A Kováts Zoltán Baráti Kör, a Magyar Növénynemesítők Egyesülete és a Marosi Faiskola szervezésében kertészettudományi fórumot tartottak Csemőn. Az esemény díszvendége Farkas Bertalan kutatóűrhajós volt, annak okán, hogy a programon a magyar „űrkertészet” hírei is terítékre kerültek.

A Hétvezér téren álló Kováts Zoltán- emlékharang körül összegyűlt szakembereket Csemő polgármestere, Lakos Roland köszöntötte. Elmondta, hogy a község fiatal, 1952-ben jött létre önálló közigazgatási egységként. Gazdag történelmi múltjuk, országos hírű szülöttjük nincs, ezért azoknak az elődöknek tartoznak köszönettel, akik a rendszerváltás idején olyan közösségi célt találtak, amely szemet is gyönyörködtet, közösséget is épít, miközben a lakosság mentális jóllétét szolgálja és a település jó hírét viszi.

Csemő belterülete kétszáz hektár, és kevesebb mint ezren lakják. A településhez tartozik még közel nyolcezer hektár külterület, az ottani tanyákon, dűlőutak mentén él a lakosság több mint kétharmada.

A hazai flórára helyezte a hangsúlyt

Pauk János, a Magyar Növénynemesítők Egyesületének elnöke Kováts Zoltán örökségét méltatta. A nemesítő munkásságát három szóval jellemezte: tehetség, akarat és szorgalom. Tehetsége már az egyetemen megmutatkozott, majd a munkahelyén, a budatétényi kutatóintézetben, ahol az akkori kor nemesítői irányai szerint dolgozott.

Kováts Zoltán zsenialitása volt, hogy nem hódolt be a külföldi fajtáknak, kitartott amellett, hogy a hazai vadon termő, a rögön felnőtt flórában lévő fajokkal kell foglalkozni. A különböző külföldről behozott fajták, amelyek lehetnek bár gyönyörűek, hamarabb elvesztik szépségüket, kevésbé időtállóak.

Egyebek között Callistephus-, Cosmos-, Rudbeckia-, Gaillardia-, Alcea és Celosia-fajták dicsérik Kováts Zoltán és munkatársai nemesítői munkáját. Százhúsz fajta kötődik a nevéhez, és több százra tehető azoknak a törzseknek száma, amelyek a mai nemesítéshez is alapanyagul szolgálhatnak. Munkássága azért is kiemelkedő, mert a Kárpát-medence szépségeire figyelt fel, azt feljavította, és azokban gyönyörködünk a mai napig.

Surányi Dezső történeti botanikus a Petőfi 200 emlékév kapcsán a költő műveiben megjelenő növényvilágot vázolta föl. A Kiskunság című vers első sorát idézve – „Bejártam a rónát, Melyet átölel a Tisza-Duna karja” – utalt rá, hogy Petőfi sokat gyalogló és utazó ember volt. Verseiben, prózáiban, úti leveleiben 108 növényfaj szerepel, gazdasági növényekből 53, vadvirágokból, gyomokból 21 fajt említ nagy gyakorisággal műveiben. Említésre kerül a pipacs és a búzavirág, az árvalányhajas rét, a vetési szarkaláb, a rózsa, a bodza, és felhívja a figyelmet a mérgező növényekre is (pl. nadragulya, bolondító beléndek). Versbéli tájképei élethű leírások, és képet alkot az alföldi szikes és futóhomokos területek gazdag növényvilágáról.

Kurucz Erika, a Debreceni Egyetem Kertészettudományi Intézetének adjunktusa a klímatűrő parki dísznövények mutációs nemesítéséről, irányairól beszélt. Hivatkozott Kováts Zoltánra, aki a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években nagyon sok és részletes vizsgálatot végzett azzal kapcsolatban, hogy milyen módszereket lehet alkalmazni bizonyos, általa vizsgált fajok nemesítési céljainak elérésére.

A Debreceni Egyetemmel való együttműködése kapcsán Fári Miklós vezetésével kezdték Kováts Zoltán munkásságát továbbvinni. Később az volt a cél, hogy a fajhibrideket, amutánsokat fenntartsák, illetve felszaporítsák, és megszerezzék a piacképes szaporítóanyag előállításához szükséges ismereteket. Sikerült olyan hatékony mikroszaporítási módszert kidolgozniuk, amelyben embriogén kalluszokból regeneráltak eredményesen növényeket.Foglalkoztak azzal is, hogyha keletkeztek mutációk, és azok maggal történő szaporítása akadályba ütközik, az értékes vonalak fenntarthatók legyenek.

