0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 17.

A méhbiológia alapjai 7. – A méhek táplálkozása

A méhek táplálkozása más rovarokéhoz viszonyítva bonyolult, ami több okra vezethető vissza.

A fő okok között van az, hogy a különböző évszakokban a méhcsaládok más és más fejlettségi stádiumban vannak, emiatt a méhek tápanyagigénye is ennek megfelelően változik.

Mivel a méhek munkavégzése nyáron és télen teljesen különböző, élettevékenységeik is eltérőek. Ezekhez a változásokhoz testük szerveinek alkalmazkodnia kell. Különbséget kell tennünk táplálkozás és táplálás között. A méhek számára az lenne jó, ha a természetben talált tápanyagokból úgy és akkor táplálkozhatnának, amikor nekik kell. Tudjuk azonban, hogy a méhlegelő-adottságok leszűkülése miatt ez már nem lehetséges. Emellett a méhek táplálkozását a XX. század elején megjelent ipari cukrok használata is jelentősen befolyásolja.

A fiasítás táplálása

A petében a lerakását követő 3 nap alatt bonyolult átalakulási folyamatok zajlanak. A megtermékenyülést követően a petesejt osztódásnak indul, majd elegendő sejt megléte esetén az egyes sejtcsoportok elkülönülnek. Az embrió a pete burkán belül felhalmozódott tápanyagból táplálkozik. Ezt nevezzük embrionális fejlődésnek. A petestádium 3. napjának végén, az álca kikelését közvetlenül megelőzően a dajkaméhek egy csepp méhpempőt helyeznek mellé, így az álca a kikelését követően azonnal táplálkozni kezdhet. Mindhárom ivari alak álcáját a kikelést követően 3 napig méhpempővel táplálják úgy, hogy a pempőt az álca mellé helyezik.

Fotó: Medgyesi Milán

A nemi elkülönülést hormonok irányítják. Munkássejtben a megtermékenyített petéből kikelt álca hormonok hatására – normál körülmények között – a munkásméh fejlődésének irányába indul el.

Az anyabölcsőben kikelt álca pedig olyan hormontartalmú pempőt kap, amelynek hatására az álca fejlődése az anya irányába indul el. A heresejtbe rakott termékenyítetlen petéből here kel ki.

A munkásálca fejlődésének 4. napja elejétől mézből, virágporból, pempőből és vízből álló kevert táplálékot kap. Ettől kezdve a táplálás közvetlenül, szájnyíláson keresztül történik. Az anyaálcát fejlődésének teljes ideje alatt méhpempővel etetik. Bőségesen ellátják táplálékkal, állandó pempőfeleslegben él, gyorsan fejlődik. Nincsenek csak anyaálcát etető dajkaméhek, ugyanazok etetik a munkásálcákat is. Ez azt jelenti, hogy a dajkaméhek képesek az anyaálcát megkülönböztetni a munkásálcától, és a pempő összetételét ennek megfelelően megváltoztatni.

A hereálcák is kevert táplálékot kapnak, bőséges virágpormennyiséggel.

Az a régebbi nézet, miszerint az álca fejlődésének 4. napján dől el a fejlődés iránya munkás vagy anya felé – a kevert táplálékban lévő virágpor hatására –, nem helyes, mivel a fejlődést, a növekedést és a működést hormonok szabályozzák, és nem a virágpor. A gyakorlat is ezt igazolja, hiszen ha anyanevelés során 4. napos munkásálcát helyezünk át bölcsőbe, az abban fejlődő anya testfelépítésében nem lesz tökéletesen fejlett.

A kifejlett méhek táplálkozása

A méheknek is, mint a legtöbb élőlénynek, szüksége van a négy alapvető tápanyagra: fehérjékre, zsírokra, szénhidrátokra és ásványi anyagokra.

A méhek természetes tápláléka a méz és a virágpor, de a víz is ide sorolandó, mert ásványianyag-tartalma nem elhanyagolható. Tehát e három élelemnek kell biztosítania a négy alapvető tápanyag meglétét. Szükségesek ezeken kívül vitaminok is, ezek olyan vegyületek, amelyek kis mennyiségben ugyan, de nélkülözhetetlenek a méhek számára.

Az éppen kikelt dolgozó életének első néhány napjában mézzel táplálkozik. Később évszaktól, a család fejlettségétől, állapotától és életkorától függ a táplálkozása.

Tavasszal, a fejlődés időszakában 3 napos kora után a mézen kívül virágport is fogyaszt. Méghozzá egyre többet, hiszen ekkor már dajka korosztályban van, amikor fontos mirigyeinek működtetése. Nemcsak a garatmirigyről van szó, hanem minden mirigyről, mert működésüket a méh csak akkor tudja beindítani és fokozott termelésre késztetni, ha folyamatosan és bőségesen fogyaszt virágport. Ez érvényes lépépítő munkája során is, amikor nagy szükség van viaszmirigyének viaszára és virágpor-feldolgozáskor a rágótövi mirigy váladékára. Belső munkásként tápláléka tehát méz, virágpor és víz, valamint időnként, kis mennyiségben pempőt is fogyaszt. Amikor táplálkozás kapcsán virágporról beszélünk, az túlnyomórészt méhkenyeret jelent, kisebb mennyiségben friss virágport. Gyűjtési tevékenysége során valamelyest csökken a méh virágporfogyasztása, viszont megnő a mézé, a pempő pedig elmarad.

Az anyát bőségesen etetik pempővel, de a mézes sejteknél időnként megáll, és maga is szívogat mézet.

A nyári időszak vége felé, a fiasítás terjedelmének csökkenésével mérséklődik a méhcsalád méz- és virágporfogyasztása.

meh_index

A téli időszakban csökkennek a méhek élettevékenységei, ami a táplálékfelvétel mérséklődését eredményezi, főleg a fehérjéket illetően. Az utolsó fiasításos sejt befedését követően a méhek abbahagyják a virágpor fogyasztását. Ettől kezdve, amíg újra szükség nem lesz az álcák táplálására, nem fogyasztanak virágport. Szervezetükben a mirigyrendszer „alapjáratba” kapcsol, viszont minden másnak működnie kell. Működni kell az idegrendszernek, izomrendszernek, keringési rendszernek és a táplálkozás rendszerének. A méheknek meg kell szervezniük a fürt működését, és energiát kell termelniük. Közben kommunikálnak, szervezetükben az elöregedett sejtek elhalnak, újak keletkeznek. Tehát élnek. Az élethez pedig tápanyagokra van szükség.

Gyakran találkozni olyan véleménnyel, miszerint télen a méheknek csupán energiára van szüksége. Ha viszont megnézzük az energiatermelés biokémiai folyamatát, módosítani kell az előző álláspontot.

Az energia a legtöbb esetben cukorból lesz, de nem „csak úgy” magától, hanem az energiatermelés hosszú és bonyolult biokémiai folyamata után, amelynek a cukor csupán csak egy eleme. Alapvető és kezdő eleme ugyan, de még sok egyéb is kell hozzá. Az energiatermelési folyamat során sok közbülső vegyület keletkezik, amelyek folyamatos átalakuláson mennek át, mire a soklépcsős folyamat végén a cukorból energia lesz. Ez rendkívül nyomelemigényes folyamat.

Részben a méhek táplálkozásához tartozik az észszerű méhészkedésnek az az alapelve is, miszerint a méhész olyan intézkedéseket hozzon, hogy a télbe erős családok menjenek, a lehető legtöbb olyan fiatal méhvel, amelyek nem végeztek dajkatevékenységet.

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: