0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. február 21.

Magyarország agrár-élelmiszer-exportjának kiemelt célországai (Kelet-Európa)

A világban 12 agrár- és élelmiszergazdasági szempontból kiemelt relációban képviseli hazánkat és az ágazatot szakdiplomata. Sorozatunkban régiós bontásban közöljük a mezőgazdasági és környezetügyi attasék éves beszámolóját.

Első rész: Magyarország agrár-élelmiszer-exportjának kiemelt célországai (Tengerentúli országok)

Magyarország ágazati szakdiplomatái, az agrárattasék a Agrárminisztériumon keresztül érkező megkeresések esetén, készséggel álnak hazán agrár- és élelmiszergazdaság vállalkozásainak segítségére. Az export piaci ismeretek, lehetőségek és jó gyakorlatok bemutatása mellett konkrét segítséget is nyújthatnak az adott relációban történő piaci partner felkeresésében.

Románia

A romániai mezőgazdasági attasé, Sándor Tibor László elmondta, hogy 5,7 százalékos részesedésével hazánk negyedik legfontosabb eyportpiaca az ország, az importunkban pedig a harmadik, 6,5 százalékkal, Németország és Olaszország után, de Kínát például megelőzve. Magyarország számára ezután is kiemelt exportpiac lesz Románia, elengedhetetlen kereskedelmi partnere a magyar termelőknek, termékelőállítóknak, mi több, a magyar mezőgazdasági tőkekihelyezés egyik fő célországa.

Romániában négy kormány és három mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter váltotta egymást 2020 óta. A jövő év maratoni választási évnek ígérkezik, ami a szakpolitikának és az adminisztrációnak egyaránt nagy kihívást jelenthet. A jelenlegi kormány nem ért egyet hazánk ukrán importtal kapcsolatos álláspontjával, amit tükröz, hogy a konstancai kikötő fejlesztésével Ukrajna legfontosabb tranzitállomásává kíván válni délkeleti szomszédunk. Figyelembe véve, hogy a fekete-tengeri gabonafolyosón korábban szállított

33 millió tonna ukrán gabonavolumennek nincs más alternatívája, a jövőbeni szállítás a vasúti és közúti szállítóeszközökre terelődik. Kérdés továbbá, hogy az ukrán termékek importjának engedélyhez kötése mennyire befolyásolja a romániai piacot.

Szerbia és Nyugat-Balkán

Szekér Klára Nyugat-Balkánért felelős szerbiai attasé elmondta, hogy összességében 18 milliós piacról van szó, aminek a vásárlóereje jelentősen elmarad az EU-tagországok átlagától, de ez hatalmas fogyasztói ollóval párosul: az ellátórendszereknek alacsony jövedelmű, rendkívül árérzékeny fogyasztókat és a gazdagok luxusigényeit egyszerre kellene kiszolgálnia. A piac

60 százalékát három nagy kereskedelmi lánc uralja, amelyek kínálata jelenleg is gazdag. Helyi disztribútor, kellő marketingráfordítás és versenyképes árképzés nélkül magyar termékekkel nagyon nehéz bekerülni a láncokba.

Szerbia a régió legjelentősebb mezőgazdaságú országa, maga is nettó élelmiszer-exportőr. Emiatt változatos nem vám jellegű akadályokat gördít az import elé. Ennek ellenére, az agrártermelési inputanyagok és a mezőgazdasági technológiák exportjában komoly lehetőségek vannak. A régió egészére jellemző az agrárágazat komoly szakemberhiánya. Nyugat-Balkán a történelem során mindig is a nagyhatalmak közötti politikai és gazdasági versengés színtere volt. Annak ellenére, hogy a régió valamennyi országa elkötelezte magát az EU-csatlakozás mellett, és ez ma sincs másképp. A Nyugat-Balkán országai az agrár-élelmiszeripari kivitel és behozatal szempontjából egyaránt az Európai Unióval állnak a legszorosabb kereskedelmi kapcsolatban, és a befektetések túlnyomó része is az EU-ból érkezik.

