0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 11.

Flora Hungaria Nagybani Virágpiac – Azért csináltuk, hogy mindenkinek jó legyen

Harminc éve létesült a Flora Hungaria Nagybani Virágpiac. Az alapításkori három ügyvezető közül ketten már nincsenek köztünk, így az akkor történt eseményeket Eke Sándor visszaemlékezéséből idézzük föl.

 

A hazai dísznövényes szakma képviselői a rendszerváltás idején közös döntést hoztak és megvalósították azt, amire a legnagyobb szükség volt: egy helyet, ahol megfelelő körülmények között lehet az egyre nagyobb mennyiségben megtermelt dísznövényeket értékesíteni.

A szocializmusból a kapitalizmusba történő átmenet időszakában már jól működtek a nagy virágkertész szövetkezetek, sok világlátott szakemberrel. A Kertészeti Egyetem dísznövény szakos képzése révén a szellemi tőke is megvolt, a föld egy része pedig visszakerült a tulajdonosokhoz. Tehát adottak voltak a feltételek, hogy a dísznövény szakmából meg lehessen élni. Abban az időben nagyon gyorsan nőtt a dísznövénykertészetek száma, szinte egymástól tanultak a termelők. A Floracoop nagybani virágpiacot a kertész szövetkezetek alapították, de többszörös bővítés után sem tudta kielégíteni a kertészek növekvő igényét, sem méretében, sem infrastruktúrájában.

1992-ben ezért a Dísznövény Szövetség képviselői több alkalommal egyeztettek a budaörsi piac tulajdonosaival a virágértékesítés változtatási lehetőségeiről.

A döntő pont

Az év decemberének elején, a híres keceli virágkiállításon, ahol a kertészek jó része megjelent, szűk körben feltették a kérdést a Dísznövény Szövetség akkori elnökének, Retkes Józsefnek, hogyan lehetne változtatni az értékesítési feltételeken.

„Csináljatok egy új nagybani virágpiacot.” Ez a válasz volt a szikra. A Dísznövény Szövetségnek ez az ötlet nagy kihívást jelentett.
Az összefogás vezetett eredményre, hangsúlyozta dr. Eke Sándor

Eke Sándor néhány nappal később körbesétált a Floracoop piacon, megkérdezte a termelőket, mit gondolnak egy új nagybani virágpiac létrehozásáról. Akkor ezt lehetetlennek tartották. Két hét múlva azonban újra végigjárta a piacot és akkorra megváltozott a véleményük a termelőknek, akik amúgy lehetetlen körülmények között árusítottak, Botta Zsolt mondását idézve jobbról-balról könyököltek, egymást kiszorították, de akkor sem fértek el, három négyzetméteres eladóhelyeken kínálták az áruikat.

A Floracoop irodájában ültek össze először a kezdeményezők nyolc-tíz neves termelővel. Az első szakmai megbeszélés Eke Sándor szavaival így kezdődött:

„Kollégák! Engem senki sem kért fel erre, magamtól csinálom. Egyetértetek-e velem abban, hogy csináljunk egy új nagybani virágpiacot?”

Céget alapítottak

Egy hét múlva csaknem ugyanezeket az embereket és a Dísznövény Szövetség elnökét, Retkes Józsefet, valamint főtitkárát, Hegedűs Ágostont meghívta otthonába Dabasra. A Dísznövény Szövetségnek akkor mintegy 300 tagja volt. Házigazdaként feltette a kérdést, hogy ha akarnak egy új nagybani virágpiacot, akkor ki milyen feladatot vállalna annak létrehozásában. A végén a kft. ügyvezetői pozíciójára – mivel senki sem vállalta – Müller Jenő kecskeméti kertész javaslatára egyhangúlag megválasztották Eke Sándort és Botta Zsoltot, a többiek pedig vállalták a felügyelőbizottsági tagságot és biztosították a támogatásukról az ügyvezetőket.

Futótűzként terjedt a szervezkedés híre a piacon.

A Dísznövény Szövetség dolgozói felvállalták, hogy dokumentálják a tagi jelentkezéseket és az első tagdíjbefizetéseket. Nagy segítség volt ebben, hogy Pap István, a Szombathelyi Kertész Tsz kereskedője asztalt és széket adott erre a célra. Eke Sándor – példát mutatva – volt az első befizető. 1992. december végére lezárták a jelentkezést, mert társaságot kellett alapítani. A Kertészeti Egyetem adott otthont a Flora Hungaria Kft. alapításához és az első hónapokban a munkához is.

