Döntően a Duna-Tisza közi homokvidék területén gazdálkodik a KEFAG Zrt. Császártöltési Erdészete. A munkánkat nagyban megnehezítik a klimatikus szélsőségek, a gyakori biotikus (vadhatás, a cserebogárpajor kártétele) és abiotikus károk (aszály, szélverés, tűzesetek).
Az Alföld területén a klimatikus adottságoknak köszönhetően az erdőssztyepp a természetes vegetációtípus. Megjelenése igen jellegzetes, mozaikos elrendeződésű, a ligetes erdőfoltok közé gyepek ékelődnek. Gyakori faja a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), nagy tömegben nyíló, lengedező pillás virágaival elválaszthatatlan az alföldi buckás homokvidéktől. Erdészetünk kezelésében számos természetközeli állapotú homoki gyep és borókás-nyáras erdőtársulás található. Ezen komplexek számos botanikai értéknek nyújtanak menedéket. Kiemelkedik közülük a fokozottan védett homoki nőszirom (Iris hamilis ssp. arenaria), ami elsősorban a nyílt homoki gyepekhez kötődik, tekintélyes állományai találhatók a területeinken.
Hazánkban szintén jogszabályi védelmet élvez a homoki varjúháj (Sedum hillebrandtii). Az aprócska pozsgás növény pici, tömzsi levelei és nyár derekán nyíló sárga virágai apró csillagokként ragyognak a sívó homokban. Július táján hasonló élőhelyeken nyílik a védett kései szegfű (Dianthus serotinus) is. Félgömb alakú tövei, szürkésderes levelei és sallangosan szeldelt hófehér virágai könnyedén azonosíthatóvá teszik.
Az évek előrehaladtával a talajhoz közeli hajtásai legyökeresednek és ezáltal egyre nagyobb telepeket képez.
Nem csak a homoki gyepek bővelkednek védett értékekben, akár a gyakran járt földutak szegélyében is rábukkanhatunk érdekességekre. Az apró lila virágú homoki imola (Centaurea arenaria) gyakori kísérője a zavartabb száraz élőhelyeknek. Szintén ezeken a foltokon, mezsgyéken bontja bordó fejecskéit a bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon).
A Császártöltési Erdészet kezelésében lévő kunfehértói erdő a botanikus füleknek nem ismeretlen, mondhatni, minden növények iránt érdeklődő „megszállottnak” megtalálható a bakancslistáján.
Mások úgy vélekednek, hogy a Duna-Tisza közi élőhelyén jégkorszaki reliktumfajként kezelendő. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint élőhelyén a bolygatott részeket részesíti előnyben. Elsősorban az erdőszegélyeken jelenik meg magas tőszámmal, azonban az állománynagyság évről évre erősen változik, ami jó eséllyel az adott év klimatikus viszonyainak a következménye.
A növények birodalmának legnépesebb családját képviselik az orchideák, amelyekből hazánkban közel 70 faj található meg. Kezelt területünkön hat faj jelenlétét mutattuk ki.
A pókbangó (Ophrys sphegodes) viszonylag apró, 15-50 cm magas növény. Érdekessége szaporodási stratégiájában rejlik, ugyanis nem nektárral csalogatja magához a beporzó rovarokat, hanem azoknak a nőstényét utánozza virágaival. Lényegében szexuális megtévesztést hajt végre, az odacsalogatott rovar igyekszik párosodni a virággal, azonban igyekezetének jutalmaként csak egy, a fejére ragadt pollencsomagot kap. Miután tovább áll, a következő bangóvirágot már ezzel a kis csomaggal termékenyíti meg. Ezeken az orchideás vidékeken a beporzók gyakran hoppon maradnak, nem így a bangók!
A leírtakból kiviláglik, hogy a növények kiválóan alkalmazkodnak a legkülönfélébb termőhelyi adottságokhoz. Jelenleg azonban ez már kevés! A globális szinten erősödő klímaváltozás és az antropogén hatások a természetszerű élőhelyek rohamos csökkenését idézik elő, és emiatt a bemutatott fajok és még sok más ehhez az élőhelyekhez kötődő élőlény is veszélybe kerül.
Ezeket a folyamatokat igyekszünk helyi szinten megfékezni.
Az erdészetünk kezelésében lévő, természetvédelmi szempontból értékes területeken kiemelt figyelmet fordítunk az említett fajok és élőhelyeik fenntartására, védelmére. Égető közös feladatunk a társadalmi szintű szemléletformálás, amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy ezen értékeket a jövő nemzedéke is megcsodálhassa!
Dr. Haszonits Győző
KEFAG Zrt.
