A betakarított termés mennyisége 1,2-1,5 millió tonna között alakult az utóbbi években, aminek 160-190 milliárd forint volt a termelési értéke. Első sorban vitamin- és ásványisó-forrásként tartjuk számon őket, de hamumaradványuk lúgos kémhatása is fontos, mert elősegítik a savas hamumaradványt hátrahagyó alapvető élelmiszerek (hús, egyes cereáliák stb.) közömbösítését az emésztés során.
A helyzet többé-kevésbé változatlan. Európa déli részén körülbelül. 180 kg/fő az éves fogyasztás, északon viszont alig éri el az 50 kg/fő/évet.
A hazai frisszöldség-fogyasztás háromnegyede 8-10 növényfajra korlátozódik. Elmondható továbbá, hogy hiába elérhető oly sokféle zöldség egész évben, még mindig a szezonalitás határozza meg a fogyasztást.
A fogyasztás egyenletességét a konzervipar és a korszerű tárolási rendszerek biztosíthatnák, csakhogy azok jó része a rendszerváltás környékén megszűnt. A globális klímaváltozás előtt a magyar zöldségtermesztési ágazatot már érte egy kisebb sokk, a mindenféle igényt mellőző KGST piacának a megszűnése.
A klímaváltozás a zöldségtermesztés területi elhelyezkedését mostanra markánsan megváltoztatta. A frisspiaci igényeket kielégítő zöldségtermesztés nagyrészt fóliás berendezésekbe került. Ez javított ugyan a termésbiztonságon, a termésátlagon és a hozamon, viszont növelte az előállítás költségét, ami a fogyasztói árakban is markánsan jelentkezik.
Ezek a folyamatok drámai hatással voltak a feldolgozóiparra, hiszen nyersanyag nélkül maradt. A folyamatban a klímaváltozás mellett a szedéshez szükséges munkaerő hiánya és a támogatási rendszer átalakulása is szerepet játszott.
Éghajlatkutatók és gazdasági szakemberek egyaránt további drámai változásokat prognosztizálnak. Ezek egyike, hogy a Kárpát-medencében még szélsőségesebb, 50°C körüli hőmérsékleti értékek fordulhatnak elő a tenyészidőszak alatt, amihez a csapadék még szeszélyesebb eloszlása társul. Ennek következtében a mezőgazdasági növények összes terméstömege akár 60-70 százalékkal csökkenhet. Ez nemcsak az exportot, hanem a hazai ellátást is veszélyeztetné.
Ezzel együtt a lakosság élelmiszerre fordított kiadásai nőni fognak, ez szinte biztosra mondható – bár időpontja bizonytalan.
Ilyen körülmények között át kell gondolni a jelenlegi faj- és fajtaszerkezetet. A fajták esetében minden korábbi szempontot felülír a termésbiztonság kérdése. Valószínűleg a fajszerkezetet is revizionálni szükséges, korrekciót kell elvégezni. További megoldás lehet, ha korábban kevésbé kedvelt, viszont biztonsággal termelhető növényeket termesztünk, például csicsókát. Ez a növényfaj kiválóan adaptálódik a szélsőséges klimatikus viszonyokhoz, öntözés nélkül is biztonsággal termeszthető.
Mindenekelőtt a Kárpát-medence vízkészletének a kifolyását kellene megakadályozni, mert a többi szélsőséges időjárási hatást fóliás termesztőberendezésekkel ki lehet zárni, illetve tavaszi és őszi átmeneti fóliatakarással is.
A hazai folyamatokhoz hasonlóak zajlanak világszerte. A termelés volumene alig változott, azonban a bolygó népessége csaknem megnégyszereződött. A ’80-as években még alig több, mint 2,6 milliárd ember élt a Földön ma pedig több mint 8 milliárd. Ez drámai élelmiszerhiányt és drámai áremelkedést fog eredményezni, és világméretű migrációt is, aminek már mutatkoznak a jelei. Egyre inkább számolni kell a szélsőséges időjárású évek kiszámíthatatlan váltakozásával.
Ez hatékony feldolgozóipart és megfelelő tárolókapacitást feltételez. Az élelmiszertermelésben foglalkoztatottak száma valószínűleg nemhogy csökkenne a jövőben, hanem még nő is. A várható folyamatokra való felkészülésben elengedhetetlen, hogy új, a szélsőségeket jobban tűrő fajtákat nemesítsünk ki, és új termesztéstechnológiák kidolgozására is szükség lesz. A felkészülés intenzív és széles körű kutatómunkát és határozott állami támogatást igényel.
Kaszás László
Debreceni Egyetem