Az ominózus decemberi keceli virágkiállítástól számítva egy hónap múlva, 1993. január 8-án 48 fővel megalakult a Flora Hungaria Kft. Az ügyvezetést Botta Zsolt, Eke Sándor és Horváth Gyula vállalták fel. A felügyelőbizottságot Keszei László, Müller Jenő, Retkes József, Szép László és Varga Tamás alkották – természetesen mindenkit a tag- gyűlés választott meg. Horváth Gyula a Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főkertészeként a nevét adta ehhez a kezdeményezéshez, így segítette a cég elindítását.

A Flora Hungaria Dísznövénykereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság társasági szerződése (1993. január 8.)

Az alakuló közgyűlés után megkezdődött az intenzív munka. A vezetőség Hegedűs Ágostonnal és külsős szakemberekkel (Kiss László építész és közgazdász, Szőke Bálint építész, Busa Géza épületgépész mérnök) már januárban Németországba utazott, hogy tanulmányozzák az ottani nagybani piacokat és virágárveréseket.

Úton hazafelé megegyeztek, hogy a dortmundi nagybani virágpiacot veszik alapul.

Az első skiccek, rajzok már a kisbuszban megszülettek. Kialakult, hogy körülbelül egyhektáros virágcsarnokot kell létrehozni a hozzá tartozó infrastruktúrával, idézi fel Eke Sándor. Aztán a gyakorlott szakemberek kiszámolták, hogy ennek a műszaki beruházásnak körülbelül mekkora lesz az értéke.

Egy irányba húztak

A kiírt pályázatra több mint húsz kivitelező jelentkezett az egész országból. Akkoriban ez volt a legnagyobb beruházás Budapesten és környékén. Az ajánlatok között nagy különbségek voltak, a legmagasabb és a legalacsonyabb költségű ajánlatot elvetették, a többit megversenyeztették, maradt öt, legvégül kettő. A nyertes pályázat kiválasztásánál Botta Zsolt a legjobb minőségű anyagból készült verziót javasolta. Annál maradtak, ráadásul a kivitelező 30 millió forintot engedett is az ajánlatból. Körülbelül két-három hét alatt történt a pályázati kiírás és a kiválasztás.

A feladat kihívásait látva Eke Sándor megkérdezte a jogtanácsosukat, mit tegyenek, hogy ne hibázzanak.

„Vigyázzatok, hogy a tagság pénzét ne lopják el, és ti magatok nagyot ne hibázzatok”, ez volt a válasz.

Közben keresték, hol lehetne felépíteni a piacot. Annak idején nem volt könnyű ingatlant vásárolni. Ezt bizonyítja, hogy a Sasad főkertésze így vélekedett az ingatlanpiacról: „Sándor, ebben az időben se eladni, se venni nem lehet földterületet”.

Ez a valóság azonban nem tántorította el az ügyvezetőket. Fodor Béla javaslatára az M0 autóút mentén felkeresték egyik tagjukat, Simon Pál szigetszentmiklósi kertészt, akinek ott volt földje. Az azonban nem volt alkalmas a piac megépítésére, mert alatta gázvezeték húzódott. A mellette lévő, dombon fekvő, búzával bevetett szántóföld, amelynek több mint száz tulajdonosa volt, azonban igen. Az önkormányzati ügyek intézésében (közművek stb.) nagyon sokat segített Papp István szigetszentmiklósi kertész. Amikor pedig a művelési ágból való kivonás és a tulajdonosoktól való megvétel került napirendre, találtak egy aranyszívű kertészmérnököt, aki rajongott az ötletért – ő volt az illetékes földhivatal vezetője. Segítette őket a hivatalos dokumentumok megfelelő megfogalmazásában, hogy gördülékenyen menjen minden.

Ebből is látható, hogy a kertésztársadalom nemcsak egy irányba nézett, hanem egy irányba is húzott. Egyértelmű volt, hogy ez a nagy lépés hosszú évtizedekre meghatározza a szakma jövőjét.

Akkor kis területen lehetett nagy értéket előállítani, amelynek a jövedelméből intenzíven lehetett fejleszteni. Keresleti piac volt, hiánygazdaság és elenyésző import. A néhány kertész szövetkezet nem tudta kielégíteni az igényt. Ahhoz pedig nem volt az országnak pénze, hogy virágvásárlásra fordítsa a valutakészletét.

Hogy biztosak legyenek a dolgukban, egy szombat reggel Botta Zsolt javaslatára egy nagy csokor virággal megjelentek a főépítész-helyettes lakásán és elmondták, hogy készülnek egy nagybani virágpiac létrehozására, de nem tud senki választ adni, hogy a budaörsi virágpiac bővülni fog-e, idézte fel az eseményeket Eke Sándor. Mint elmondta, ekkor erősítette meg feltételezésüket a főépítész-helyettes, és árulta el, hogy ott nem lehet bővíteni.

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: