Bővült a taglétszám

Azután következett Eke Sándor – saját bevallása szerint – életének egyik legnagyobb eseménye. 1993 áprilisában a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen a Dísznövény Szövetség összehívott egy tanácskozást, ahol a díszterem és a karzat is tele volt érdeklődő díszkertészekkel. Hegedűs Ágoston főtitkár vezényelte az eseményt, melynek célja a kertészek tájékoztatása volt a leendő nagybani virágpiaccal kapcsolatban. Fontos volt, hogy a Flora Hungaria Kft. vezetőiként minden feltett kérdésre tudtak válaszolni, tudtak megfelelő tájékoztatást adni az addigi munkákról, tervekről.

A komoly téma ellenére jó hangulatban telt a rendezvény, volt helye az inspiráló humornak. Arra a termelői kérdésre, hogy 2000 négyzetméteren gazdálkodóként mekkora helyet igényeljen valaki, a Flora Hungaria egyik vezetője által adott motiváló, frappáns válaszra még ma is pontosan emlékszik Eke Sándor: „amekkora az ambíciód és a zsebben lévő tehetséged”.

Fontos információ volt, hogy mennyit kell befizetni egy négyzetméter terület igényléséhez.

Azt kérték, hogy három részletben fizessék be a létesítés költségét, a négyzetméterenkénti 60 ezer forintot. (A bekötőutat kétirányúra módosíttatták és az importőrök becsalogatása miatt egy zsilipet is terveztettek, erre kellett hitelt felvenni, ami azokban az években nem volt egyszerű.) A megszabott díjjal sikerült megvalósítani a vállalásukat. A vezetők minimálbért kaptak, hogy a lehető legkisebb költséggel működjön a vállalkozás, hiszen magukért dolgoztak. Próbáltak állami támogatáshoz is jutni, erre azonban nem volt mód. Az alapítás évének végén, 1993. december 31-én 448 tagja volt a kft.-nek.

Megépült

A pályázaton nyertes kecskeméti Baustar Kft.-vel kötöttek kivitelezési szerződést, az engedélyek birtokában június közepén kezdték a földmunkát. Hozzá kell tenni, hogy Kiss László építész, tervező, közgazdász a kezdettől velük volt és miután az építési engedélyt megkapták, átvette az általános ügyvezetői feladatokat. A kivitelező és a Flora Hungaria közötti munka legjobban a kivitelező ügyvezetőjének véleménye alapján írható le, aki a teljes beruházás végén úgy fogalmazott, hogy a Flora Hungaria vezetőivel közösen bármekkora építőipari munkát el merne vállalni.

Elkészült a piac üzemeltetési szabályzata is. Nem volt könnyű, sok érdeket kellett egyeztetni, a legtöbbet az eladási idő és az üzemidő meghatározásáról vitáztak. Eke Sándor azért küzdött – sok termelő egyetértésével –, hogy ne éjszaka legyen nyitva a piac. Legyen a virágtermelőknek és virágkereskedőknek is emberhez méltó, 24 órás időbeosztása, hiszen ki szeretne éjjel 1-2 órakor felkelni, érvelt.

A kivitelező kiváló munkát végzett, határidőre kifizették a számlákat, majd megtörtént a helykiosztás a tagi befizetések sorrendjében. Szórádi Sándor elkészítette az asztalokat, polcokat, és azok szintén a helyükre kerültek.

A virágkötők, kereskedők ünnepélyessé varázsolták a csarnokot, a hivatalos átadón Göncz Árpád köztársasági elnök is részt vett. Az esemény végén sok termelő köszönte meg a munkájukat.

Értékálló befektetés

A csarnok tervezésekor gondoltak arra, hogy az éves dísznövény-kiállítások megrendezésére is alkalmas legyen az épület. A megnyitás után a Dísznövény Szövetség szervezésében, az Ex Horto Kft. gondozásában Paksy Zsuzsa és Kun László kiállítástervezők évente gyönyörű háromnapos nemzetközi dísznövény-kiállítást varázsoltak a szakmai és a lakossági látogatók részére. A szakmunkás- és szakközépiskolai tanulóknak, illetve egyetemi hallgatóknak pedig ezen keresztül mutatták meg a jövőképet élőben.

Harminc év nagy idő, sok-sok vita volt a bővítésről és nyitvatartásról. Ma a csarnok több mint kéthektáros, csaknem kétezer parkolóhellyel.

A beruházás értékálló lett. Hiszen a piacon helyet venni szinte lehetetlen, bérelni is körülményes. Mit hoz a jövő? Nem tudni. A globalizált, visszatérő válságokkal teli világban azok maradnak versenyben, akik szakmailag hozzáértők, nagy volumenben, jól gépesítve, kiváló minőségben tudnak termelni és sok vevőjük van.

Ismét Eke Sándort idézve: „37 évvel ezelőtt megkérdeztem Dabason a helyi virágboltost, Lakos Erzsébetet, hogy mit termeljek. A válasza ez volt: Sándor, mindegy, hogy mit termel, csak szép legyen. Mert a szép mindig eladható. Hosszú évek tapasztalata alapján azt mondhatom, hogy tegyük a szakmát ismét vonzóvá a fiatalok számára. A Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezete és a Flora Hugaria Kft. közös akaratán, cselekvésén múlik a szakma jövője. Fogjon ismét össze a szakma, ahogyan mi tettük.”

Eke Sándor a csarnok ünnepélyes átadása után lemondott az ügyvezetői posztjáról és visszatért a dísznövény- termesztéshez. Ma is ismertek a nevével fémjelzett minőségi liliomok.

Reméli, hogy ebből az eseményből – ami a szakma eredményes összefogásáról, tudatosságról és kitartásról szól – tudnak a mai kertészek meríteni és használható morzsákra szert tenni.