Az Országos Magyar Vadászkamara, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Pro Vértes Non-profit Zrt. szervezésében, június 22-én a csákvári Fornapusztán megtartott
Tóth Péter, a MME természetvédelmi igazgatója előadásában rávilágított az Európa-szerte csökkenő biodiverzitási tendenciákra, amit elsősorban a növekvő mezőgazdasági input, a magas növényvédőszer-használat, a növekvő táblaméretek, eltűnő szegély-élőhelyek okoznak. Magyarországon például az elmúlt évtizedben 26 százalékkal csökkent a hazai madárfauna változatossága, az unió tagállamain belül pedig átlagosan 76 százalékos repülőrovar-biomassza csökkenéséről beszélhetünk.
Szerinte a vetésszerkezet változásával, az ökológiai területek kiterjedésének növelésével, táblaméret-csökkentéssel, növényvédő szerek használatának reformálásával, valamint a gyepek megőrzésével és a kaszálási károk potenciális csökkentésével, évelő növénykultúrák és cserjesávok telepítésével, továbbá a különféle kímélő kaszálási módszerek támogatásával igenis mérsékelhető lenne a hazai mezőgazdaságifauna-csökkenés.
Viszló Levente, a Pro Vértes Nonprofit Zrt. igazgatója a kaszálási módszerek és a kaszálás fejlődéstörténetéről tartott szakmai bemutatót.
Elmondta 1900-ban a magyar lakosság mintegy 60 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, napjainkra ez a szám 4 százalék – rávilágítva ezzel a mezőgazdasági nagyüzemi termelés technológiai fejlődésére.
Úgy véli, a gyep a gyenge jövedelmezőségének ellenére jelentős közösségi funkciókat szolgál. Mostanra viszont a gyepek helyén sokkal inkább özönnövény-dzsungel található, pedig legeltetéses gazdálkodással ezeket a területeket hatékonyan lehetne kezelni.
A 2017-ben indított Alap támogatását eddig 844 vadászatra jogosult használta ki, ami az országos vadásztársaságok kétharmadát jelenti. A Vadgazdálkodási Alap célja a szabadterületi vadgazdálkodás feltételeinek és környezeti hatékonyságának javítása, valamint a vadon élő vadászható fajok mint természeti erőforrások hosszú távú fenntarthatósága. Fontos kiemelni, hogy az Alap pályázati forrásainak lehívásához 30 százalékos önrész szükséges. Az Alap kiemelt élőhelyfejlesztési célterületei közé tartozik a fás szárú vegetációk kialakítása (csenderes, vadbúvó, fasor, rágóeredő), táplálkozó- és búvóhelyek kialakítása szántóföldi kultúrák vetésével, évelő zöldtakarmány-keverékek telepítése, vízellátást javító beavatkozások, ragadozógyérítés stb.
Végezetül Králl Attila és Lóránt Miklós, a MME és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a fészekfelderítési technológiák alkalmazhatóságáról tartottak előadást.
Az ilyen jellegű állatmentő, állatvédelmi tevékenységet Ausztriában, Németországban, Svájcban már évek óta végeznek eredményesen, ahol logisztikai központok létrehozásával, drónpilóta-nyilvántartással és a gazdák részére az állatvédelem kihangsúlyozásával az őzgidamentés és a fészekfelderítés is kimagasló sikereket ért el – ennek hatására a svájci őzállomány például növekedni kezdett.
Érdemes volna Magyarországon is alkalmazni ezt a hatékony keresési módszert, ugyanis a mai kaszálógépek munkaszélessége 3-10 méter között változik. Ha hozzászámítjuk az adott munkasebességet, akkor érhetőbbé válik az adott vad vagy fészek veszélyeztetése. A kaszálás előtti vadmentés nélkül, különösen, ha a lekaszált takarmányt befóliázva, levegőtől elzártan tárolják, a „bedarált” vad bomlásnak indul, és akár egy botulizmus-fertőzés veszélye is fennállhat. Ezért a mezőgazdálkodó számára sem elhanyagolható az ilyen jellegű keresés, ráadásul a vad védelme a vadászatra jogosult és a mezőgazdálkodó közös érdeke, a hazai növény- és állatfauna védelme, megőrzése pedig mindannyiunk kötelessége.
