– Sorban jöttek hozzám az emberek, érdeklődve a mézeskalács készítéséről, annak hagyományairól. Ekkor gondoltam arra, hogy bemutató teret kellene nyitnom, hiszen ott a teljes készletet és a munkálatokat is bemutathatom. Annak érdekében, hogy a múzeum hangulatos legyen, és valóban azt az érzetet adja vissza, amit a mézeskalács megkíván, elkezdtem gyűjteni a berendezési tárgyakat, eszközöket. Kaptam régi kredenceket, falvédőket, valamint sok más olyan eszközt, melyek illettek a parasztházba. A bemutatott sütemények száma egyre gyarapodott, úgy gondolom, hogy jócskán van itt látnivaló. Azt szoktam mondani, hogy aki ide bejön, az nem máshová, mint Mézeskalács­országba érkezik.

Kevesen tudják, de ezek a formák sokkal több jelentést hordoznak, mint azt sejtenénk. A mézeskalácsokat már a régi időkben is ajándékozásra szánták, és egy érzést, egy jókívánságot közvetítettek velük, minden darabnak megvolt a maga jelentése. Ezek szimbólumok, ami a népi életvitelben nagyon fontosak voltak. A huszár például a férfiasságot és az erőt szimbolizálja, a hold női jelkép, a baba a termékenységre, a szív pedig szeretetre, a szerelemre utal. Ezek régen a parasztházak szobáiban kaptak helyet a különböző hímzések, fali díszek mellett, egy-egy család élettörténetének részévé váltak. Hozzá kell tenni, hogy a mézeskalács a rómaiaktól származik, szinte minden országban megtalálható, mindenütt készítik. Ebből a szempontból nem hungarikum. Ha azonban a mézeskalács huszárt említjük, nos, az már lehet magyar különlegesség.

Drótos Gyöngyi – aki a magyar mézeskalács kultúrtörténeti jelentőségének megőrzéséért, valamint a mézeskalács-készítés ápolását, továbbadását elhivatottan szolgáló munkája elismeréséért a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést is átvehette a Magyar Köztársaság elnökétől – azt mondja: az emberek már régebben is tudták, hogy a mézeskalács-ajándékozás nem más, mint a pillanat története. A sütemény ugyanis tönkremegy, de az ajándékozás apropója, az azzal átélt érzések viszont egész életre szólóan megmaradnak.

Ez nekem nemcsak örömöt, hanem a munkámmal kapcsolatosan nagy elismerést jelent. Ugyanígy azok a pillanatok is, amikor kóstolják a tésztát, elismerően nyilatkoznak a mézeskalácsaimról. Hozzáteszem, aki a múzeumba betér, azt kivétel nélkül mindig kóstolóval fogadom. Csakis ezt követően mutatom be a gyűjteményt és mesélek a készítés, a hagyományok minden részletéről.

Drótos Gyöngyi ismertető anyagokat szeretne készíteni a mézeskalács-készítésről külön a felnőtteknek, illetve a gyermekeknek. Úgy véli, ezekkel kiválóan lehetne szolgálni a hagyományőrzést.

– Amióta készítem a mézeskalácsot, folyamatosan gyűjtöm az anyagokat, ennek eredményeként a felnőtteknek szóló rész anyaga el is készült. Nem kell nagy kötetekre gondolni, sokkal inkább olyan tájékoztatóra, melyeket jól tudnak használni, forgatni az emberek, a múzeumba látogatók. Szeretném folytatni ezt a munkát. Óvodások és iskolások számára is be kívánom mutatni a mézeskalács-készítés tudnivalóit, rejtelmeit, természetesen játékosan, érdekesen, hogy legyen kedvük ezzel foglalkozni. Hogy – a mottómat továbbadva – ők is megtapasztalják: A mézeskalács egy csoda!