0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. április 26.

Kaptáras konténer építésének lépései

A méhészek többsége folyamatosan tervezi méhészeti technológiájának javítását. A családok kezelése, mézelvétel, vándorlás, pörgetések mind olyan munkafolyamat, amelyeket célszerű egyszerűbbé tenni. Jómagam is sokat foglalkoztam a munkálataim könnyebbé, gyorsabbá, termelékenyebbé és gazdaságosabbá tételével, és most láttam elérkezettnek az időt a méhészeti technológiám megreformálására.

Kaptáras konténerekre cserélem a meglévő szekrényes kivitelű „méhesházaimat”.

Miért kellett, kell változtatnom? Az ok többrétű.

• Haladni kell a korral, meg kell tennem mindent annak érdekében, hogy minden családom a legtöbb mézet tudja beraktározni a mézterekbe. A mézet nem a kaptár gyűjti, de csak a megfelelő űrtartalmú méztérbe tudnak „teregetni”, raktározni a méhek.

• A pörgetések alkalmával szüleim voltak segítségemre, de sajnos, ők megöregedtek.

• Mézelvétel könnyítése, egyszerűsítése, gyorsítása.

• Most még érzek magamban annyi erőt, kitartást, ambíciót, amely egy ilyen váltáshoz elengedhetetlen.

Ezen okok miatt olyan technológiát kellett, kell kidolgoznom, amellyel időben el tudom különíteni a pörgetést a mézelvételtől.

Az eddig használt méhlakásaim és technológiám a következő: 2 × 12 keretes Hunor szekrényes konténerekben vándoroltattam a családjaimat, 14 éve dolgoztam velük megelégedéssel (1. kép). Egyik nehézsége, hogy a harmadik sor tele méztereit nagyon nehéz egyedül kiemelni. Többször segítség is kellett hozzá – bár én úgy éreztem, hogy a munkabírásom is nagyobb, ha sok méz van a családoknál. A fészek nagyságát megfelelőnek találtam egy anyának. Tavasszal a 8-9 kereten kitelelt családok fészkét lépésről lépésre bővítettem kiépített lépekkel vagy műlépekkel. Folyamatosan tudtam helyet biztosítani az anyák petézésének. A főhordás előtti technológia elengedhetetlen része volt a kiegyenlítés. Erről bővebben a Méhészet 2020. májusi számának 12–13. oldalán olvashatnak. A kiegyenlítéssel a szekrényes kaptárakban optimális családméretet állítottam be. Az elvett fias keretek helyére rakott üres keretekkel vagy műlépekkel ismét helyet biztosítottam az anyák petézésének. Így kitoltam a megszorulás, a zsúfoltság érzetét.

Azt vettem észre, hogy akác után viszont már elég lett volna a 10 keretes fészek is a családoknak.

Ritka anya az, amelyik június-július hónapban 8 keretnél többre terjeszti ki a fiasítását. Amikor jó a gyűjtési lehetőség, akkor kiszorul a fiasítás a fészekbe tömött méz miatt. Ha nincs hordás, akkor meg azért csökkent a petézési kedv a családokban. A régi konténerek másik hátránya – ami néhány éve még előny volt –, hogy csak a helyszínen tudtam elvégezni a pörgetést. Sajnos a segítségeim megöregedtek, és egyre nehezebben tudnak segíteni. Ezzel a váltással reményeim szerint akár ketten a feleségemmel is meg tudjuk oldani a méz hordókba juttatását.

Az elmúlt néhány szezonban a következőket tapasztaltam. Minden évben volt egy olyan kultúra, amelyik kiemelkedő mennyiségű mézet adott. Volt, amikor a napraforgó, volt, amikor a facélia, de például tavaly az akác mézelése volt kiemelkedő. Szépen, átlagosan indul minden év. Én általában gyengének tartom az állományomat, de mindig akad egy olyan kultúra, amelyikről az átlag felett gyűjtenek a méhek. Ilyen kiemelkedő mézeléskor a 12 keretes méztér kicsinek bizonyul. A családok gyűjtőkedve idő előtt csökken. Nincs elég hely a híg nektár teregetésére. Pörgetni nem tudok azonnal a magas víztartalom miatt. Előfordult már, hogy csökkent a családok gyűjtőkedve, megszorultak.

