Az ír szakmai szervezet szerint 3 ezer tejtermelőt érint az állománycsökkentés, és mintegy 240 millió eurójukba kerülhet. A határérték eléréséhez ugyanis vagy le kell selejtezniük vagy el kell adniuk az állomány egy részét, vagy több földet kell bérelniük, hogy megfeleljenek az uniós szabályozásnak.
A nitrogénkibocsátás határértékét az úgynevezett állományarány szerint határozza meg az EU: az éves nitrogénkibocsátást a művelt terület mérete és az állatállomány hányadosa alapján határozzák meg. Mivel Írországban elsősorban legeltetés állattartásra alapozzák a tejipart, ezt az 1991-ben bevezetett EU-szabályozás szerint enyhébb korlátozások vonatkoztak rá, mint a főleg intenzív tejtermelést folytató tagországok.
Az ír gazdálkodóknak hektáronként akár 250 kilogramm nitrogén kibocsátását engedélyezték, ami jóval több, mint az EU-tagországok többségében megengedett 170 kg/ha. Ugyanakkor feltételeket is szabtak a kedvezmény mellé: ha nem sikerül javítani az országban a vízminőséget, akkor 2024-ben 220 kg/ha-ra csökken a nitrogénkibocsátási kvótájuk.
Az IFA becslése szerint az érintett gazdaságok 6522 és 18336 euró, azaz 2,5 és 7,1 millió forint közötti nyereségtől esnek el. Egyes előrejelzések szerint a vidéki gazdaság összesített vesztesége 236 millió euró, vagyis 92 milliárd forint is lehet – hacsak nem tesznek szert az állattartók újabb 69 ezer hektárra a jelenlegi állomány fenntartásához.