A méhcsalád telelése
A méhecske egymagában nem képes alkalmazkodni a változó hőmérsékleti körülményekhez, csak sok méh együtt tud életben maradni. Az egyedül maradt méh 8 Celsius-fok körüli hőmérsékleten megdermed, mozgásra képtelen lesz, és egy idő után elpusztul. A méhek csak a család nyújtotta előnyök birtokában képesek túlélni a telet. Szükséges ehhez az anya megléte, a telelőképes létszámú munkásállomány, elegendő és jó minőségű élelem, egészséges méhegyedek, amelyek között kifogástalan a kommunikáció. Ha ezek közül valamelyik feltétel hiányzik, a telelés nem lesz sikeres.
A méhek a fürt alakját kissé elnyújtott gömb alakban alakítják ki, ami hőgazdálkodás szempontjából a legjobb megjelenés. A téli fürt két részből áll. A héj rétege 2–6 centiméter vastag, takaróméhek alkotják. Fejjel a fürt belseje felé, potrohukkal kifelé, testüket szorosan egymás mellé illesztik. Szinte teljesen mozdulatlanok, csak akkor látható kis mozgás, amikor a belső méhek felváltják őket. A fürt belsejéből a meleg, illetve az elhasználódott levegő csak a közöttük maradt kis réseken keresztül juthat ki.
A család nagyobb része a fürt belsejében tartózkodik. Itt a méhek lazán helyezkednek el, mozognak és táplálkoznak. A belső méhek izommunkájuk segítségével fűtik a fürtöt. A kívül lévő méhek nem tudnak táplálkozni, ezért időnként a fürt belsejébe vonulnak, a bent lévők pedig kívülre kerülnek. Helyüket rendszeresen cserélve így biztosítják, hogy minden egyed táplálkozhasson, melegedhessen, de kivegye részét a fürt hőmérsékletének szinten tartásában is. A fürt belsejében tartózkodik az anya is. Ha a külső hőmérséklet melegebb lesz, a fürt lazul, akár fel is bomolhat, a lehűléssel újra összehúzódik.
Télen a fürtben eltöltött időszakot a méhészek nyugalmi időszaknak szokták nevezni. Valóban nyugodtabb időszak, mint például a tavaszi, de a szó szoros értelmében vett nyugalomról nem beszélhetünk. A méhek nem alszanak télen sem, a fürtben is élet van, ami szigorú rend szerint zajlik. A fürt csalóka látvány. Ha megnézzük, csak alig mozduló méheket látunk, valójában pedig egy bonyolult rendszer. Itt táplálkozás, klímaszabályozás, kommunikáció, a fürt működésének megszervezése és a család összetartása zajlik.
A fürt a lépeken időnként továbbvonul az élelmet követve. A téli időszak alatt a méhek virágport nem fogyasztanak, csak mézet. A fürt közepén a 20-25 fokosra melegített mézet fogyasztják, és ezzel táplálják az anyát is. A táplálkozásuk során keletkezett salakanyagot vastagbelük kiöblösödő szakaszában tárolják egészen addig, amíg repülésre alkalmas idő nem következik. Néhány évtizeddel ezelőtt gyakran volt olyan időszak, amikor három hónapig sem repülhettek ki. Ha egészségesek a méhek, ez idő alatt nem ürítkeznek. A szervezetükben képződő salakanyag mennyisége függ a téli élelemkészlet minőségétől és az időjárástól.
Ennek ellenkezője is igaz, mert nagy fogyasztással jár, ha a téli időszakban fiasítás van, sőt egyéb hátrányai is vannak, amelyekkel a későbbiekben foglalkozunk majd. A méhek vastagbelében található víztelenítő mirigyek a vízmennyiség nagy részének elvonásával csökkenthetik a salakanyag tömegét.
Teendőink a téli időszakban
A megfelelő családerősségben, korösszetételben és élelemkészlettel beteleltetett méhcsaládnak télen csak csendre és nyugalomra van szüksége. A rendszeres röpködés megszűntével rakjuk fel az egérvédő rácsokat. Ha kell, gondoskodjunk madárhálóról a rovarevő madarak esetleges károkozásának megelőzésére.
Ilyenkor sétáljunk el a kaptársor előtt, és figyeljük meg a kijárónyílásokat. Ha valamelyik kijáró környékén viaszmorzsákat, elkenődött mézet látunk, az rablás jele lehet. A problémásnak ítélt kaptárt hideg időben is bontsuk meg, és győződjünk meg a család meglétéről. Ha ürüléknyomokat látunk a kijáróban, nozémás a család.
