Tanulékony madarak

A tudományos kutatások azt mutatják, hogy a madarak képesek tanulni és alkalmazkodni a környezetükben előforduló kihívásokhoz.

Ezek a madarak különféle eszközöket és technikákat használnak a táplálkozás és a költés során. Hasonlóképpen, a papagájok és más szelíd madarak képesek megtanulni emberi szavakat és hangokat utánozni.

Néhány évtizeddel ezelőtt egy csapágygyárban betanítottak galambokat, hogy azok végezzék a minőségellenőrzést. Azonban túl profik lettek. A madarak hibásként kiválasztották azokat a csapágygolyókat is, amelyekhez valamelyik munkás hozzáért, mert látták annak felületén az ujjlenyomatot és azt felületi egyenetlenségként azonosították.
A madarak tanulási képességeinek megértése nem csak érdekes tudományos terület, hanem segíthet az emberi világban is. A madarak viselkedésének és adaptációinak megfigyelése és tanulmányozása lehetővé teszi számunkra, hogy újabb információkkal és perspektívákkal gazdagodjunk, amelyek javíthatják akár a környezetvédelmi tervezési folyamatokat.

A galambok és a mesterséges intelligencia

A www.sciencedaily.com-on megjelent tanulmány szerint a galambok tanulási módszerét a mesterséges intelligencia módszeréhez hasonlónak találták. A galambok bizonyos problémákat éppúgy kezelnek, ahogy a mesterséges intelligencia teszi.

Brandon Turner, az új tanulmány vezető szerzője, az Ohio Állami Egyetem pszichológia professzora szerint a galambok „nyers erő” módszert alkalmazták a problémák megoldására, mely hasonló az MI-modellekben használthoz. Turner és kollégái egy egyszerű mesterséges intelligencia-modellt teszteltek, hogy kiderüljön, képes-e megoldani a problémákat úgy, ahogyan azt a galambokról gondolták – és működött.

„Eredményeink azt sugallják, hogy a galambban a természet megtalálta a módját, hogy hihetetlenül hatékony tanulóvá váljon, aki nem képes általánosítani vagy extrapolálni, mint az emberek.”
Turner a vizsgálatot Edward Wassermannel, az Iowai Egyetem pszichológia professzorával végezte. Eredményeiket a közelmúltban tették közzé az iScience folyóiratban. A vizsgálat során a galamboknak ingerként képeket mutattak, amely különböző szélességű és szögű vonalakat, koncentrikus gyűrűket és metszetgyűrűket tartalmaztak. Jobb vagy bal oldali gombot kellett megnyomniuk, hogy jelezzék, melyik kategóriába tartozik. Ha jól csinálták, élelemmel jutalmazták őket – ha tévedtek, semmit sem kaptak.

A kutatók ebből úgy vélték, hogy a galambok az asszociatív tanulást alkalmazták, amely két jelenséget kapcsol össze egymással. Például könnyű megérteni a kapcsolatot a „víz” és a „nedves” között. Az emberek megtanítják kutyáikat, hogy összekapcsolják az ülést, amikor azt parancsolják nekik, hogy kapjanak egy csemegét. De ezek az asszociációk viszonylag egyszerűek.
„Az asszociatív tanulásról gyakran azt feltételezik, hogy túlságosan primitív és merev ahhoz, hogy megmagyarázza az olyan összetett vizuális kategorizálást, mint amit a galamboknál láttunk” – mondta Turner. De pontosan ezt találták a kutatók.