Az első példányok általában szeptember közepén érkeznek ide, a vonulás november közepén tetőzik. A Kárpát-medencébe érkező példányok egy része továbbmegy a délebbi tájak felé, de sokan egész télen itt maradnak, és csak márciusban indulnak vissza költőhelyükre.
A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül is több helyszínen vannak tradicionális telelőhelyei, ezek egyike a kardoskúti Fehér-tó térsége, pontosabban a Lófogó-ér, ahol általában tíz példány tölti a hideg évszakot. Idén az eddig megfigyelt legnagyobb mennyiség öt példány volt.
Ebből a rágcsálóból most bőven van a térségben, így a héják is könnyen tudnak zsákmányt szerezni. Vadászati technikájuk hasonlít a többi rétihéjáéhoz: imbolyogva, alacsonyan repülnek a rövid füvű legelők vagy a gabonatarlók, lucernatáblák felett (így pásztázzák a területet), s ha megpillantják a zsákmányt, akkor hirtelen lecsapnak rá. Egész nap aktívak, de a hajnali és alkonyati órákban vadásznak a legintenzívebben. Napnyugta előtt beszállnak éjszakázó helyükre. Általában egy zsombékos részt választanak, ahol az összeborult növénycsomókon kényelmesen pihenhetnek.