0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 5.

Kalandos életút Las Vegastól a Kincsem Parkig – Jeffrey Leonardo

Jeffrey Leonardo, vagy ahogy a barátai szólítják, Jeff magyar felmenői révén igazi kettős életet él, így egyszerre amerikai és egyszerre magyar. A lakhelye Florida, mégis itt, Budapesten érzi igazán otthon magát.

A születésnapját a napokban ünneplő Jeff igazi nagyvilági életet élt. Ott volt az elmúlt évtizedek legnagyobb zenei bulijaiban, megélte a sport legnagyobb sikereit, de akkor a legboldogabb, amikor Magyarországon tölti a szabadidejét, amikor azt teheti, amit a helyiek csinálnak.

„Nem szeretek turista lenni ott, ahol igazán otthon érzem magam, még ha a szó szoros értelmében azért az is vagyok itt Budapesten”, vallja.

Az egyetemi évei után turnézott a legismertebb zenekarokkal, jól ismeri a legendás Rolling Stones tagjait, de szoros munkakapcsolat fűzi a Guns n’ Roses zenekarhoz és Paul McCartneyhoz is. Kedvence pedig az ausztrál hard rock zenekar, az AD/CD, akikkel mind a mai napig munkakapcsolatban áll. A muzsikusévek után az ESPN sportcsatorna szerkesztő-riportereként dolgozott hosszú évekig, ahol számos médiadíjat zsebelt be. Az elmúlt majd húsz évben pedig az NFL meghatározó alakja lett, megfordult a legrangosabb amerikaifutball-csapatok szakmai teamjében.

A Las Vegas Raiders amerikaifutball-csapatnál dolgoztál. Mi volt ott a feladatod?

Hosszú ideig ennél a csapatnál dolgoztam a támadó játékosok edzőjeként, de a menedzsmentben is komoly feladataim voltak. A játék felépítése is hozzám, hozzánk tartozott, külön kurzusaink voltak edzők számára.

Tavaly november óta pedig egy sporttanácsadó céget vezetek, ami fiatal és idősebb játékosokkal is foglalkozik.

Éppen ezért, nagyon sokat vagyok úton, figyelem az iskolai bajnokságokat, az új és tehetséges arcokat. Ez nagyon izgalmas dolog, imádom követni, hogyan bontakozik ki egy fiatal sportoló.

Honnan a lovas kötődésed? Milyen élményeid vannak és miért pont a lóverseny mellett kötöttél ki?

Emlékszem, a hatvanas években a nagyszüleimmel mindig elmentünk hétvégén az ügetőre a Kerepesi útra. Ott szívtam először magamba a lóverseny szeretetét. Nagyapám futballbíró volt, nem is akármilyen, így szinte egyértelmű volt, hogy a sport számomra is komoly jelentőséggel bír majd az egész életem során. Persze akkor még nem tudhattam, milyen csodás életet szánt nekem a sors.

A mai napig erősen él az emlékezetemben az akkori kor egyik legjobb és legkedvesebb magyar lovasa, Bíró József, aki bravúros lovaglásokat mutatott be a Kincsem Parkban. Betét nyergében 1983-ban Magyar Derbyt is nyert. Kedveltem a stílusát, ahogyan lovagolt, és ahogy a lovaival bánt. Igazi lovasemberként emlékszem rá.

Magyarországon kívül milyen más lovas érdekeltségeid vannak?

Sehol máshol nincsen lovam. Az amerikai barátaim mindig mondják, hogy velem szívesen társulnának. Bár őket a díjugratás vonzza, ami bevallom, engem sosem hozott lázba.

Tartom magam, így úgy néz ki, hogy egyelőre marad a magyarországi bázis és annak fejlesztése. Kezdetben egy-egy lovam volt csak.

Figyeltem, felvettem a ritmust, tanultam, hogyan mennek itthon a dolgok. Majd szépen lassan terjeszkedni kezdtem. A mostani állomány méretével elégedett vagyok, de a későbbiekben még tervben van a növelése. Egy dolgot tartok mindig szem előtt, hogy nem a mennyiségre, hanem a minőségre kell hangsúlyt fektetni.

Mikor tettél szert a mostani magyar barátaidra? Hogyan ismerkedtetek meg?

