0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 17.

A szamóca betegségei és kártevői

A szamóca, vagy ahogy a legtöbben hívják, földieper az egyik legnépszerűbb bogyósgyümölcsünk. Nemcsak kiváló íze miatt kedvelt, hanem azért is, mert jóformán bárhol termeszthető.

Számos károsítója közül a kémiai védekezésnek a legjelentősebbek ellen kell irányulnia, emellett gondoskodni kell a megfelelő talajművelésről, a gyomirtásról és a betegségek elkerülésére az indázás szakszerű elvégzéséről is. Tápanyagigényes növény, ezért minden év tavaszán keverjünk érett komposztot vagy istállótrágyát a földjéhez. A szamócatöveket kora őszig ápolni kell, még akkor is, ha már leszedtük a gyümölcseit.

A szürkepenész a szamóca egyik ismertebb betegsége, kártétele miatt a virágok elhalnak és a termés elrothad. A tünetek éréskor válnak szembetűnővé, amikor az egymással érintkező bogyókon gyorsan jelenik meg a betegség. A növekedő, de még zöld termések szürkésfehérek lesznek, később a bogyók megpuhulnak és megbarnulnak.

A beteg részek felületén sűrű, egérszürke gombagyep keletkezik, amiből további fertőzések indulnak el. A kórokozó gyors terjedése elsősorban csapadékos időben várható, virágzáskor és a termésnövekedés, érés időszakában is.

Fólia alatti termesztésnél a betegség még súlyosabb kárt okoz, mint szabadföldön. Mivel a szürkerothadás főleg nedves közegben terjed gyorsan, az új telepítésnél ügyeljünk az elegendő palántatávolságra
(30 x 60 cm). A szalmával való talajtakarás nemcsak a szamócatövek gyors felszáradását segíti elő, hanem megakadályozza az esőcseppek felverődését és ezáltal a fertőzés kiindulását a talajból. A szürkerothadás elleni védelemben a felszívódó szerek a leghatásosabbak. Szürkepenész ellen engedélyezett készítmények: Switch 62,5 WG, Teldor 500 WG, Quadris.

A szamóca egyik legelterjedtebb betegsége, a mikoszferellás levélfoltosság főleg a betakarítás után (de sokszor az alatt is) jelenik meg, a legszembetűnőbben a leveleken. A tünetek kora tavasszal már 5 °C-on kialakulhatnak: a leveleken kis vörös foltok keletkeznek, a foltok közepe fehér. Erős fertőzöttség esetén a foltok összefolynak és a levelek elhalnak.

A gomba a fertőzött levelekben telel át, amelyeken már tavasszal megkezdődhet a konídiumok képződése.

A tavaszi és kora őszi csapadékosabb időjárás és az öntözés kedvez a fertőzés kialakulásának és gyors terjedésének. A betegség ellen többféleképpen védekezhetünk: tartsuk minél szárazabban a növényeket, betakarítás után a lombozatot vágjuk vissza a szívlevelekig: a növények ismét kihajtanak, és az új hajtások általában egészségesek. A nyár végi fertőzések csökkenthetők a 2-3 szüret utáni permetezéssel. Ősszel a lehullott, fertőzött levelek megsemmisítésével az áttelelési lehetőségeket csökkentjük.

A szamóca-lisztharmat leggyakrabban a fólia alatti termesztést veszélyezteti, a virágfertőzés következtében a virágok elpusztulnak, a gyümölcsfertőzés pedig a termésminőséget rontja. A fertőzött levelek fonákán finom lisztszerű bevonat keletkezik, a levelek vöröseslilára színeződnek és felfelé sodródnak. A beteg részeken szürkésfehér penészgyep jelenik meg. A növények május közepétől késő őszig fertőződhetnek. A kórokozó a beteg levelekben telel át. Az agrotechnikai védekezés azonos a levélfoltosságoknál leírtakkal, vagyis betakarítás után a lombozatot vágjuk vissza a szívlevelekig és semmisítsük meg. A kémiai védekezést a fertőzés észlelésétől kezdődően — virágzás előtt és virágzás után, gyümölcsszíneződés kezdetéig — kéntartalmú készítménnyel (Thiovit Jet) vagy egyéb lisztharmat elleni készítménnyel (pl. Amistar Top) kell végrehajtani. Emellett lehetőleg ellenálló fajtákat ültessünk, mint például a Lambada.

