0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

Gondos gazdái a rájuk bízott vagyonnak

A SEFAG Zrt. mind a nyolc erdészete büszkélkedhet természeti értékekkel. Ez alól a Szántódi Erdészet sem kivétel: változatos klímája és terepviszonyai, a lélegzetelállító panorámát nyújtó tájai, vadgazdálkodási eredményei és a vonzó erdei pihenőhelyek mind említésre érdemesek.

A Szántódi Erdészet által kezelt kisebb-nagyobb tömbökben, Siófok, Törökkopány, Somogyvár és Balatonlelle települések között elhelyezkedő állami tulajdonú erdők területe megközelíti a 15 ezer hektárt. A dimbes-dombos Külső-Somogyot a meszes lösz alapkőzeten kialakult, széles bálnahátakhoz hasonlítható, a tengerszint fölé 300 méterre magasodó száraz dombok és a köztük futó széles, üdébb völgyek jellemzik.

Fa- és cserjefajokban rendkívül gazdag a táj. Az állami erdőterületek mintegy harmadát a csertölgy, megközelítőleg 10-10 százalékát a nemes tölgyek, az akác, a hárs alkotják, ennél jóval ritkábbak a bükk és az egyéb kemény- és lágylombos fajok.

A luc-, vörös-, erdei- és feketefenyvesek területe a rendszeres abiotikus és biotikus károk miatt az elmúlt két évtizedben folyamatosan szűkül, arányuk már csak 5 százalék. Az erdőterületek kétharmada Natura 2000-es, a Török-kút, a Kási- vár és a kereki Fehérkő-vár környéke országos örökségvédelmi rendeltetésű, a siófoki Cinegei-parkerdő pedig helyi védettségű terület.

Megoldást hozott a fejlesztés

A szárazodó termőhelyek, a magas nagyvadlétszám, valamint a fejlődő balatoni turizmussal párhuzamosan megfogyatkozó erdei munkaerő miatt az erdőművelési ágazatban kialakult visszásságokat a 2000-es évek közepére sikerült megszüntetni.

Ehhez az 1980-as évekre jellemző nagy területű tarvágások helyett alkalmazott szerényebb léptékű véghasználatok, a kizárólag makkvetéssel végzett, ezáltal magas hektáronkénti csemeteszámot biztosító első kivitelek,

továbbá a keskeny sorközű gépi ápolások bevezetése, a gyomirtó szerek mértéktartó alkalmazása és a vadállomány apasztása mellett a folyamatos erdősítések bekerítése jelentették a megoldást.

A sarjerdők mageredetű felújítása és a termőhelyhez legjobban igazodó őshonos fafajokkal végzett erdőszerkezet-átalakítások mellett a bükkösök, cseresek és tölgyesek természetes felújításai is nagyobb hangsúlyt kapnak.

A klímaváltozás erdei ökoszisztémákra gyakorolt, várhatóan kedvezőtlen hatásainak ellensúlyozása érdekében az elegyes és vegyes korú erdők nevelése immár a jelen erdőgazdálkodásának is meghatározó, fontos távlati célja.

E munka mellett nagy kihívás a rendkívül agresszíven terjedő bálványfa elleni küzdelem.

A dombvidéki erdőkben az 1970–1985 között megépült, csaknem 70 kilométer hosszúságú, aszfaltburkolatú erdészeti üzemi úthálózat jelenti a feltártság alappillérét. Ezek folyamatos fenntartása komoly műszaki kihívás a szakemberek számára.

Óriás trófeák

Az országos viszonylatban is nagynak számító, Siófoktól Karádig húzódó szántódi üzemi vadászterület, a magántulajdonosi érdekek növekedésével, az 1990-es évek elején még 49 803 hektárról 17 692 hektárra szűkült.

Több évszázados emlékek

Számos idős, tekintélyes fára vigyáznak az erdészek, melyek közül a szóládi molyhos tölgy, a somogyszili szürke nyár, a somogytúri vadkörte és házi berkenye igazi kuriózumnak számítanak. Mintegy 140 évig voltak Koppányban a törökök. Ebből az időből származó török emlék egy kikövezett régi kút, melyből a hagyomány szerint agyagcsövek vezették a bővizű forrás vizét a település épületeihez. A török hódoltság idején ott álló ötszög alakú vár a 17. század eleji harcokban pusztult el.

