Bár a rovaralapú fehérje kétségkívül nagy jövő előtt áll a takarmányo­zásban, valószínűleg nem a haltermelésben fog az elsők közt hasznosulni, hanem a jóval fizetőképesebb és kevésbé árérzékeny petfood piacon.

– emelte ki Ferincz Árpád tanszékvezető.

„Bár a halászat nemzetgazdasági súlya nem jelentős, és az EU-n belül sem kap kellő figyelmet, senki sem tagadhatja, hogy a hal az egyik legegészségesebb és biológiailag rendkívül értékes élelem” – húzta alá köszöntőjében a rendezvény fővédnöke, Horn Péter akadémikus.

A haltakarmányként előállított rovaralapú fehérje előnye, hogy előállítása a relatíve kicsi környezeti lábnyom mellett nagyüzemi szinten is lehetséges, valamint fenntarthatóbb a tengeri eredetű alapanyagokénál. Fekete katonalegyet például két hazai cég is nagy mennyiségben állít elő.

A rovartakarmány faj és fejlődési stádium szerinti eltérő összetétele – zsír- és kitintartalma – nem okoz komoly gondot a felhasználásban, de bizonyos korlátokat jelent. Mivel azonban az EU szigorúan szabályozza, hogy milyen takarmányon lehet takarmányrovart nevelni – élelmiszer-hulladékon vagy trágyán például nem –, felhasználásának jelenlegi legnagyobb korlátja az ára. Egyebek mellett erről beszélt Kucska Balázs, aki a MATE Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézetében folyó haltakarmányozási kísérleteket mutatta be.

Míg a haltermelés meredeken nő a világban – elsősorban Ázsiában –, a hallisztfelhasználás arányaiban csökken a növényi eredetű fehérje javára.

„Komoly dilemma, hogy a természet kizsákmányolása, vagy a sokkal nagyobb ökolábnyommal bíró termelés-e a jobb megoldás. A halaktakarmányok összetétele mindenesetre sokkal nagyobb mértékben változott az elmúlt húsz évben, mint más haszonállatfajoké” – mondta el Eduard Schnee­berger, az ausztriai Aqua Garant takarmánygyártó vállalat képviselője.

A növényi alapanyagok drágulásával sokan invesztálnak az állati eredetű fehérjébe, aminek a mennyiségét az Aqua Garant is több mint tízszeresére akarja növelni a következő 3-4 évben. De ez még akkor is jelentéktelen arányt fog képviselni a teljes takarmány-előállításban.

Az előadó kitért az omega-zsírsavakban gazdag halolajra, amelynek felhasználása csökkent a takarmányban az ára miatt, de amilyen arányban helyettesítik, olyan arányban lesz kevesebb belőle a halhúsban is. Heti egy ponty vagy lazac azonban még így is fedezi a szükségletünket.

– húzta alá Berczi Edit, aki a piacvezető és 40 országba exportáló premixgyártó Agrofeed Kft. tevékenységét mutatta be.

„Miután az 500 millió éves evolúciós folyamat során kialakultak a különféle halfajok emésztőrendszerei, szervei, hormonjai, enzimjei, amelyek nagyban különböznek egymástól, nincs általános „haltáp” – vélte Horváth Zoltán, aki a H&H Carpio Kft. saját igényekre szabott haltápgyártásának tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal.

A feketekatonalégy-lárva nagyüzemi gyártásában látja a globális fehérjekitettség egyik működőképes megoldását az Agroloop Hungary Kft. és befektetői köre. Tizenháromezer négyzetméteren hoznak létre üzemet napi 15 tonna rovarfehérje előállítására. A takarmányozást saját receptúra alapján, helyben fellelhető zöldség-, törköly- és korpamelléktermékekre, a technológiát pedig a rovar „szupererejére” alapozzák, aminek köszönhetően már 12 naposan feldolgozható – mondta el Percze Rajmond, a cég munkatársa.

A legszerényebb számítások alapján is közel 8000 ezer tonna halcsalit használt fel tavaly az 570 ezer engedéllyel rendelkező magyar horgász, vagyis komoly iparágról beszélhetünk – mondta a halcsalik és etetőanyagok gyártásával foglalkozó Top Mix Kft. alapító tulajdonosa, Papp József.

Ekkora mennyiségnél az sem mindegy, hogy pontosan mi kerül a vizekbe.

Erről már Urbányi Béla, a MATE AKI professzora számolt be. Mint mondta, az európai akvakultúra-konferencián az ágazat legnagyobb problémái közé sorolták a humánerőforrás hiányát és a szakképzés csökkenését, valamint a takarmányozás kérdését. Ő is úgy vélte, talán a szója, de biztosan nem a rovarfehérje fogja megoldani a problémát.