0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. február 22.

Alázat, szorgalom és hit – Csipkereki Brigitta

Nemrég kezdte a középiskolát, de már a felnőtteket megszégyenítő határozottsággal és érettséggel mesél magáról, a családjáról és a céljairól.

Hazánkban egyre népszerűbb a lovassport és fokozatosan nő a lovastornászok száma is, ami minden szempontból nagyon biztató a versenysportra és a hobbilovas életre nézve is. Pest vármegye egyik legszebb részén él és készül a versenyekre fiatal lovastornászunk, Csipkereki Brigitta, aki kontinensviadalon képviseli hazánkat idén nyáron.

A családodban nem te vagy az első, aki elköteleződött a lovak iránt. Ki hogyan kapcsolódik nálatok ehhez az életformához?

Anyukám gyerekkorában szintén lovastornász volt. Még óvodás voltam, amikor heti egy-két alkalommal reggel, még az ovi előtt lovaglással kezdtük a napot, de sokszor kijártunk a lovardába csak úgy, hogy a lovak és a többi állat között legyünk. Nekünk akkor még nem voltak háziállataink. Anya kifejezetten jól bánik velük, ezt rögtön megérzik, és azonnal bújnak hozzá.

Apukám régebben egyáltalán nem szerette a lovakat, ő kutyapárti volt. Az volt az alapelve, ami oly sok embernek: a ló elöl harap, hátul rúg, és még büdös is. Amióta viszont egyre komolyabban versenyzek, ő is elkísér és belátta, hogy nem is olyan rossz ez a lovas világ. Azóta egyre többet segít a ló körül, és szereti simogatni őket vagy jutalomfalatot adni nekik.

Van egy két évvel idősebb bátyám, Máté. Ő kiskorában nem szerette az állatokat, de szerencsére ez megváltozott, mióta lett egy cicánk és egy kiskutyánk.

A lovakkal továbbra sincs jóban. Remélem, egyszer majd ez is változni fog. A másik bátyám, Dávid huszonnyolc éves, jelenleg külföldön él és ő is kutyapárti. Nagyon büszke rám és távolról szurkol nekem a versenyeken.

Az utolsó családtag Ginger, becenevén Gigi, a négyéves yorki. Imád sétálni, szívesen játszik és régebben még agilityztem is vele. Sajnos erre most már a sok egyéb edzés miatt nincs időm. Mi így élünk öten egy kicsi és szép faluban, Sződligeten, egész közel a Duna-parthoz. Én születésem óta itt élek, jelenleg tizenhat éves vagyok.

Édesanyád révén tehát megvolt a kötődés a lovastornához. Mikor kezdted el?

Kilenc éve, azaz 2014-ben kezdtem lovastornázni itt Sződligeten egy picike egyesületben, a Tündérkert Lovardában. Azelőtt a környéken még nem foglalkozott ezzel a sporttal senki, és az egyesület vezetője, Tündi nagyon szeretett volna egy lovastorna-csapatot létrehozni.

Az unokatestvéreim, akik szintén lovastornászok Sóskúton, egy gyereknap alkalmából eljöttek hozzánk bemutatót tartani.

Ez annyira megtetszett a lovardában lévő gyerekeknek és a szülőknek, hogy anyának szinte „muszáj” volt elkezdenie az edzősködést velünk.

Ekkor már nekem is nagyon tetszett a sport; imádtam a lovakat és szerettem tornázni is, hát miért is ne próbáltam volna ki a kettőt együtt?

Hogyan éled meg, hogy édesanyád az edződ? Könnyebb vagy nehezebb a dolgod?

Először mindenki azt gondolja, milyen praktikus. Mindig el tud vinni edzésre és otthon is tudunk gyakorolni, sőt még az is biztos, hogy az összes versenyemre elkísér, de azért ez nem ilyen egyszerű. Ez a szép része a dolognak. Régebben sokszor nehezen kezeltem ezt a helyzetet és volt, hogy kifejezetten nem szerettem, hogy anyukám az edzőm, mert rengetegen csak legyintettek, hogy „neked könnyű!”, és sokszor kaptam olyan megjegyzést egy-egy megnyert verseny után, hogy „azért nyerted meg, mert az anyukád az edződ”. Ezek nagyon rosszul érintettek akkoriban, mert úgy éreztem, hogy én megdolgoztam a sikerekért és ezt mások nem ismerik el.

