Volt szerencsém megkóstolni a hangamézedet, amely az egyik legízletesebb és legérdekesebb méz, amivel valaha találkoztam. Mit tudhatunk erről a különleges mézfajtáról? Mitől rendkívüli, és hogyan nyered ki a lépekből?
A hangaméz fontos mézfajta a lett méhészek számára, egészen egyedi az illata, íze és az állaga. Az íze kifejezetten gazdag és intenzív, kissé kesernyés, és az illata is nagyon erős. Ez az illat a hangaméz pergetésekor, préselésekor vagy üvegezésekor betölti az egész helyiséget. A frissen pergetett vagy préselt hangaméz állaga zselés. Emiatt nem lehet úgy kinyerni a lépekből, mint egy átlagos mézfajtát. Itt a legtöbben a lépből préselik a hangamézet, amitől magasabb lesz a virágpor- és méhkenyértartalma. Egyes méhészek pergetik, de pergetés előtt fel kell lazítani a mézet. Létezik egy norvég találmány, amely egy kar lenyomásával kis tüskéket tol a lép sejtjeibe, amit a méz fellazításához öt alkalommal kell megismételni, így a méz egy rövid időre folyékony lesz, ezáltal kipergethetővé válik, majd később ismét zselés állagot vesz fel. Ezt a jelenséget tixotrópiának nevezik. A hangaméznek általában magasabb a víztartalma. Bizonyos országokban ez az érték akár 23 százalék is lehet, mivel azonban a többi méz esetén annál jobb a minőség, minél alacsonyabb a víztartalom, a normál méz esetén maximum 18 vízszázalékú méz pergetésére törekszem, míg a hangaméz esetén maximum 20-ra, de a 19 megfelelőbb.
Hordósan vagy üvegezve, közvetlenül a vásárlóknak értékesíted-e a mézed, és miért választod az adott módszert?
Hordósan és üvegezve is értékesítek mézet. Természetesen egyszerűbb lenne kizárólag hordósan eladni, de az ár úgy alacsonyabb, és a mézpiac sem stabil. A fogyasztók kiszámíthatóbbak, és akkor is viszik a mézet, amikor leáll a hordós értékesítés.
Úgy tudom, méhkenyeret is termelsz. Mivel ez az eljárás nem terjedt el Magyarországon, szívesen hallanánk bármiről a témában, amit megosztanál velünk.
A méhkenyér (perga) termelése elterjedtnek számít Lettországban. A méhkenyér erjesztett virágpor, amelyet minden méhész képes felismerni a lépekben. A méhkenyeret azonban el is lehet venni a méhektől, és értékesíteni is lehet. De ennek gyakorlata nem újdonság, hanem legalább 30 éves. A litvánok és a lettek termeltek először méhkenyeret, és ami azt illeti, a mai napig ez a két ország látja el vele az európai piacot, majdnem teljes mértékben. A méhkenyér piaca kifejezetten korlátozott, mivel a legtöbben nem ismerik ezt a terméket, az ára pedig kimondottan magas. Mostanában a termelése egyre népszerűbb, és egyre több európai méhész állítja elő, amiben különböző új eszközök is segítségükre vannak. Ennek hatására az ára is csökken. Valójában az említett termék magasan túl volt árazva. A nagybani ár kilogrammonként 35 euró volt 2021-ben. Ez mostanra 30-40 százalékkal visszaesett, de még ezen az áron is megéri termelni.
Ez általában augusztusban vagy szeptember elején történik, a teleléshez szükséges fészekszűkítés elvégzésekor, hiszen a méheknek úgysem lesz szükségük virágporra télen, tavasszal pedig lesz alkalmuk frisset gyűjteni. Ezt követően minden mézet el kell távolítani a keretekből, amit a méhekkel kell kipucoltatni a sejtekből. A méztől nem mentesített keretekből jóval nehezebb kinyerni a méhkenyeret – a méhkenyér darabkái ragacsosak lesznek, ezáltal sokkal bonyolultabb megtisztítani őket a viaszdarabkáktól. Mézesen azonban jobb lesz az íze. Miután a méhek megtisztították a lépeket a méztől, legalább egy napig kell −18 °C-on tartani, ezután pedig külön kell választani a méhkenyeret a viasztól. Ezt a munkafolyamatot gépek végzik. Amennyiben a méhkenyér darabkái még mindig tartalmaznak némi viaszt vagy bábinget, a folyamatot ismételni kell – újra le kell fagyasztani az anyagot, és ismét a gépbe kell helyezni. A piacon 200-tól 3000 euróig terjed ezeknek a gépeknek az ára. Több méhész is lépestől adja át a méhkenyeret feldolgozásra olyan méhészeknek, akik rendelkeznek ilyen berendezéssel, majd a készterméket kapják vissza. Az ilyen feldolgozásnak 3 euró az ára kilónként, és a termék szárítását is magában foglalja, ami hosszú eltarthatóságot eredményez. Nincs előírás a megengedett víztartalom tekintetében. Exportra szárazabbat állítunk elő, nagyjából 8-9 százalékos víztartalommal, de a helyi piacon ennél kevésbé szárazat (puhábbat) árulunk, mivel úgy ízletesebb, ebben az esetben viszont romlandóbb a termék. Mivel a termék szárított és – a savanyúkáposztához hasonlóan – tejsavval erjesztett, évekig eltárolható. A virágportartalom miatt a méhkenyér növényvédőszer-maradványokat is tartalmazhat. Mivel hosszú időn át a lépben van, atkairtó szerek maradékai is lehetnek benne. Ezek miatt ajánlott a méhkenyér szermaradványokkal kapcsolatos vizsgálata.