A kártevők közül a szamócában leggyakrabban a sodrómolyok, a szamócaatka, szamóca-bimbólikasztó és a szamócaeszelény kártételével kell számolni.

A töveket minden évben károsítja a kis és a nagy szamócasodró. A két sodrómoly életmódja eltérő, amit a védekezésben is figyelembe kell venni. A kis szamóca-sodrómoly kifejlett hernyóként telel át, tavasszal már nem táplálkozik, hanem bebábozódik. A május elejétől megjelenő kis hernyók többnyire a levél fonákán, a levélerek mentén, szövedék védelmében hámozgatnak, később összesodorják a leveleket. Az idősebb hernyók szabálytalan lyukakat rágnak a levéllemezbe. A károsított levelek sárgulnak, barnulnak, majd elszáradnak. A szamócatövek gyengülnek, a termés mennyisége és mennyisége romlik.

A nagy szamóca-sodrómoly fejletlen hernyóként telel, és az áttelelt hernyók május végéig károsítanak: átrágják a virágzati szárat, így a rágás fölött lévő virágrészek elszáradnak. Gyakran berágnak a bimbók és a virágok belsejébe is. A kifejlett hernyók lombkárosítása megegyezik a kis szamóca-sodrómolyéval.

A két faj életmódjának különbségét az ellenük való védekezés során figyelembe kell venni. A nagy szamócasodró áttelelő, tavasszal súlyos kárt okozó hernyói ellen március végén, a tőlevelek fejlődésekor kell védekeznünk. Ezzel együtt a többi, szamócát is károsító sodrómolyfaj (pl. zöld rügysodró) ellen is védekezünk. A virágzás és a termésérés idején kellene védekezni a kis szamócasodró első hernyónemzedéke ellen, de ilyenkor rovarölő szert nem használhatunk. Ellenük ezért csak a szüret befejezése, a tövek megtisztítása után tudunk hatásosan védekezni.

Bár soktápnövényű kártevő a szamócaatka (eddig 40 tápnövénye ismeretes), leginkább a szamócát károsítja.

Elszaporodásának a meleg, párás időjárás kedvez. Szívogatása következtében a szívlevelek torzulnak, görbülnek, aprók maradnak és sokszor elszíneződnek, száraz időben elszáradnak, nedves körülmények között pedig elrothadnak.

Erős fertőzés esetén a terméskötődés elmarad vagy a gyümölcsök torzulnak. A nőstények a növényeken vagy azok közelében telelnek. Tojásaikat március közepétől kezdik lerakni, és évente 5-6 nemzedék fejlődik.

A védekezési lehetőségek közül egyik legfontosabb a gyomnövények irtása, mert azok kedvező mikroklímát teremtenek a kártevő számára. A kémiai védekezést speciális atkaölő szerrel tavasszal, a virágzás előtt kezdjük, és szükség esetén a szüret után is folytatni kell. A permetezés során ügyelni kell arra, hogy elegendő mennyiségű permetlevet jutassunk a szívlevelekre, illetve a levelek fonákára és a gyökértörzsre. A szamócaatka elleni legbiztosabb védekezés az egészséges szaporítóanyag felhasználása, valamint a fertőzött tövek folyamatos eltávolítása, megsemmisítése.

A szamóca-bimbólikasztó a málnának is a kártevője. A 3-4 mm-es szürkésbarna, fénytelen bogarak a bimbó alatt rágják meg a virágkocsányt, amely ott letörik. A kifejlett bogarak a lehullott levelek alatt és a talajban telelnek. A nőstények április-májusban kezdik lerakni tojásaikat, amikor a hőmérséklet eléri a 18 °C-ot. A virágbimbóba lyukat rágnak, és lyukanként egy tojást raknak, majd a bimbó alatt átrágják a virágkocsányt. Egy nőstény élete folyamán akár 100 bimbót is károsíthat. A fiatal bogarak június-júliusban jelennek meg, és őszig a leveleken táplálkoznak, lyukakat rágnak rajtuk. Áprilistól kezdve folyamatosan ellen­őrizzük a szamócatöveket, és ha számottevő a kár (a bimbók kb. 5%-a károsodott), két alkalommal a virágzás előtt permetezzünk a bimbókártétel ellen. A két kezelés között tartsunk egy hét szünetet. Kárképe könnyen összetéveszthető a szamóca­eszelényével, a kettőt annak alapján lehet megkülönböztetni, hogy a bimbólikasztó csak egyes bimbókat, az eszelény pedig a teljes virágzati tengelyt pusztítja el.