Volt egy olyan időszak, amikor sokat veszekedtünk az edzéseken, sokat feleseltem és azt gondoltam, mindig mindent jobban tudok. Emlékszem, egyszer ki is zavart anya az edzésről. Ezenkívül még az is nehéz volt, hogy elkülönítsem a magánéletet és a sportot.

Szerencsére, ahogy egyre nagyobb lettem, ezek a rossz megjegyzések eltűntek, megtanultunk együtt dolgozni és már a „két életet” is el tudom különíteni. Azóta minden nagyon jó, élvezzük az edzéseket és mindig tudunk nevetni valamin. Örülök, hogy ő az edzőm, mert így nagyon sok időt tölthetünk együtt és sok közös pont lett a mindennapjainkban.

Hogy állnak össze az edzéseid? Hogy néz ki egy heted?

Nagyon változó. Heti öt-hat edzésem szokott lenni. A három egyesületi edzést szoktuk kiegészíteni két-három másikkal. Télen a legtöbb munka teremben van. Sajnos nekünk nincs fedelesünk és ezt a helyzetet sokféleképpen próbáltuk már átvészelni. Évekig jártunk a téli időszakban hetente egyszer a BLK-hoz lovas edzésre, hogy az se maradjon ki teljesen. Itt Török Barbara és Sándor Natália rengeteget segítettek nekünk. A többi edzés műlovon, mozgó műlovon vagy konditeremben van.

Tavasztól már kicsit könnyebb a helyzet. Ilyenkor heti két vagy három lovas edzés van, emellett járunk a Tattersallba mozgó mű­lovazni és a helyi konditerembe erősíteni, nyújtani vagy kardiógyakorlatokat végezni.

Mivel anyukám az edző, így elég könnyen tudjuk variálni az edzések idejét, helyét és típusát. Az a legjobb benne, hogy nincs két egyforma edzés, mindig valami mást csinálunk.

Az elmúlt időszakban tovább bonyolította a helyzetemet, hogy 2022 óta a nemzetközi versenyeken egy német csapat lován indulok. Ebben a tanévben megpróbáltuk, hogy havonta néhány napot Németországban töltök, egyfajta „mini edzőtábort” csináltunk. Oda sajnos szinte mindig egyedül utaztam, de még így is megérte. Nekik ugyanis nemcsak „sima” mozgó műlovuk van, hanem olyan is, ami egy szabályos körpályán megy körbe: Rundlauf Movie-nak hívják. Ez tényleg olyan, mint egy lovastorna-lószimulátor. Sosem fárad el és ki lehet rajta gyakorolni a nehéz elemeket. Ez azért fontos, mert az elején, amíg egy-egy új elemet nem tudunk még tökéletesen megcsinálni, addig nem tudunk arra figyelni, hogy az érkezés puha legyen.

Ha ezt az igazi lovon kellene kigyakorolni, akkor nagyon sokszor megütnénk vele a lovat, amit nagyon nem szeretek és biztosan ő sem örülne.

Ezeket a Rundlauf Movie-s edzéseket vagy anyával online csináljuk, vagy az ottani edzőm, futószárazóm, Conny (Cornelia Raddatz) segít benne. Ő fantasztikus, imádok vele együtt dolgozni. Kedvenc edzéseim közé tartoznak ezek.

Németországban általában napi két edzésem van, ebből az egyik lovas, a másik mozgó műlovas. Ha ez valamiért nem jönne össze, akkor biztosan kapok erősítő- vagy nyújtófeladatokat helyette.

Hol tartasz most, milyen kategóriában versenyzel?

Jelenleg női junior kétcsillagos kategóriában versenyzem. Itt a 14-18 évesek vannak együtt. A kötelező és a kűr gyakorlatokat is vágtában kell bemutatni.

Eddigi legjelentősebb versenyed a junior Európa-bajnokság volt Kaposváron, míg most Svédországba készülsz. Ez miben lesz más?

A kaposvári lovardát már jól ismerem. Már egészen kicsiként megismerkedtem a helyszínnel, és a versenyeim 90%-a ott zajlott. Pontosan tudom, mi hol van és kitől tudok segítséget kérni, a szállás is ismerős és a versenyhelyszínhez való odajutás már csukott szemmel is menne.

Szoktunk külföldön is versenyezni, de ennyire messze még sohasem utaztam.

Most egy teljesen ismeretlen helyszínen lesz a verseny, de biztos vagyok benne, hogy szuper lesz. Imádom a csapatot, akikkel együtt utazunk, és tudom, hogy a hangulat is nagyon jó lesz.

Hogy áll most a felkészülés, mi van még hátra a versenyig?

Azt gondolom, jól állunk. A verseny előtt egy hónappal utazom Németországba, így négy teljes hetem lesz arra, hogy azokat a változtatásokat, amiket az utolsó verseny óta megbeszéltünk és itthon kigyakoroltunk, a lovon is megtanuljam. Szeretném, ha a kötelező elemekből a lebegős gyakorlatok még magasabbra mennének, és szeretnék még finomítani a kűr kivitelezésén, mert ezzel nem vagyok teljesen elégedett.

Ennyi idő elég lesz arra is, hogy a velem együtt induló többi külföldi versenyzővel megismerkedjek. A versenyen fontos az összetartás, egymás támogatása. Ezzel sokat tudunk egymásnak segíteni.

Mi a programod nehézsége? Mit szeretsz benne?

Nagyon szeretem a kűrben a le-föl ugrásokat. A belső le-föl ugrással nagyon sokat dolgoztam, most már nincs benne kihívás, csak jó csinálni. A külső le-föl ugrás nagyon nehéz, de ha jól sikerül, akkor az nagyon jó érzés. Ugyanígy vagyok a kézállással is.

A kötelező gyakorlatoknál az állással sokszor meggyűlik a bajom. Tudok állni és szeretek is, de mégis sokszor előfordul, hogy ellépek belőle, ami nagyon bosszantó és persze pontlevonással jár.

A kűrben a legnehezebb, hogy rengeteg mindenre kell egyszerre koncentrálni. Most talán a leugrás lesz a legnehezebb elem. Korábban egy kisebb térdprobléma miatt csak egy könnyű leugrásom volt, amit most lecseréltünk egy nehézre. Remélem, szépen sikerül majd a versenyen.

Milyen lovakon versenyzel?

A magyar versenyeken a csapattársaimmal együtt az egyesület lovával. Ali egy 12 éves lipicai, három éve került hozzánk. Mostanra már megszerette a lovastornát, és az edzéseken egész együttműködő. Héder Tünde lovagolja és futószárazza, a rengeteg munkája meg is látszik. A 2022-es országos bajnokságon és az idén megrendezett Szalajka-kupán is első helyezést értünk el együtt az egyéni junior kategóriában.

A versenyek még mindig nagy kihívást jelentenek számára.

Az utazás és a sok újdonság sajnos ki tudja őt zökkenteni a rendes kerékvágásból. Ilyen körülmények között még sokszor nehéz a gyakorlatok kivitelezésére koncentrálni.

A nemzetközi versenyekhez a tavalyi év folyamán megtaláltuk a Tökéletes Társat: Belascót, becenevén Trakkit Cornelia Raddatz futószárazza. Ő egy 14 éves trakehneni ló, aki Garchingban éli boldog életét. Nyugodt, kiegyensúlyozott, kifejezetten szeret versenyezni és ezt a bíróknak is szereti megmutatni. Nagyon szeretek vele együtt dolgozni, azt gondolom, nála jobbat nem is kívánhatnék magamnak.

A versenyruháidat ki tervezi és készíti el?