Új fajták A magtermő állományokat szemrevételező szakemberek idén több újabb fajtát láthattak. Ezek közé tartozott két petúniafajta, a piros virágú Hungária és az illatos, fehér Vénusz. A sötét- és világoskék Verbena rigida egyaránt alacsony termetű, sűrű növekedésű és gazdagon nyílik. Akár szegélynövényként is alkalmazhatók. Mindkettő tarackol, és vizsgálják áttelelő képességüket, évelő növényként való alkalmazásuk lehetőségét. A bazsalikomok teljes sora megtalálható a kínálatban, így az Ocimum basilicum Bíborfelhő, Bíborgömb, Zöldgömb, Rokokó, Bíbor Rokokó. A bársonyvirágok közül a Tagetes erecta Holdfény halványsárga, a T. erecta Pannónia magas termetű, laza bokrú, kénsárga színű, háttérnövényként kiváló fajta. A Tagetes patula-típusokból újként a Korona kénsárga fajtát említette meg Kókai-Marosi Nóra. Megjegyezte, hogy az idén a Tagetes-növényeken a fitoplazma nem jelent meg. A Cosmos-fajták, a Beatrix Arany és a Beatrix Narancs élénk színükkel messziről feltűnnek, gyorsan fejlődnek, helyre vethetők. A Tithonia Aranyszőnyeg alacsonyabb termetű bokorrá fejlődik és gazdagon nyílik. Salvia-fajtákból az alacsonyabb típusúakra lenne igény. A Zinniák közül a bokrosodó, laza termetű narancssárga és fehér fajták idén jól vizsgáztak. Alceák magter­mesztésével egyelőre nem foglalkoznak, csak fajtafenntartást végeznek. A Rud­beckia- és petúniafajtákkal próbálnak helybe vethető technológiát kidolgozni.

Űrnövény-kutatás Debrecenben

Fári Miklós, a Debreceni Egyetem Növénytudományi Intézetének professzora a magyar „űrkertészet” híreiről csupán érintőlegesen, a nem nyilvános részletek említése nélkül beszélt. Annyit elmondhatott, hogy

Ismertette, hogy az űrkutatásban zárt rendszerű növénytermesztést kell megvalósítani, amelynek feltétele egyebek között a zárt rendszerű légcsere, valamint a zárt vízforgalom. Az egyetemen az UniSpace program keretein belül megkezdődött az összehangolt űrtudományi továbbképzés, amelynek természettudományi szakirányát az intézmény koordinálja.

Farkas Bertalan kutatóűrhajós úgy vélte, hogy a most felkészülő magyar űrhajósok közül kiválasztott egy személy a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén Magyarország második kutatóűrhajósaként fontos tudományos munkákat fog végezni, amelyhez a magyar űripari szereplők is hozzájárulnak kísérletekkel, berendezésekkel. A Debreceni Egyetemen például az űrnövény-kutatással.

A Marosi Faiskola néhány éve foglalkozik Kováts Zoltán fajtáinak magter­mesztésével. Munkájukról Kókai-Marosi Nóra beszélt.

Növényvédelmi célú vegyszeres kezelést nem végeznek, a területen felszaporodott hasznos rovarfajokkal „magától” kialakult a biológiai védelem. Az idei termesztési tapasztalatairól Kókai-Marosi Nóra elmondta, hogy a késői kitavaszodás hátráltatta a palánták ültetését, ami az őszi betakarítási időszakra jelenthet veszélyt. Bíznak a hosszú, meleg őszben. A nyári időjárás kedvező volt, a csapadék mindig jókor hullott.

A fajták a szélállóságukat is igazolták. A háztetők cserepeit is megbontó, orkán erejű szélben a tövek állva maradtak, nem dőltek meg. A magtermő ültetvényben folyamatosan végzik a szelekciós munkát, dolgoznak a fajtaazonosság megőrzésén, megtartásán.

Az idei évtől nyitottak a kiskerttulajdonosok felé is, akiknek kis kiszerelésben, színes tasakos formában kínálnak szűkebb választékú vetőmagokat az arra kialakított webáruházukban. Egyes fajokból színkeverékek összeállítását is tervezik.

Kováts Zoltán-emlékérem

Az 1924-ben született nemesítő jövőre lenne százéves. Méltó megünneplésére nagyszabású bemutatókerttel készülnek Csemőn, és a Kováts Zoltán-emlék­érem alapítása is megkezdődött. Az emlékérmet értékmentő, értékmutató céllal tervezi létrehozni Marosi Mihály, Surányi Dezső és a Kováts Zoltán Baráti Kör.

Az emlékérmet minden évben a Kováts Zoltán szellemiségét méltó módon képviselő személynek vagy személyeknek tervezik átadni.