Ma egy család, négy szőlész-borász mérnök.
„Szüleim 1990-ben alapították a vállalkozást, és kezdtek el Szentbékkállán építkezni, ahol abban az időben a mai feldolgozó helyén még szántóföld állt. Lépésről lépésre bővült a pince, majd megszületett a nővérem, utána pedig én. Mind a négyünk borász végzettséggel rendelkezik, édesanyám Kecskeméten végzett, édesapám a régi Kertészeti Egyetemre járt, nővérem szintúgy a Villányi úton, az akkori Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett diplomát, én pedig Keszthelyen” – kezdte a bemutatkozást. Mint sok más borászcsaládban, fiatalon belenőttek a szakmába. Gyerekként mindig volt motiváció, amikor Gábornak még a kuplungra, fékre sem ért le a lába, szüretben már akkor felülhetett a traktorra, gyerekként mindenbe próbálták bevonni őket, nem csoda, ha megszerették ezt a hivatást. Meggyőződése, hogy ezt a szakmát akkor lehet jól művelni, ha szeretik és tisztelik, amit csinálnak.
„Az ideihez hasonló, kritikus évjáratban összetorlódnak a fajták. Folyamatosan dolgozzuk fel, és próbáljuk úgy szervezni a szüretet, hogy mindig az optimális érési fázisban lévő szőlő érkezzen be. Ilyenkor három héten keresztül megállás nélkül dolgozunk” – meséli a fiatal szakember, akit éppen a pincében értünk utol. A Balaton-felvidéki borvidéken 9 hektár ültetvénnyel rendelkeznek, a maradék közel 3,5 hektár a Balatonfüred-Csopaki borvidéken található. A két terület között kitapintható a különbség. Füred környékén évről évre kicsivel magasabb mustfokokkal szüretelik a szőlőt, gyorsabban érnek a fajták. A talaj is meszesebb, ásványosabb borokat lehet készíteni. A Káli-medence talajai a változatos domborzat, kőzettani felépítés és talajvízszint miatt rendkívül nagy eltérést mutatnak. A terület felszínét nagyobbrészt gyengén savanyú barnaföld borítja. Szüret szempontjából megkönnyíti a helyzetüket, hogy két borvidéken dolgoznak, így jól tudják időzíteni a beszállításokat.
„Az Olasz rizling ott van a kedvencek között, de nehéz megmondani, melyik gyerekemet választanám. Egy jó rizling mindig megállja a helyét, sokféle arca van. Készülhet belőle nagyon szép reduktív bor, vagy testes, hordós tétel, magasabb alkohollal, de akár késői szüret vagy jégbor is. Egyértelműen el lehet választani a két termőhelyről származó Olasz rizlinget. Mindkét borvidék zászlósbora, abból készítjük a legnagyobb mennyiséget. Ugyanakkor nagyon keresett az Irsai Olivér, s még azt mondom, hogy a rozé népszerűsége is tartja magát. Bár ez utóbbi iránt a körülbelül 15 éve kezdődött igazi fellángolást követően talán már kezd csökkenni az érdeklődés. Most az Olasz rizling után az Irsai és az illatosabb fajták viszik a prímet. Aszófőn van egy hektár Cabernet sauvignonunk, amire nagyon büszkék vagyunk, rendszeresen sikereket szoktunk elérni vele” – hívta fel a figyelmet. Munkájukat jelzi, hogy nagyon sok díjat sikerült az elmúlt években elhozni, nemzetközi és országos szinten is jöttek arany-, illetve ezüstérmek. A legtöbb díjat az Olasz rizlinggel nyerték, de kiemelkedő szokott lenni az Irsai Olivér, a rozék, mellettük a különböző battonage technológiával készült, hordós érlelésű fehérboraik.
„Édesapámtól 2018-ban kaptam meg a pincekulcsot. Ez nem ilyen egyszerűen történt, egy kicsit erőszakosabb vagyok,
Megfordult a kocka, átvettem a szerepét, mondtam, hogy én sok mindent másként szeretnék csinálni. Megvolt a receptúra, nyilván folytattam azt, amivel korábban sikeresek voltunk. Ugyanakkor volt egy-két fajta, amivel gondoltam, hogy kipróbálnék valami újat: más élesztő, más tápanyag, más erjesztéstechnológia. Az Irsai Olivérrel már első alkalommal nagy sikereket értünk el. Előtte is szép volt a bor, csak nekem más volt az elképzelésem a fajta feldolgozásával kapcsolatban” – vázolta a folyamatot Gábor. Ugyan voltak köztük apróbb viták, de az eredményeket látva édesapja kénytelen volt elfogadni a változásokat. Fodor Gyula azóta is büszkén mondja, nyugodt, mivel tudja, jó kezekben van a borászat.
„A nővérem szerint megszállottja vagyok a szakmámnak, túlgondolom a dolgokat, de így van rendjén. Sok energiát fektetek bele, talán az átlagosnál is többet, és ez lemondásokkal jár. Sokat vagyok itt, a pince szinte a második otthonom” – nyugtázta a szakember, ha egy hétig nem jöhet, már hiányzik a pinceszag.
A négy szakember a mai napig minden fontos kérdést megbeszél egymással, igyekeznek demokratikusan megoldani a dolgokat, ám napjainkra a hangsúlyok kicsit eltolódtak. Egy-egy házasításnál mindannyian kóstolnak, s régen, ha volt három „A” választás, Gyula pedig „B”-t mondott, akkor biztos ez utóbbi valósult meg. Ma pedig Gábor szava a döntő, erősebb jellem. Bár a legfiatalabb Fodor a mai napig kikéri apja véleményét, nagyon nagy szaktekintélynek tartja. „A viták kellenek, az viszi előrébb a vállalkozásunkat is” – tette hozzá.