Imádom a versenyruhákat, olyan gyönyörűek. Amikor kicsi voltam, még jártam akrobatikus rock and roll edzésre is, és az egyik lovastorna-versenyemen a táncosruhámban versenyeztem egy hozzá passzoló zenével és kűrrel. Szerintem szuper volt, azóta is szeretem visszanézni az arról készült videót. Azóta több ruhám is volt, amit vagy egy fóti vagy egy budapesti varrónő varrt nekem. Szerintem fontos, hogy a ruha összhangban legyen a kűr témájával.

Az idei évre a németországi SPACE*cat FabricART szponzorál, és meglepett egy új ruhával a kötelező gyakorlatokhoz, aminek az elején egy piros-fehér-zöld szív látható.

Még sosem volt ilyen gyönyörű ruhám. Maike Erdmann-Spilker varrta, neki fantasztikus érzéke van a lovastorna-ruhákhoz. Imádom minden alkotását, rengeteg csapatnak és egyéni versenyzőnek készít ruhákat. A kűrruhámat is ő készítette. Megmutattam neki a választott zenét és ő egyből tudta, hogy mi passzol hozzá. Szerintem az is zseniális és egyedi lett.

A világbajnokságon is ezekben a ruhákban leszel? Milyen zenére fogsz tornázni?

Ebben a két ruhában fogok versenyezni, igen. Az elmúlt három évben a Csizmás kandúr volt a kűrtémám, ami helyett valami nagyon mást szerettem volna. Most egy modernebb elektronikus zeném van.

A kötelező gyakorlatomhoz még keresem a megfelelő zenét. Szeretném, ha a világbajnokságon a zeném is tükrözné a nemzetiségemet.

Kaposvárt már kiemelted, ezen kívül melyik a kedvenc versenyhelyszíned?

Egyértelműen Stadl Paura, Ausztriában. Eddig ez volt számomra a csúcs, rengeteg pozitív élmény kapcsolódik hozzá. 2022-ben itt szereztem meg a kvalifikációt a kaposvári Eb-re, itt ismerkedtem meg Connyval és Trakkival, akik azóta a második családom lettek, és az idei évben itt értem el eddigi legjobb eredményem: népes nemzetközi mezőnyben 5. lettem 7 pont fölötti végeredménnyel. (Erről dr. Bence-Kiss Krisztina bővebben is beszámol lapunk 20–22. oldalán – a szerk.)

Sokan azt vallják, a lovastorna minden más lovassportnak az alapja, erről mi a véleményed?

A lovastorna alapok jó kiindulópontot adnak a lovagláshoz, ez igaz. De mára a lovastorna olyan magas szintű akrobatikus irányzatot vett, aminek már semmi köze nincs ahhoz, amire a többi lovassportban szükség van.

Az iskolában hogyan fogadják, hogy ilyen különleges sportot űzöl?

Az általános iskolában nem voltak túl jó fejek az osztálytársak. Inkább irigyek voltak, nem igazán tudtak velem együtt örülni a sikereknek.

Szinte már természetesnek vették, hogy jó eredményeket érek el és abszolút nem ismerték el a befektetett munkámat. Ez nagyon rossz volt, nem is nagyon szerettem mesélni róla.

Jelenleg a váci Boronkay György Műszaki Technikum és Gimnáziumba járok – a nyelvi előkészítő osztályt fejeztem be idén –, a mostani osztálytársaim sokkal aranyosabbak. Mindig szurkolnak, kíváncsiak a videókra. Inkább a tanárok azok, akik meglepődnek, hogy milyen különleges sportot űzök. Szerencsére segítőkészek voltak és elnézték nekem az edzőtáborok miatti hiányzásaimat.

Azoknak, akik még csak most ismerkednek a lovastornával, mit üzensz, miért válasszák ezt a sportot?

Azért, mert sosem fognak unatkozni. Nem lesz két egyforma edzésük. Rengeteg képességet fejleszt, és a lovak különlegesek, megtanítják az embert az alkalmazkodásra. A ló nem egy sportszer, a közös munka csak akkor működik, ha megvan a megfelelő tisztelet és harmónia.

Forrás: Pegazus