Az erdők mélyén rejtőző várak romjai máig ősi hangulatot árasztanak. A kerek templomáról elnevezett Kereki melletti magas dombon állt Fehérkő-várat már egy 1336-ban íródott oklevélben is említették. Fennállása alatt többször gazdát cserélt, ám az akkor már korszerűtlennek tartott hegyi várat 1544-ben a magyar katonaság a török támadások és foglalások miatt inkább felrobbantotta. A még jó állapotban lévő romot a 18-19. századtól rendszeresen bontogatták, sok évszázados tégláit a helyi templomban és a környékbeli épületekben újra felhasználták. Ennek ellenére mindmáig Somogy vármegye legépebben maradt várromja.

Ennek ellenére valamennyi hazánkban vadászható nagyvadfaj megtalálható itt, melyek közül mennyisége és minősége alapján is kiemelkedik a gímszarvas. A génrezervátum minősítésű területen folyamatosan nő az elejtett gímbikák átlagéletkora. Az 1970-es években még ritkaságnak számító vaddisznó állománya a 21. század első éveiben elérte tetőpontját. Azóta létszámukat sikerült leapasztani.

A dámszarvas szerényebb méretű állományából minden évben terítékre kerülnek 5 kg feletti lapátosok. Az őshonos őz és az 1980-as években betelepített muflon száma az elmúlt két évtizedben jelentősen lecsökkent.

Ennek oka az élőhely romlása és az aranysakál elterjedése. „Az őshonos fauna folyamatos csökkenését a klímaváltozás mellett a mezőgazdálkodás fejlődése, a közúthálózat bővülése és az illegális terepjárós turizmus is fokozza, melyek ellensúlyozása érdekében egyebek közt extenzív gyepgazdálkodás kiterjesztésével próbálkozunk” – magyarázta Iberpaker Gábor. Az erdészet vezetője gondos gazdaként igazgatja a rájuk bízott vagyont. Számára minden terület egyaránt fontos, legyen az erdő- vagy vadgazdálkodás, de a turizmus és a közjólét is szívügye. Munkatársai összetartó közösségként végzik dolgukat, számtalanszor kivéve részüket a társadalmi szerepvállalásból is.

Bár példaértékű módon támogatja az erdőjárást, hitvallása, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az erdő mint élettér, és az erdő mint kikapcsolódás színtere között. „Sokak számára az erdő léte ugyanolyan természetes, mint a levegőé; nem látják mögötte az erdész generációk tudatos, sokszor megerőltető, nehéz és fáradságos munkáját.

Ebből adódóan az erdő nyújtotta szolgáltatásokat sem tisztelik. Pedig az erdő már önmagában is jelentős értéket képvisel. Jó lenne, ha nemcsak mi, erdészek lépnénk be áhítattal az erdőbe, hanem a társadalom többi tagja is sokkal jobban megbecsülné”

– hangsúlyozza.

A háromszor átépített, utoljára 2019-ben korszerűsített aliréti és a 2013-ban felújított karádi vadászházak már nem csak vadászvendégeket fogadnak, páratlan szolgáltatásaikat az erdő látogatói is élvezhetik. Az 1990-es évektől megszépült már a Balatonföldvári parkerdő, és számos további kiépített erdei pihenőhely. A Szántód feletti magaslatra, a Molyhos tölgy pihenőhelyen csodás balatoni panorámát adó kilátóterasz, míg Balatonlellén, a Kishegyi-parkerdőben a kilátóterasz mellett játszótér, pihenőhelyek, valamint terepkerékpáros és tájfutó pálya is létesültek.

Helyi civil szervezetekkel és önkormányzatokkal együttműködve az arra érdemes erdei útjaikat a balatoni kerékpárút-hálózathoz kapcsolták, Balatonszemes település vezetőivel pedig a helyi pálos kolostorrom látogathatóságán dolgoznak.

A Szántódi Erdészet erdeiben rendszeresek a futó- és kerékpáros versenyek, nyaranta cserkészcsapatok táboroznak, ősszel pedig rendhagyó biológiaórák keretében a helyi általános iskolák osztályait kísérik a szakavatott erdész-vadász kollégák, és több céges csapatépítőnek is helyet adtak már.

Mindez mutatja, hogy az erdészet nyitott a kor kihívásaira, nem csupán a jól bevált gyakorlatot követi. „Egy-egy hagyomány általában olyan régi, bölcs gyakorlat, amely kiállta az idő próbáját. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a napjainkban konzervatívnak titulált elvek valamikor, a maguk korában szintén újszerűek, előremutatóak voltak. Nyitottnak kell lennünk az innovatív gondolatokra, hogy egyszer ezek is hagyománnyá nemesülhessenek. Mérhetetlenül szerencsések vagyunk, hiszen mi, erdészek minden nap azzal a tudattal és törekvéssel végezhetjük munkánkat, hogy egyszer abból is hagyomány válhat” – mondja az igazgató.

Forrás: A Mi Erdőnk