Az egyetem dolgozói azonosították a fűfélét, kései köles (Panicum dichotomiflorum Michx.) volt. Adott körülmények között a kései köles mérgező hatású a kérődzőkre, mert szteroid szaponinokat termel.

A kérődzők rendszerint képesek tolerálni e vegyületeket, mert a bendőjükben élő mikrobák lebontják és semlegesítik őket. A mérgezés pontos mechanizmusa egyenlőre nem ismert. Bizonyos jelekből arra következtettek az egyetem tudósai, hogy egyes gombák mikotoxinjai felerősítik a köles által termelt szaponin hatását, amit a bendő mikrobiómja már nem tud semlegesíteni, és ez toxikózist eredményez.

Azonkívül letargikussá válnak, ürülékük lazább szerkezetűvé válik, mint megszokott. Megduzzadhat előbb az ajkuk, majd az egész fejük. A májelégtelenség előrehaladtával az állatok szeme besárgul, sárgaság lép fel. Lovaknál, kecskénél és juhnál a kései köles fogyasztásának fatális májelégtelenség a végkifejlete.

Ha egy legelőn felbukkannaa faj, akkor azon csak kérődző állatokat szabad legeltetni, de a mérgezési tünetek felbukkanása esetén azokat is azonnal el kell távolítani a területről, és kölesmentes takarmányt kell adni nekik.