Milyen módon irtasz atkát, illetve milyen módon teszik ezt a lett méhészek? Melyek a főbb atkairtási eljárások nálatok?
Nem találtunk fel semmi újat itt, Lettországban. Rengeteg különböző módja létezik az atkairtásnak. Minden méhésznek magának kell megtalálnia a helyes módszert. A Varroa atkát ellenőrzés alatt kell tartani, ez nem is kérdés. Még a nagy méhészetekben is előfordulhat Varroa miatti állománycsökkenés, de ez nem válhat általánossá, valamint ilyen esetben módosítani kell a védekezési stratégián. Alkalmaznak savakat (ez általában oxálsavat jelent, a hangyasav használata ritka), elveszik a herefiasítást, továbbá fluvalinát és flumetrin hatóanyagú szereket is használnak. Én szintetikus szereket és oxálsavat is alkalmazok, de a herefiast nem vágom ki.
Az is előnyünkre válik, hogy egyes területeken rendkívül alacsony a méhsűrűség. Ahol több a méhcsalád, ott az atka is nagyobb gondot okoz. A legtöbb méhész nem vándorol a méheivel, tehát nem alakul ki olyan helyzet, hogy sok méhcsalád gyűlik össze adott területen, ahol a Varroa könnyen képes terjedni, és ez jó dolog.
De természetesen nem minden méhész irtja rendesen az atkát, és vannak olyan hobbiméhészek vagy inkább méhtartók, akik soha nem kezelnek atka ellen, elvesztik az állományukat, aztán a következő évben rajokkal kezdik újra. Ez a jelenség visszafertőződést is okoz, valamint veszélyt jelent a környező méhészetekre.
Mit tudsz mondani a lettországi méhészetről? Egy 2016-os Bee Culture-cikkben azt találtam, hogy a legtöbb méhész 50 család alatti állománnyal rendelkezik. Ez még most is így van?
A méhészek több mint fele tagja az országos egyesületnek. Van egy kis méhészeti lapunk is, amelyből az egyesület évente 6 számot jelentet meg. A méhésziskola néhány évvel ezelőtt bezárt, így professzionális méhészképzés most nincsen, a méhészek különböző tanfolyamokon vagy képzéseken tanulhatnak.
A méhészek Buckfast, illetve krajnai méheket tartanak, de előfordul egyfajta lett ligustica is, ez olyan olasz méh, amelyet már Lettországban nemesítettek. Természetesen a méhészek egy része „utcagyőztes” méhekkel dolgozik – ismeretlen származású hibridekkel, amelyek agresszívek és rajzóhajlamúak. Úgy vélem, hogy ezek a méhészetek egyre ritkábbak. Korábbi mézelő méhünk, a sötét európai méh (Apis mellifera mellifera) mára már nincs jelen.
Mit gondolsz, mitől más egy hozzátok hasonlóan északi országban méhészkedni?
A szezonunk jóval rövidebb és intenzívebb. A nappalok hosszabbak, mint a délebbi szélességi körökön. A növényeknek sietniük kell a virágzással, hogy termést, illetve magot hozhassanak.
Egyes években a mézelés csak két hétig tart, de ha elég intenzív, akkor ez jó termésátlagot eredményezhet. A virágzási szakasz rövidsége miatt egyszerre több növény is virágzik, ezért nehezebb fajtamézeket termelni, a legtöbb méz vegyes virágméz. A szezon rövidségének ellenére azonban képesek vagyunk a hosszabb szezonnal bíró déli országok méhészeivel azonos mézmennyiség termelésére.
Ezenkívül, mint már említettem, az atkával is kevesebb a gondunk. Több cukrot kell feletetnünk a télre, ha pedig mézharmat vagy hajdinaméz marad a keretekben telelőélelem gyanánt, az gondot okozhat a telelésben, hiszen a méheknek nincs alkalmuk tisztuló kirepülést végezni, ami bizonyos években 5 hónapot jelent.
Érezni a klímaváltozás hatását a méhészetben? Amennyiben igen, hogyan befolyásolja ez a jelenség a lett méhészeket?
A mézharmat termelhetősége korábban kifejezetten korlátozott volt, de mostanában egyre gyakrabban fordul elő, amit sejtésem szerint a klímaváltozásnak köszönhetünk.
Köszönöm szépen, Ainars, örömömre szolgált, hogy elkészíthettem veled ezt az interjút. Szeretnél még valamit hozzátenni utolsó megjegyzésként?
Egy dolgot fűznék hozzá. Rengeteg méhészetet meglátogattam, és nagyon sok, különféle nemzetiségű méhésztől tanultam az idő folyamán. Lehet, hogy különbözők a környezeti feltételeink, a méhfajtáink, a piacunk, a technológiánk és egyebek, de meglepően sok közös van bennünk:
Ez közelebb hoz minket egymáshoz, még akkor is, ha különbözünk egymástól, hiszen sok esetben félszavakból is megértjük egymást. Ez pedig nagy érték az életünkben.
