A komfortosabb és egészségesebb elhelyezéstől a tejhozam mérhető növekedését várja a telep szakmai vezetője, Batta István.

Az 5,4 hektáros tejtermelő szarvasmarhatelepen maguk nevelik a tenyészállatokat. Az inszeminálást saját alkalmazott végzi, a szaporítóanyagot több cégtől vásárolják. A telepen 70 napos korukig vannak a növendékek, a bikákat ekkor eladják, az üszőket pedig termelésbe állítják.

Amikor a Börcsök családi gazdaság a 2000-es évek első felében átvette az egykori téesztől a telepet, 160 tehén és szaporulata élt itt, míg mostanra 590 tehénre szaporodott az állomány, amely jelenleg összesen 1290 állatot számlál. Batta István és szintén állattenyésztő mérnök felesége 2011-ben került ide azzal a vállalással, hogy néhány éven belül szakmailag, majd gazdaságilag is rendbe teszik a telepet. „Az a célunk, hogy egészséges, hosszú időn keresztül jól teljesítő állatok éljenek itt.”

Nagy kihívást jelentett, hogy a különböző időszakokba, a ’70-es, ’80-as, ’90-es években és 2010-ben épült egységek működtetését úgy hangolják össze, hogy egyre kevesebb élő munkaerőre legyen szükség. Jelenleg összesen 33 alkalmazott dolgozik a telepen, köztük portások, éjjeliőrök, és a személyzet részben a szántóföldi kiszolgáló gépi munkába is bekapcsolódik.

A mobil konténerek és almozott kifutók nagy előnye, hogy szabad levegőn, kis csoportban lehetnek a borjak. A szélvédelmet nyújtó konténerek pedig a tetejükön található füles karikával könnyen emelhetők és fertőtleníthetők. A karámokban elmés automata itatók gondoskodnak arról, hogy a legnagyobb hidegben se fagyjon be a víz.

A régi tehénistállókat meghagyták, de megnyitották és pihenőbokszokká alakították. A korábbi kötött tartás helyett jelenleg az egész telepen kötetlen tartásban vannak a tehenek, vagyis szabadon fekhetnek, állhatnak, ehetnek, ihatnak. „Korábban nem az állat, hanem az ember igényére méretezték az épületeket – magyarázza Batta István –, de a teheneknek nagyon fontos a jó szellőzés. Télen is jól érzik magukat a nyitott istállókban, persze a takarmányfelhasználásuk több.

A hő­stressz negatívan hat a szaporodásbiológiára, rosszabbak a vemhesülési értékek, és gyakoribbak az állategészségügyi problémák.”

A vemhes teheneket a várható ellés ideje alapján csoportosítva, még tágasabb, természetesebb és nyugodtabb környezetben különítik el. Az elléseket figyelemmel kísérik, de csak nagyon ritkán kell beavatkozni.

A takarmányozást önjáró etetőkocsik végzik, a tömeg- és abraktakarmányt megtermeli a cég, az alapanyagokat pedig saját keverőberendezésben állítják össze. A tejelő tehenek több abrakot, míg a vemhesek több tömegtakarmányt kapnak a bendőkapacitásuk növelése érdekében. A hozam egyedi mérése és az adatok digitális gyűjtése, elemzése pedig abban is segít, hogy azok az egyedek kapják a legjobb takarmányt, amelyek a legjobban teljesítenek.

Az új istállóban szinte tapintható a nyugalom. Az állatok láthatóan kellemesebben érzik magukat, nem találkozunk pihegő tehénnel. „A nyugalom, kiszámíthatóság, biztonság nagyon fontos a tejelő teheneknek. Csak ilyen körülmények között képesek arra a teljesítményre, amit a genetikájuk lehetővé tesz. Azt szokták mondani, ahány ezer liter tejet szeretnél a laktációban, olyan magas istállót építs.” A 11 méteres belmagasság mellett a szigetelt szendvicspanel-burkolat és a számos, többféle ventilátor is segít abban, hogy az állatok ne szenvedjenek a hőségtől.

Ottjártunkkor az eszközök és a gépek beállítása, a próbaüzem zajlott, amit majd az új istálló teljes betelepítése követ. A bokszokat az állományra méretezik. Fontos a pontos beállítás, mert könnyebb a takarítás, ha az állatok nem a pihenőtérre trágyáznak. A trágyakihúzó kétóránként indul, és a takarmánytoló robot is kétóránként áll neki „rendet rakni” a bokszok előtt, hogy ne vesszen kárba a széttúrt takarmány.

A szellőztetés és világítás automatikus. Ha süt a nap, a napfénytetőn is jön a fény, sötétben viszont irányfények segítik az állatok tájékozódását.