Ez az észrevételem is arra sarkallt, hogy olyan kaptárakat állítsak a termelésbe, amelyek alkalmasabbak a beáramló, nagy mennyiségű, híg nektár elhelyezésére. Az év nagyobbik részében nincs szükség a nagy méztérre, de ha mégis, akkor jobb, ha éven át ott van. Kisebb fészekkel dolgozva pedig olyan, mintha szűkíteném a családok költőterét, ami nagy hordáskor természetes úton is bekövetkezik.

Tudom, hogy mindent lehet bővíteni, még nagyobb kaptár, még nagyobb keret, de én úgy döntöttem, hogy maradok az eddig megszokott keretméretnél.

Minden eszközömet a Hunor mérethez vásároltam, készítettem. Be kell vallanom, hogy a hosszú évek alatt hozzám is nőtt ez a termelési eszköz.

Mindezeket végiggondolva, egyértelmű volt, hogy a 3 × 10
keretes megoldást kell választanom. Mivel a 2 × 12 keretes technológiához vagyok szokva, egy kicsit tartok az új kihívásoktól.
A kaptárak szállítását ezentúl is konténerek mozgatásával tervezem. Ennek is több oka van: 1. A kézi rakodás nehezen kivitelezhető feladat számomra. Nincs segítségem ehhez a nehéz fizikai munkához. 2. A konténerek mozgatásához megvan a megfelelő szállítóeszközöm. (A két éve vásárolt teherautót nem szándékozom lecserélni.)

Terveimet a tél folyamán elkezdtem megvalósítani. A téli műhelymunkákat főleg az új konténer elkészítése tette ki. Egy kicsit csúszásban vagyok, mert a megrendelt vasáru pontosan egy hónap késéssel érkezett meg. A teherautóm egy Bdf alvázas jármű, elöl-hátul légrugós. Cserefelépítmények szállítására alkalmas. Vásároltam is több ilyen használt cserefelépítményt. Ezzel egy csapásra megoldottam az alváz és a lábak legolcsóbb kivitelezését (2. kép). Új anyagból a sokszorosába került volna a megépítésük. Az egyik használt alvázra már el is kezdtem megépíteni a zártszelvény vázrendszert.

Ebben a vázban lesznek egymás felett két sorban a több mint 1 méter magas Hunor rakodókaptárak (3. kép). Egy sorban 15 kaptár fér el. Úgy terveztem, hogy kezeléskor a folyosóra húzom a családokat, mint a Tolnai konténerben. Így a kaptár mellé tudok állni, és úgy kezelem, mint a melegépítményes kaptárakat. Az a tapasztalatom, hogy a melegépítmény jobban kíméli a derekamat. A folyosó tetején egy sínpályát rögzítettem, amelyre egy egyszerű akkus csavarozóval üzemeltethető csörlőt szeretnék építeni. Az alsó sor kijáróit 40 centiméteres „fül” védi az esőtől, amely egyben a felső sor kaptárainak a leszállópályája is. A felső sor felett egy 60 centis „fül” védi a konténer oldalait. A tető és a „fülek” horganyzott lemez borítást kaptak.

Mindegyik oldalon az első, az ötödik, a tizedik és az utolsó kaptárnál van egy függőleges, 40 centiméter széles zártszelvény keret, lemezzel borítva.

Ez a szél ellen véd, és tájékozódási pontként is szolgál a méhecskéknek. A 15 kaptár egymás melletti elhelyezése eltájolást okozhat, ezért tettem tájékozódási pontokat. Szállításkor ezek az elemek és a „fülek” bezárhatók. A kaptárak fészkei négy különböző színnel lettek festve. Figyeltem a közúti közlekedésben alkalmazható legnagyobb szélességre.

Jelenleg az utolsó simításokat végzem a konténeren. A vázrendszer festése folyik éppen. A konténer elejét és hátulját kell még lambériával burkolni. Mivel ott nincsenek esővédő „fülek”, ezért kell a lambéria a kaptárak és a középen felnyíló ajtók védelmére. Időjárástól függően március végén már szeretném a családokat is a helyükre telepíteni.

A további terveim között szerepel még két ilyen konténer megépítése. A nemrégiben vásárolt Bdf alvázas pótkocsival és a teherautóval két konténert tudok mozgatni egyszerre. 180 termelő család vándoroltatását tervezem ezzel a megoldással. Amikorra minden kész lesz, már a mézelvételt is el tudom különíteni a pörgetéstől.

Forrás: Méhészet