A nagyszüleim nagyon szoros barátságban voltak az ügetőn most is aktívan versenyző Fazekas Andrea hajtó nagyszüleivel. Mikor én már réges-régen Amerikában éltem, akkor egyszer csak Andrea a férjével, Horváth Györggyel Amerikába jött versenyezni. Egy régi szalvétán megvolt nekik a telefonszámom, amit még a nagyszülők őriztek, és felhívtak. Nagyon boldog voltam, hogy megkerestek, azóta tartjuk a kapcsolatot. Bátran mondhatom, hogy mára nemcsak munkatársak, de barátok is lettünk.

Kedvenc mondásom is ehhez kötődik: Madarat tolláról, embert barátjáról.

Amerikában tehát nincs lovad, de honnan jött az ötlet a barátságon túl, hogy lovat is vásárolj Magyarországon?

Ez egy kicsit hosszabb sztori. Fiatalabb koromban az egyetem után zenészekkel kezdtem el dolgozni, és a karrierem szépen ívelt felfelé. Az AC/DC-vel turnéztam, mikor az egyik helyszínen az egész stáb kapott ajándékba egy repülőjegyet, amit a világon mindenhová fel lehetett használni. Sajnos pont abban az évben hunyt el a nagypapám, akihez a legjobban kötődtem, és aki az egész életem legmeghatározóbb alakja volt. Nagyon magam alatt voltam, nem repültem sehova és a jegy évekig talonban maradt. Aztán jóval később egy nap felhívtak az utazási irodából, könyörögve kérték, hogy használjam fel a jegyem, mert már többször nem tudják meghosszabbítani az érvényességét. Ekkor úgy éreztem, itt az idő és egyből rávágtam: oké, Magyarországra szeretnék utazni.

A nagyszüleim halála óta akkor már hat év telt el, nehezen viseltem az elvesztésüket, megérett az idő, hogy hazajöjjek.

Természetesen kilátogattam a Kincsem Parkba is, ültem a lelátón és visszagondoltam a fiatal koromban eltöltött felhőtlen napokra a nagyszüleimmel. Ekkor döntöttem el, hogy lovat vásárolok és beszállok a versenyló-futtatásba. Kézenfekvő volt, hogy Andi és Gyuri segítségét kérjem, bennük százszázalékosan megbíztam, így velük közösen vágtam bele a nagy kalandba. Az első lovam megvolt, de ahogyan telt az idő, éreztem, hogy telivért is szeretnék futtatni, így a következő lépcsőfok az volt, hogy megfelelő trénert és zsokét keressek, ami nem volt könnyű feladat. Rendkívül sok időt töltöttem azzal, hogy a zsokékat megfigyeljem. Végül hárman maradtak, akikre különösen sok figyelmet fordítottam, és közülük egyben találtam meg mindazokat a tulajdonságokat, amit kerestem. Ő volt a tökéletes választás, minden téren. Ő képviselte és képviseli nekem mindazt az amerikai stílust, amit kerestem.

Legnagyobb meglepetésemre minden megkeresésem alól kibújt, ilyen-olyan indokkal.

Bevallom, most visszagondolva, még jobban imponált, hogy nem „adta el” magát csak úgy „mindenkinek”. Kitartó voltam és végül egy közös barátunk segített megismerkedni vele. Kimentem Alagra és a tréningek után odamentem hozzá. Köszöntöttem és elmondtam neki, te nem ismersz engem, de én már nagyon régóta figyellek téged. Akkor ott sokat beszélgettünk és egy kicsit megismertük egymást. Ezek után volt hajlandó felülni először a lovamra, jó benyomást tettünk egymásra, azóta is együtt dolgozunk. Így lett a két ügetős barátom után már két galoppos barátom is, Gönczi Rebeka zsoké és Paizs Gábor galopptréner. Személyükben megtaláltam mindazt, ami számomra fontos ebben a sportban. Mindenki téved, aki azt gondolja, hogy a galoppverseny csak a súlyokról szól. Bőven elfér néhány plusz kiló, ha olyan lovasa van az embernek, mint Rebi.

Versenynapon nem stresszel, így a lovak sem idegesek alatta. Nincs benne szorongás, viszont ő is nagyon szeret nyerni.

Számomra ez a legfontosabb. Ő tipikusan amerikai zsoké. Az amerikai bajnokok lovagolnak így, ahogyan ő.

