A kappan kifejezés az ókori Rómából származik, jelentése herélt (kasztrált), speciálisan hizlalt kakas. A kappanokat vékony, gyenge hang jellemzi. Tarajuk, toroklebenyük, sarkantyújuk nem, vagy csak csökevényesen fejlődik ki, és kevésbé pigmentáltak. Baromfihoz mérten hosszú ideig élnek. A baromfi kasztrálásával már az ókori Kínában, Görögországban és Rómában is foglalkoztak, a középkorban főként Olaszországban és Franciaországban volt népszerű. Első leírása Conrad Gessner Vogelbuch (1557.) című művében olvasható, aki nemcsak étkezési célokra tartotta megfelelőnek a kappant – miután a tollát kitépkedték, és a bőrét csalánnal bedörzsölték, illetve borba áztatott kenyérrel etették –, hanem kotlósnak és csibenevelőnek is.
Magyarországon a kappanhizlalás főként feudális kényszer hatására terjedt el
A 14. században ugyanis karácsony és húshagyó kedd napja körül a jobbágynak kappant is kellett „ajándékoznia” földesurának. A hízott kappan az újkor elején is rendszeresen szerepelt a földesúrnak járó „ajándékok” (victuale) között.
Helyenként keltetésre és csibenevelésre is kappant fogtak be, a kotlóstyúkot pedig tojástermelésre hasznosították. A Békés vármegyei Gyomán minden háznál tartottak néhány kappant. Feljegyezték, hogy ugyanúgy eltakarja és maga alá szedi a csibéket, mint a kotlós, de míg a tyúk 18-20 csibét takar el, addig egy kappan 25-28 csibét is felnevel, és három-négy hónapos korukig őrzi őket. A szabadban tartott csibéket féltve védelmezi, nem ijed meg a kisebb ragadozóktól. Erős, támadó szárnycsapásaival elriasztja akár a macskát, görényt, kisebb kutyát is. A csibéket kotyogó hangon hívja maga köré, ivartalanítás után ugyanis már nem kukorékol. Amelyik mégis, azt nem sikerült ivartalanítani, és nem jó csibenevelőnek. Azokat a „bábakakasokat”, „félkappanokat”, amelyekben a beavatkozás után is megmaradt az ivarszervek egy része, úgy is említik az abaúj-zempléni parasztvilágban, hogy „vígra vannak herélve”.
Kappan, mint nevelőszülő
Kapunka családi gazdaságA kappanhús ritkasága miatt drága, kilója átlagosan 40 euróba kerül. Termelése és fogyasztása napjainkban Kínában, Indiában, Japánban és Tajvanon, Európán belül pedig Francia-, Olasz- és Spanyolországban a legelterjedtebb. A szlovák–magyar határ közelében található Pányokon élő állatorvos, Raček Ádám elmondása szerint Szlovákiában teljesen kihalt a kappanozás, és bár hosszasan kutatott a témában, Magyarországon sem talált senkit, aki foglalkozna vele. Úgy tudja, ő az egyetlen állatorvos, aki ivartalanító műtétet végez kakasokon, de magánszemélyt sem talált ilyet. Információját a Nébih, valamint a Magyar Állatorvosi Kamara is alátámasztja. Mindkét helyen azt a tájékoztatást adták a kérdésünkre, hogy nem ismernek állatorvost, aki kasztrációval foglalkozna. (Van ilyen állatorvos hazánkban, lásd. Benk Ákos írását – a szerk.) A zempléni biológus házaspár, Raček Enikő és Raček L’ubomír mintegy tíz éve kezdte el a hagyományos kappantartást fiuk, Ádám segítségével, aki córdobai állatorvosi tanulmányai során ismerkedett meg annak spanyol gyakorlatával. A fiatal kakasokat csak a herélést megelőző időszakban, kora tavasszal szokták beszerezni a gödöllői haszonállat-génbanktól vagy kistermelőtől. Kisebb számban már maguk is próbálkoztak tenyésztéssel, amely során a nőnemű példányokat tojóként hasznosították tovább.
Foglalkoztatja őket a saját tenyészet gondolataRaček Ádám ivarérett korban, sebészeti úton, érzéstelenítéssel végzi a kasztrálást. Az általa végzett beavatkozások átlagosan 80 százalékban sikerülnek, vagyis nem minden esetben lesz százszázalékos az ivartalanítás. Mint mondja, külföldön az ivartalanítás kémiai, hormonális módját is alkalmazzák, de ő ezt az eljárást nem ismeri részletesebben. A hizlalás utolsó, harmadik fázisában tejjel vagy tejporral gazdagítják a jellemzően búzából és kukoricából álló takarmányt. A hízott kappanokat 8-10 hónapos korukban, általában karácsony előtt vágják. Mivel a kappan bőre vékonyabb és sérülékenyebb, csak kézzel tisztítják. A hús minőségéhez hozzájárul a szabadtartás is, aminek ugyanakkor hátrányai is vannak. A ragadozóktól elektromos kerítéssel, hálóval kell védeni a kappant, és mivel a másodlagos ivarjellegek hiánya valamilyen szinten kihatással van a hőszabályozásra, a kappan hőségben sokat veszít a takarmányfelvételéből, kevésbé gyarapodik a súlya.
Račekék azt is tapasztalták, hogy a kappanok sokkal érzékenyebbek a stresszre, mint a kakasok. Nehezebben viselik például a ragadozótámadást, vagy a kakasok közötti verekedést, ezért célszerű mihamarabb elkülöníteni őket az állományból.
Több fajtával is kísérleteztek, amelyek közül leginkább az őshonos magyar fajták váltak be számukra, mivel ezek jobban alkalmazkodnak az éghajlati körülményekhez, de fontosnak tartják a hagyományok, a kulturális örökség megőrzését is.
|
