméretben és trófeatömegében is nagyobb az erdei típusú őznél. Állománya folyamatosan növekszik, mintegy száz évvel ezelőtt nagyságrendileg tízezres állományát tartották számon, ez napjainkra négyszázezerre emelkedett.
A vaddisznó szintén országszerte elterjedt vadfaj volt. Hatvan év alatt megharmincszorozta állományát, köszönhetően a táplálkozási szokásainak, a területhasználati stratégiájának és a rendkívüli alkalmazkodóképességének. Országos terítéke százhetven-száznyolcvanezer között mozgott, de az afrikai sertéspestis elterjedésével állománya rohamosan lecsökkent. A vaddisznó a mezőgazdasági kártétel szempontjából a legkonfliktusosabb faj. Szaporodási időszaka november-december, amelyet a vadásznyelv búgásnak nevez.
Zárófajként a magyar ötösben a muflont kell megemlítenünk, ami egy tájidegen faj, a XIX. század második felében telepítették be az akkori Nagy-Magyarország felvidéki területeire. Az állatok német állatkertekből származtak, de remekül megtalálták itt a helyüket, jól alkalmazkodtak a környezeti adottságokhoz, így az ország számos további számos helyére telepítettek belőle. Napjainkban az Északi-középhegységben, a Dunántúli-dombságban, a Gödöllői-dombságban többfelé megtalálható. Szaporodási időszaka november, amit berregésnek vagy kopogásnak nevezünk – utóbbi kifejezés a muflonkosok verekedésének hangjából származik – ismertette Heltai Miklós.
Ezek alapján elmondható, hogy a vaddisznó kivételével valamennyi nagyvadfajunknak nemcsak az állománya, de az elterjedési területe is növekszik, ebből adódóan a tarvadra való vadászat ma minden magyar vadásznak viszonylag könnyen kivitelezhető, megfizethető vadászati lehetőség. Sajnos apróvadjainkról az eddig leírtak korántsem mondhatók el. Három fő apróvadunk a mezei nyúl, a fácán és a tőkés réce, illetve még az üregi nyúl, a fogoly, ludak közül a nyári lúd, a vetési lúd, a nagy lilik, a kanadai lúd és a nílusi lúd (utóbbi két lúd faunaidegen faj), továbbá a szárcsa, az örvös galamb, a balkáni gerle és az erdei szalonka színesíti a palettát.
A gyakorlati tapasztalat, hogy elsősorban ragadozógyérítéssel, kisebb mértékben pedig élőhelygazdálkodási lehetőségekkel a mezei nyúl állománya stabilizálható, egyes jó adottságú vadászterületen akár növelhető is. Ez kivételes, hiszen a többi apróvadfajunk állománya – az intenzív mezőgazdasági termelés miatt – csökken.
Ha tovább haladunk vadgazdálkodási jelentőségük ranglistáján, a fácán következik a sorban. Éves terítéke négyszáz-négyszázötvenezer között mozog, jóllehet ennek jelentős hányada nem a természetes állományból, hanem tenyésztésből származik. A fácán esetében is folyamatos természetesállomány-csökkenésről beszélhetünk, amit jól példáz az a szabályozás, hogy a természetes állományból kizárólag kakasra lehet vadászni, tyúkra csak a kibocsátó helynek a jogszabály által meghatározott körzetében lehet puskát emelni.
Az állománycsökkenésnek egyébként a legközvetlenebb oka, hogy a csibéknek a kikelése utáni időszakban kifejezetten rovartáplálékra, állati fehérjére van szüksége, de a rovarvilág általános csökkenése miatt ez a táplálék egyre kevésbé áll rendelkezésre a mezőgazdasági területeken.Hazánk egyetlen vadászható récefaja a tőkés réce. A vadászjelölteknek nagyon fontos, hogy jól felismerjék ezt a vadfajt, mert minden más récefaj védett vagy fokozattan védett. Éves terítéke hetvenezer körüli, ez a relatíve magas adat szintén a tenyésztésnek köszönhető.
Bár gazdálkodási jelentősége nincs, mégis kötelező szót ejtenünk az erdők királynőjéről, az erdei szalonkáról is. A szalonkázás, vagy szalonkavarázs egy kivételes vadászat, aminek sok szenvedélyes vadász a szerelmese. 
Egy olyan vadászható faj, amely vadászidény nélkül vadászható, ami azt jelenti, csak azok a vadászterületek vehetnek részt a vadászatában, amelyek kapcsolódnak az Országos Magyar Vadászati Védegylet és a Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszéke által szervezett Országos Szalonka Monitoring Programhoz. A program keretében állománybecslés és vadászat egyszerre jelenik meg, célja pedig bizonyítani, hogy a Magyarországon átvonuló szalonkaállománynak csak nagyon kis része kerül puskavégre. Ezek a hivatalos eredmények egyébként nemzetközileg elfogadott publikációkban is megjelentek.