Batta István szerint a korszerű istállóban biztosított jobb körülményeknek köszönhetően 10-15 százalékkal is nőhet a tejhozam. A jelenlegi 11 000 kg átlag 2-3 ezer kilóval is megemelkedhet a korszerűbb tartásnak köszönhetően.

A félautomata fejőházba elkerített felhajtóúton, csoportonként meghatározott rendben hajtják a teheneket, ügyelve arra, hogy legfeljebb egy órán belül visszatérjenek a pihenőbokszba. Visszafelé párakapun haladnak keresztül, majd a nedvességet a ventilátor szárítja le róluk. A fejőházban kétszer tizenkettő állatot tudnak egyszerre fejni. A kelyheket kézzel helyezik fel a tehenekre, majd automata érzékelőjük segítségével maguktól válnak le a tőgyről, ha a tejáram percenként egy liter alá csökken.

A tehenészet tulajdonosa, Börcsök Zoltán és családja 1991-ben, a délszláv háború elől menekült Magyarországra, de már horvátországi szülőföldjükön is mezőgazdasággal foglalkoztak. Már az áttelepülés előtt is béreltek földeket Magyarországon, és kezdetben úgy gondolták, csak néhány napra húzzák meg magukat az anyaországban, amíg otthon elcsitulnak a kedélyek. Mire azonban visszatérhettek volna, a gépeiket elvitték, a házukat pedig kifosztották. Ennek már 32 éve.

A horvátországi Baranyában főként mezőgazdasági szolgáltatást végeztek más növénytermesztőknek, mivel 10 hektárban korlátozták a családonként tulajdonolható szántóföldeket. Amikor 1990-ben látták, hogy Magyarországon előbb lehet majd nagyobb földterületekhez jutni, először 120, majd 180 hektárt béreltek, amiket bérelt gépekkel, illetve szolgáltatók segítségével műveltek meg.

Ahogy elkezdődött a privatizáció, kárpótlási jegyeket vettek, amiből földet vásároltak. Sokan kinevették őket, mondván, hogy „bolondok, hiszen a földdel dolgozni kell”, és a 10 hektáros kárpótlási jegyen inkább szőnyeget, tévét, biciklit vásároltak.

Az istállókat uniós pályázattal újították fel, kialakították a pihenőbokszokat és a fejőházat a felvezető úttal. Azóta is mindig korszerűsítettek, de a legnagyobb beruházás a közelmúltban átadott új, 340 férőhelyes istálló volt, amellyel gyakorlatilag megduplázták a férőhelyeket.

A család jelenleg 2700 hektár földet művel, amiből 1200 hektár a tulajdona. Közel a felén kukoricát, azon belül jelentős mennyiségű waxy kukoricát termesztenek, amely az ipari keményítő-előállítás egyik fontos alapanyaga. Emellett búzát, cukorrépát, napraforgót termelnek, és integrátorként exporttal is foglalkoznak Bosznia, valamint Horvátország irányába.

Börcsök Zoltán nagyon sokat tanult a szüleitől, akiket „megiskolázott az élet”, hiszen háromszor vesztettek el mindent és kellett a nulláról kezdeniük a gazdálkodást.

Az eredetileg bácskai családot 1945-ben kitelepítették, majd 1965-ben a Dráva mosta el a tanyájukat minden ingóságukkal együtt. Amikor Magyarországon kezdték el újból a semmiről az életüket, Börcsök Zoltánnak azt mondta az édesapja: „Most leülhetünk az asztalhoz és sírhatunk, de attól nem lesz jobb! Inkább fel a fejjel, és keressük a kiutat!” Fontos tanításaként említi azt is, hogy mindig az egyenes út a legjobb, mert akkor nem kell gondolkodni, kinek mit mondott az ember.

Börcsök Zoltán szerint az ágazatban dolgozóknak „nagyon kell szeretni az állattenyésztést, hiszen se szombat, se vasárnap, se ünnep nincsen”. Nekik azonban nincsenek munkaerőgondjaik, mivel nagyon megbecsülik a meglévő munkatársaikat.

A dalmandi telep megvásárlásával került a család tulajdonába az egykori ménesparancsnokok kis kastélya, amit felújítottak, és a céges, valamint családi rendezvények mellett idegenforgalmi és kulturális célokat is szolgál. A Dalmandi Lovasok és Vadászok Egyesülete ökoturisztikai központot üzemeltet itt, ahol háziállatok és a tájegység vadfajai láthatók, néhány hónapja pedig vadászpanteon és vadászkönyvtár is nyílt. A több ezer kötetet Börcsök Zoltán vásárolta, illetve gyűjtötte felajánlásokból. Szakmai gondozásával a dombóvári könyvtárosok foglalkoznak.

Czifrik Katalin