Bár mi itt Európa közepén az amúgy is alacsony halfogyasztásunkkal ezt kevéssé érzékeljük, a halak, rákok, kagylók a fenntarthatatlan halászati és akvakultúrás gyakorlatok miatt lassan kivesznek a tengerből, így komoly kutatások folynak a tenger gyümölcseinek tenyésztésére ugyanúgy, mint a pótlásukra, helyettesítésükre.
Szingapúri kutatóknak most sikerült egy olyan 3D-nyomtatóba való „tintát” kifejleszteniük, amiből valóban halízű és -állagú ételeket nyomtathatnak. (A „házi használatra szánt” 3D-nyomtatókba kukoricakeményítőből készül a tinta, de gyakorlatilag bármiből készülhet. Lehet vályogból vagy betonból házat nyomtatni ugyanúgy, mint húspépalapúból „csirkecombot”.)
Az új vegán tenger gyümölcseinek alapanyaga mikroalga- és mungóbabfehérjéből készült, jó ízű és ugyanolyan egészséges, mint az igazi hal. A kutatók az eredményeiket az American Chemical Society (ACS) őszi ülésén mutatják be.
Az emberek világszerte sok tenger gyümölcsét esznek, de az óceánok mélye sem kimeríthetetlen: a túlhalászás miatt sok vadon élő halpopuláció tűnt már el. A fenntarthatóság hiánya, a tengerek, illetve a halállomány nehézfém- és mikroműanyag-szennyezettsége, valamint az állati eredetű élelmiszerekkel szembeni etikai aggályok miatt pedig megnőtt a növényi alapú utánzatok iránti kereslet.
Míg egyes tenger gyümölcseiből készült utánzatok – mint például a darált és átformázott alaszkai tőkehalból vagy más fehér halból készült rákhúsutánzat – már forgalomban vannak, a növényekből készült utánzatok előállítása kihívást jelent. A főtt halhús tápanyagtartalmát, egyedi állagát és ízét ugyanis zöldségekkel vagy gombákkal nehéz elérni.
A közelmúltban Huang és kutatócsoportja a Szingapúri Nemzeti Egyetemen hüvelyesek fehérjéjét használt jobb tengeriélelmiszer-utánzatok kifejlesztésére. Sikerült reprodukálniuk a valódi halhús állagát és ízét a kísérleti fehérjealapú tinta élelmiszer-minőségű 3D nyomtatóval való nyomtatásakor. Az ehető tinta rétegenkénti felhordása különböző textúrákat eredményezett: egyetlen termékben volt zsíros és sima, valamint rostos és rágós rész is.
Ehhez két fenntartható, magas fehérjetartalmú növényi forrást teszteltek: a mikroalgát és a mungóbabot. Néhány mikroalgának halas az íze, ami Vijayan szerint jó jelöltté tette őket a növényi tintahalkarika megalkotására. A mungóbabfehérje pedig az üvegtészta gyártásából származó hulladék.
A kutatók a mikroalgákat és a babfehérjéket omega-3 zsírsavakat tartalmazó növényi olajokkal kombinálták. Végül a magas fehérjetartalmú vegán paszta táplálóértéke hasonló lett a valódi tintahalkarikáéhoz. Ezután a pasztát hőmérséklet-változtatással olyanná formálták, hogy könnyen ki lehetett préselni a 3D nyomtató fúvókáiból, és gyűrűkké rétegezni. Végül a csapat felmérte a kész gyűrűk ízét, illatát és megjelenését.
A fogyasztói tesztek még hátra vannak, addig még finomítják a termék állagát, hogy az megtévesztésig hasonló legyen a valódi tintahalkarikához. Emellett meg akarják vizsgálni azt is, hogy a tenger gyümölcseire allergiások vajon fogyaszthatják-e ezt a vegán terméket, azaz a mikroalga, illetve hüvelyes fehérje hasonlóan allergén anyag-e. A fejlesztők távlati célja pedig hogy a terméket nagyüzemi gyártásra alkalmassá tegyék és az kereskedelmi forgalomba kerüljön mint növényi alapú tengergyümölcsei-alternatíva.