A magyar vállalatoknak erős agrárszektorral rendelkező külföldi versenytárakkal kell megküzdenie a régióban, például Németországgal, Hollandiával és Olaszországgal, sőt, EU-n kívüli befektetőkkel is: Kínával, az USA-val és Szaúd-Arábiával, akik jelentős forrásokat tudnak injektálni a régióba.

Hazánk fejlesztési tevékenysége, értelemszerűen, a Vajdaságra fókuszál. Idén ért véget a tízéves Vajdasági Gazdaságfejlesztési Program, amelynek keretében összesen 170 milliárd forint támogatást adott Magyarország a vajdasági magyarok gazdasági erejének megszilárdítására és a külhoni magyarság szülőföldön maradásának elősegítésére. A fejlesztések jelentős része irányult mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalkozások bővítésére és korszerűsítésére.

Az Európai Unió joganyagához igazodó szabályok kidolgozását és elfogadását jelentősen hátráltatja a sűrűn ismétlődő parlamenti választások és az ez idő alatt szünetelő törvénykezés. Az uniós csatlakozási folyamat utóbbi évek alatt történt elodázódása nyomán jól érzékelhető a nagyfokú társadalmi csalódottság. Ennek eredményeként Szerbia, Albánia és Észak-Macedónia egy „Nyitott Balkán” szövetség felé mozdult el, amely egy mini „schengeni” övezet létrehozását tűzte ki céljául, azonban az együttműködést az albán elnök gyakorlatilag szétrobbantotta idén nyáron azzal, hogy a Németország által elindított berlini folyamathoz történő visszatérésre szólította fel a feleket.

Az elmúlt év nem csak az időjárási anomáliák miatt bizonyult különösen nehéznek a szerb mezőgazdasági termelők számára; a növénytermesztőket az ukrán-orosz háború következtében kialakult piaci helyzet, az állattenyésztőket az olcsó import miatt nyomott árakon működő húspiac lehetetlenítette el, mely nem tette lehetővé a magas inputárak kigazdálkodását. Az állattenyésztésben jelentős az állatlétszám csökkenése – különösen igaz ez a szarvasmarha szektorra –, ahol a fennálló szerkezeti problémák kezelésére a kormányzat ez idáig nem állt elő átfogó reformpolitikával, hanem megmaradt a tüneti kezelés szintjén. Az afrikai sertéspestis az idei évben nagyon komoly pusztítást végzett a Nyugat-Balkánon. Szerbiában közel 40 ezer sertés megsemmisítését, illetve kényszervágását kellett elrendelni. A járványhelyzet elhúzódása a nagyon szigorú behozatali szabályok további érvényben maradását jelenti, mely továbbra is ellehetetleníti a feldolgozott sertéstermékek szerbiai exportját, miközben a sertéshús importjára továbbra is lehetőséget biztosít. A madárinfluenza Szerbiában egyelőre kizárólag a vadállományban volt kimutatható.

Az állattenyésztés szerbiai mélyrepülése ellenére az ágazat a jövőben perspektivikus befektetési lehetőség lehet a hazai állattenyésztők részére, hiszen az Európai Unióban egyre szigorodó állatjólléti és környezetvédelmi szabályokkal kell számolniuk.

Szerbia a WTO-csatlakozási tárgyalások nyomására várhatóan 2024 végére lazít eddigi szigorú GMO-mentes politikáján, melynek értelmében megnyílik a lehetőség az olcsóbb genetikailag módosított takarmányok Szerbiába történő behozatala előtt. A Nyugat-balkáni régióban sikeresen szereplő magyar takarmánygyártó vállalatok arra készülnek, hogy a jövőben egyre több vállalat szervezi ki az állatitermékek előállítását az Európai Unión kívüli, ugyanakkor földrajzilag közel lévő országokba, mint amilyen Szerbia is.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu/Agrárminisztérium

Magazin ajánló: