Perth-től mintegy 160 kilométerre délre fekvő Bunbury térségében a palackorrú delfinek és a helyi rákhalászok közötti konfliktus színhelye lett. A rákhalászok speciális hálókat vagy csalikosarakat hagynak a víz alatt a rákfélék csalogatására, de a delfinek gyakran elsőként jelennek meg, ellopják a finomságokat, és elrontják a halászok minden tervét.

A Koombana Bay egyike azon helyeknek, ahol a delfinekkel való találkozás turisztikai látványosság, és bárki részt vehet rajta. Az öböl vizeit naponta több mint 100 vadon élő palackorrú delfinből álló csorda keresi fel, így az emberek könnyen kapcsolatba léphetnek velük.

A Koombana-öböl vizének felszíne alatt azonban egy másik színház is zajlik, amelyben delfinek és rákok vesznek részt, na és a halászok.

Két évvel ezelőtt Rodney Peterson vadvilági aktivista tette szóvá, hogy delfinek rákkosarakat rabolnak csalikért,  de eddig nem tudták hogy hogyan képesek a delfinek a tolvajlás kifinomult módszerére. Elég nagy kihívás volt ezt természetes körülmények között lefilmezni. Végül sikerült felfednünk a rákcsali tolvajok titkait.

Annak ellenére, hogy a csalit a kosár aljára erősítették vagy dobozokba helyezték, az okos és intelligens delfinek gyorsan megtanulták, hogyan vegyék ki a csemegéket. Mivel azonban csak néhány delfin vett részt ezekben a merész lopásokban, lehetséges, hogy az állatok inkább kényelmi vagy szórakozási okokból tették ezt, mint éhségből. Úgy tűnik, hogy a csalitolvajok bandáját egy anya és borjai vezetik.

Ha ez a viselkedés folytatódik és végül elterjed  delfinek között, az káros lehet az állatokra nézve. A rákcsali egyáltalán nem tápláló, és amikor a delfinek megpróbálják ellopni, azt kockáztatják, hogy megsérülnek vagy belegabalyodnak a hálókba.

Úgy tűnik, a tudósoknak sikerült megtalálniuk a delfinek lopásának az ellenszerét. A csalit egy erős hálóba helyezték, amely egy fémhoroggal kapcsolódik a tartályhoz, a delfinek megvizsgálják azt, és úgy találják, hogy nem tudják kinyitni, ezért elúsznak.