Nagyon jó nevei vannak a lovaidnak. Egyértelmű volt, hogy NFL- kötődésűek lesznek?

Igen, számomra teljesen egyértelmű volt. Ez egy kifogyhatatlan tárház, több mint 200 kifejezése van a sportnak. Mindegyik lovamhoz pontosan tudok egy nevet, egy sportkifejezést társítani. Így a lovaim képviselik minden szenvedélyemet. A sportot és azon belül az amerikai focit és a lósportot is. Touchdown Pass futott a 100. Magyar Derbyben, most pedig Power Passnak drukkolunk tulajdonostársaimmal és barátaimmal, Derek Carr NFL-hátvéddel, Jon Gruden Super Bowl-győztes vezetőedzővel és Marc Badainnel, a Raiders korábbi elnökével.

Nemcsak focis nevű lovaim vannak, egyszer tettem egy kivételt, van egy Clearwater Beach nevű is.

Ő engem arra a helyre emlékeztet, ahol Floridában élek. A kristálytiszta víz és a finom homokos tengerpart minden szépsége megvan ebben a lóban, akit nagyon kedvelek.

Az utolsó csapatod fekete, fehér és ezüstszínű felszerelésben játszik, a te versenyszíned menta és csokibarna a galoppon. Hogy alakult ki?

Ez egy nagyon jó kérdés és mindig felderít, ha erre a kérdésre válaszolnom kell. Egyszerűen azért, mert imádom ezt a fagylaltot.

Tavaly a Kincsem Parkban hatalmas népünnepély volt a centenáriumi napon. Miért tartottad fontosnak, hogy legyen lovad a 100. Magyar Derbyben?

A századik Magyar Derbyre lovat nevezni nem sok embernek adatott meg. Nekem ez a hétvége nagyon sok szempontból örökké emlékezetes marad. Csodálatos élmény volt az is, ahogyan az a sok ember a lelátón szurkolt kedvencének. Egy gombostűt sem lehetett leejteni, mindenhol emberek voltak. Én ekkor is a nagyszüleimre gondoltam, és boldog voltam, mert tudom, hogy ők is büszkék lennének rám.

A bakancslistámra ekkor felírtam egy kívánságot. Szeretném egy évben megnyerni a Magyar Ügetőderbyt és Magyar Derbyt, valamint a Super Bowlt.

Most ezért dolgozom nap mint nap, legyek Floridában vagy Budapesten. Az én életemben a legjobb dolog, ami a legnagyobb örömmel tölt el, az a győzelem érzése. Győzni a legjobb dolog, ez az érzés semmivel sem hasonlítható össze. Mondhatjuk, hogy ez az én drogom.

A fociban amikor látod, hogy már csak harminc másodperc van vissza és tudod, hogy biztosan nyer a csapatod. Utána persze még „ki kell bírni” egy-két sajtónyilatkozatot, de mikor becsukódik mögöttem az öltöző ajtaja, na, az leírhatatlan érzés. Ugyanezt érzem, mikor a lovaim versenyeznek. Imádom hallgatni, ahogy a szpíker a helyszínen és a kommentátor a közvetítésben méterről méterre egyre nagyobb izgalommal harsogja a lovam nevét. Mikor pedig áthalad a célvonalon, ugyanazt érzem, mint mikor becsukódik mögöttem az a bizonyos öltözőajtó.

Mi van még a bakancslistádon?

Még nem tartok ott, hogy újabb sorokat töltsek be, most arra koncentrálok, hogy elérjem a kitűzött célokat.

A listámon volt például, hogy saját borászatom legyen, így még megalakulásakor betársultam két etyeki borászatba. Aztán a sok munkám miatt sajnos nem jutott elegendő időm ezzel foglalkozni, így eladtam a részem, de a szőlőt megtartottam.

Így maradt egy kis birtokom Etyeken, egy olyan családi gazdaság méretű, ahol kiváló borokat készítünk. Most, hogy az év ezen szakaszában kevesebb munkám van Amerikában, szeretek ott is hosszabban időzni. A sport mellett a természet is nagyon kikapcsol. Igazi örökmozgó vagyok, így élem az életem az egyetem óta. Azt vallom, hogy tanulni a legfontosabb dolog. A tanulás sosem ér véget, egész életünkön át elkísér bennünket és ez is nagyon izgalmas dolog.

Forrás: Pegazus