Mindezek ellenére eredetét több mint egy évszázada heves viták övezik. A Science című tudományos folyóiratban megjelent új kutatás szerint a modern kukorica egy olyan hibridtől származik, amelyet alig több mint 5000 évvel ezelőtt alakult ki Mexikó középső részén, több ezer évvel a növény első termesztésbe vonása után – írja a ScienceDaily.

A kutatás jelentősége abban rejlik, hogy

„Ez egy új modell a kukorica eredetéről és elterjedéséről, valamint arról, hogyan vált alapélelmiszerré az amerikai kontinensen” – mondta Jeffrey Ross-Ibarra, a davis-i Kaliforniai Egyetem Evolúciós és Ökológiai tanszékének professzora, a tanulmány vezető szerzője.

Az elmúlt évtizedekben konszenzus alakult ki arról, hogy a kukoricát (Zea mays) egyszer háziasították egyetlen vadfűből – az úgynevezett teosinte-ből – Mexikó délnyugati részén lévő síkságon, körülbelül 9000-10000 évvel ezelőtt. A kukorica nem csak a fontos táplálék világszerte, hanem többféle célra feldolgozható alapanyag: készülhet belőle édesítőszer, etanol és még számtalan más termék.

Ross-Ibarra és munkatársai az Egyesült Államokban, Kínában és Mexikóban több mint ezer kukorica fajta és vadon élő rokonának genomját elemezték. Megállapították, hogy az összes kukorica genomjának mintegy 20 százaléka ebből a második teosinte fajból származik, mely nagyobb magasságban terem.

Új modell a kukorica világhódító útjáról

Ezek az új eredmények azt sugallják, hogy bár a kukoricát körülbelül 10000 évvel ezelőtt vonták termesztésbe, csak 4000 évvel később, a felföldi ősi kukorica fajtával való hibridizációja után vált igazán népszerű haszonnövénnyé és alapélelmiszerré. A régészeti bizonyítékok is alátámasztják, hogy ebben az időben növekedett meg igazán a kukorica jelentősége.

Ross-Ibarra szerint még folyik a kutatás annak kiderítésére, hogy a felföldi teosinte miért tette lehetővé, hogy a kukorica alapélelmiszerré váljon. A kutatók találtak olyan géneket, amelyek a kukoricacsövek méretével – ami talán a terméshozam növekedését jelenti – és a virágzási idővel kapcsolatosak, és valószínűleg ezek tették lehetővé, hogy ez a trópusi növény a magasabb szélességi fokokon, hosszabb nappalokon is megteremjen.

Bár a kezdeti hibridizáció véletlenszerű lehetett, az őslakos gazdák  vélhetően felismerték és kihasználták az új variáció adta lehetőségeket.