Mik a „tenger gyümölcsei”
A tenger gyümölcsei közé tágabb értelemben mindenféle tengeri élőlény beletartozik, amit ételként fogyaszt az ember, beleértve a tengeri növényeket is, ám általában szűkebb értelmében használatos ez a fogalom, mely alapján a halakat, a puhatestűeket, a rákokat és a tüskésbőrűeket sorolják ide. Lévén Magyarországnak nincs tengere, emiatt is hazánkban ezen tengeri állatok fogyasztása igen alacsony.
Az izlandi emberekhez képest huszadannyi tenger gyümölcseit fogyasztanak a magyarok, de ha a rekorder Maldív-szigetekkel hasonlítjuk össze, akkor még nagyobb a különbség: hiszen mi egy főre vetítve körülbelül 6 kg/év fogyasztással „büszkélkedhetünk”, addig ott 160 kilogramm feletti az éves fogyasztás.
Pedig ezek a termékek hazánkban is egyszerűen hozzáférhetőek, a legtöbb hipermarketben megtalálhatók fagyasztva. Általában külön is megvásárolhatók, de kaphatóak keverékben is, melyben van garnéla, kagyló, bébipolip, tintahal, stb.
Az alacsonyabb rendű tengeri állatok, „tengeri herkentyűk” jelentős D-vitamin készlettel rendelkeznek, ezért fogyasztásuk főleg a téli hónapokban igen hasznos az egészségünk szempontjából. A mediterrán konyha előszeretettel alkalmazza különböző saláták, levesek, tészták, pizzák, rizottók készítésekor, de önálló fogásként is körettel, tökéletesen megállják a helyüket főételként is.
Rákok, kagylók….
Az utóbbi időben sok cikk jelent meg arról, hogy a rovarok fogyasztása sok szempontból előnyös lenne a bolygónk számára is, hiszen nagy mennyiségben is egyszerűen tenyészthetők, és tápanyag összetételük is kedvező. Csak a magyar fogyasztók inkább a csirke combokhoz vannak hozzászokva, mint az ízelt lábakhoz… Bár, minden hozzáállás kérdése, hiszen a rákok a rovarokhoz hasonlóan ízeltlábúak, mégis némelyik fajuk, például a homár a drága csúcsgasztronómiában is szerepel az étlapon. A rokonság tehát a lábak hasonlósága alapján is adott, ám rákokat mégis szívesebben kóstol a többség.
Zsírtartalmuk hasonló a kevésbé zsíros halakéhoz, koleszterintartalmuk magas, bár egyes kutatások szerint fogyasztásukkor mégsem nő jelentősen a vér koleszterinszintje. Ennek oka, hogy a kagylókban és rákokban található szterolok nagy mértékben gátolják a koleszterin felszívódását.
A kagylóknak is magas a fehérjetartalma, és a bennük található többszörösen telítetlen zsírsavak mértéke jelentős, koleszterintartalmuk pedig alacsony. A kagyló fluort, szelént, jódot, vasat és cinket tartalmaz – a rákokhoz hasonlóan.
Az osztrigát az ínyencek nyersen, vagy frissen facsart citromlével ízesítve fogyasztják, bár élelmiszerbiztonsági szempontból jobb ezeket alaposan hőkezelni, hiszen lássuk be, ezek nincsenek kibelezve, megtisztítva, előkészítve úgy, mint a nagyobb állatok…
A kisebb-nagyobb halakat is meg kell említeni: a tőkehalmáj-olajat krónikus reuma és köszvény gyógyítására, gerinc-, és ízületi betegségek kezelésére is sikerrel használták. A makréla, lazac, tonhal, hering, szardella, szardínia rendszeres fogyasztásával csökkenthető a szívinfarktus veszélye.
Az eszkimók között a szívinfarktus lényegében ismeretlen betegség, s ezt a rendszeres halfogyasztásnak köszönhetik. Vélhetően emiatt a vérzsírsav-, és vérkoleszterinszintjük alacsonyabb, mint az európai átlag. A tengeri halakban megtalálgató omega-3 zsírsavak fogyasztásakor csökken a vérrögök képződésének veszélye, megtartja rugalmasságát az érfal. A különböző érbetegségek során keletkező elzáródások megelőzésében is kiváló hatásúak e tengeri étkek.
Azért lehetnek gondok…
Akik nincsenek hozzászokva ezekhez az ételekhez, és érzékenyebb a gyomruk, esetükben a tenger gyümölcseinek fogyasztása kellemetlen tüneteket is okozhat, bár itt a fokozatosságot betartva a későbbiekben ezek elmúlnak.
Élelmiszer higiéniai szempontból azonban elég problémás csoportról van szó, így gyomorrontás, ételfertőzés okozói is lehetnek. Gondoljunk csak bele: kihalásszák őket és gyakorlatilag szinte tisztítás nélkül fogyasztjuk ezeket az egyébként gyorsan romló alapanyagokat. És itt jön a képbe a megfelelő hűtőlánc is, hiszen elég távolról utaznak hazánkba, így különösen figyelni kell a fagyasztás hőmérsékletére, folyamatosságára.
A kagylókat például a helytelen tárolásból és elkészítésükből adódó élelmiszermérgezés kockázata miatt a világ száz legveszélyesebb állata közt tartják számon.