A szamócaeszelény károsítása esetén egész virágzatok mehetnek tönkre, ami akár a teljes termés elvesztéséhez vezethet. Mivel a szamócaeszelény károsítása korábban kezdődik, mint a bimbólikasztóé, a szamócatöveket már április elejétől folyamatosan ellenőrizzük, nem jelentek-e meg rajtuk a jellegzetes kárképek. Ha igen, akkor a virágzásig néhány alkalommal, 7-10 naponként kémiai védekezés szükséges a kártétel ellen.

A talajlakó kártevők (pajorok, pattanóbogarak és szamóca-vincellérbogarak lárvái) ellen, ha szükséges, a telepítést megelőzően kell védekezni.

A cserebogarak lárvái, a pajorok, valamint a pattanóbogarak lárvái, a drótférgek kártétele abból áll, hogy az új telepítésű szamócapalánták gyökereinek rágásával rövid idő alatt képesek számottevő tőpusztulást okozni.

Már a telepítés előtt érdemes a talajt fertőtleníteni. Az engedélyezett készítmények között erre a célra a Basamid G (egyaránt elpusztítja a talajlakó kártevőket, a fonalférgeket és a talajgombákat) vagy a Force 1,5 G szerek használata javasolt. Az utóbbi házikerti felhasználása esetén a szert az ültetőgödörbe, a telepítendő növény gyökérzónájába kell elhelyezni.

A vincellérbogarak közül két faj, a kis és a nagy szamócavincellér károsítja a szamócát. Főleg az idősebb telepítésekben szaporodnak el nagyobb mértékben, házikertekben mindenütt megtalálhatók. A bogarak karéjozva rágják a leveleket. A súlyosabb kárt azonban a lárvák okozzák, amelyek a vastagabb gyökereket hámozzák, a gyökértörzset kiodvasítják: a megtámadott tövek virágzás után lankadnak, elszáradnak. Ilyenkor egy-egy tő alatt gyakran 40-50 lárvát, illetve bábot is találunk. Kártételük megelőzésére nagyon ügyelni kell arra, hogy az új ültetvény ne kerüljön a régi (fertőzött) mellé. A kártétel megelőzését szolgálja a szamóca egy-, illetve kétéves termesztése is. A pajorok, talajlakó kártevők mechanikailag gyéríthetők a talajművelés során.

Csigakártétel

Egy-egy évben szükség lehet a meztelencsigák elleni védekezésre is, amelyek többnyire csapadékos, párás időszakokban károsítják a szamócát. Elsősorban a meztelencsigák okoznak nagyobb kárt azzal, hogy éjszaka kiodvasítják az érő gyümölcsöket. Napközben a talajba vagy más nedves búvóhelyre húzódnak vissza, ezzel védekezve a kiszáradás ellen. Az enyhe telek nem jelentenek veszélyt a csigákra, ilyenkor a fiatal és az idősebb állatok már kora tavasztól károsíthatnak. Megjelenésüket jelzik a növényeken hátrahagyott nyálkacsíkok. Jelentősebb természetes ellenségeik a sündisznók, a madarak, a vakondok. A talajba süllyesztett, sörrel töltött csapdákkal a csigák összegyűjthetők és elpusztíthatók. A kártevők ellen leghatásosabban a kertészeti szaküzletekben, gazdaboltokban beszerezhető granulátum formájú csigaölő szerekkel lehet védekezni (pl. Detia Degesch Schneckenkorn, Limatak, Limex, Fleet) az előírt növényvédelmi technológia szerint.

De vigyázat! Ezek a metaldehid hatóanyagú szerek károsítják a földigilisztákat és az emlősöket is, különösen a sünökre veszélyesek, amelyek testében felhalmozódhat az elpusztult csigákból felszívódó hatóanyag.

 

Forrás: Kerti Kalendárium