A Göteborgi Egyetem kutatói a biodiverziás egy újabb jótékony hatását tárták fel, melyről a Phys.org is beszámolt. A cseresznyefáknak, mint a legtöbb gyümölcsfának, egy másik fajta pollenjére van szüksége ahhoz, hogy a virágból termés fejlődjön. Emiatt az ültetvényeken minden sorban más fajtát ültetnek, hogy a méhek minél nagyobb eséllyel vigyék át a pollent egyik fajtáról a másikra.

Két méhfaj szinergiája

Julia Osterman, a Göteborgi Egyetem biológusa, az Ecology and Evolution című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője a halle-wittenbergi Martin Luther Egyetem német kutató kollégáival együttműködve állapította meg, hogy ha a fákat egynél több méhfaj porozta be, akkor több cseresznyét termettek. Ehhez összesen 17 ültetvényen folytattak megfigyeléseket Németország-szerte.

Azokon az ültetvényeken, ahol háziméhek és rengeteg faliméh is volt, a virágok 70 százalékából lett gyümölcs. Ahol csak az egyik faj volt jelen, ott akár 20 százalék is lehet ez az arány – mutatott rá Julia Osterman.

Sok termelő már eddig is mindkét fajt használta, főként azért, mert a cseresznyefák korán virágoznak, amikor az időjárás még kiszámíthatatlan. A háziméhek pedig a hűvösebb időben, 12 Celsius fok alatt nem aktívak, ellentétben a faliméhekkel, melyek jobban bírják a csípősebb reggeleket is. Azonban a termésmennyiség látványos növekedése csak mindkét faj jelenlétében következett be, aminek okát a tudósok egyelőre csak találgatják.

Bambuszpálcákból fészek

„Az egyik elmélet szerint a faliméhek jelenléte hatással van a háziméhek táplálkozási szokásaira” – mondja Julia Osterman. „Ez megzavarja őket, és gyakrabban váltanak sort az ültetvényben, amivel javul a kereszt-beporzás a fajták között. Egyelőre csak azt tudjuk biztosan, hogy a két méh közötti kölcsönhatás szinergiát hoz létre.”

„A faliméhek magányos életmódot folytatnak, és nem készítenek mézet a kaptárakban, mint a háziméhek” – magyarázta Osterman.

A kutató felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a rovarok az összegyűjtött pollennel etetik az utódaikat. Szeretnek a cső-szerű helyekre bekúszni, és ott rakják le petéiket. A gyümölcstermesztők tehát bambuszrudak vagy olyan faanyag kihelyezésével segíthetik a megtelepedésüket, melybe lyukakat fúrtak. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy csak egy bizonyos mennyiségű faliméhet lehet ezzel a módszerrel bevonzani, ami után hiába helyeznek ki még több „méhecske hotelt”, nem fog tovább nőni a számuk.

Hasonló eredményeket figyeltek meg mandulaültetvényekben is, és Julia Osterman következő lépésként azt fogja megvizsgálni, hogy ez a szinergiahatás más gyümölcsfákra is érvényes-e, valamint megpróbálja pontosan meghatározni, hogy a két méhfaj hogyan hat egymásra.